DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én kezdeném azzal, hogy tegnap a miniszterelnök úr azt mondta, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Az a helyzet, hogy önök beterjesztettek - egyébként az elmúlt másfél évben nem először - egy bírói szervezeti törvénymódosítást. Ennek az elfogadásához kétharmadra van szükség.
Én azt tudom önöknek mondani, hogy amíg itt önálló képviselői indítványokkal operálva, úgy, hogy természetesen az államtitkárnak nincs véleménye az egészről (Tállai András: De!), azzal szórakoznak, hogy folyamatban lévő ügyeket akasztanak meg ilyen anyagi jogi törvényekkel, amíg azzal szórakoznak, hogy arra alkotnak törvényt, hogy jogerős ítéleteknek az érvényesülését megakadályozzák, semmilyen, bíróságokat, igazságszolgáltatást érintő kétharmados törvényhez nem adjuk a beleegyezésünket. Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten! Nincs értelme a történetnek. Ha ennyit érnek a bírósági eljárások, ha ennyit érnek a jogerős ítéletek, akkor miről beszélnek? Az ma az igazságszolgáltatásnak a legnagyobb problémája, hogy lehet-e kihelyezett törvénykezési helyeket tartani, akkor, amikor a magyar Országgyűlésben arra lehet törvényt alkotni, hogy jogerős ítéleteknek az érvényesülését megakadályozzák? Szórakozzanak mással!
Tehát előre elmondom, még a holnapi vitát megelőzően: teljesen mindegy, hogy milyen bírói szervezeti törvénymódosítást hoznak ide, teljesen mindegy, hogy az igazságügyi miniszter vagy pedig valamelyik fideszes, KDNP-s képviselő az előterjesztő, amíg azzal szórakoznak, hogy folyamatban lévő ügyeket akasztanak meg puszta pénzszerzési szándékból, azért, hogy eltitkoljanak valamit, semmilyen, bíróságokat, igazságszolgáltatást érintő kétharmados törvényhez az LMP nem adja a beleegyezését. (Dr. Bárándy Gergely: Na és mi sem!)
Menjünk tovább! Az elmúlt hetekben az LMP beterjesztett - egyébként nem véletlenül - egy törvényjavaslatot arra, hogy a banktitok ne érvényesüljön akkor, amikor az állam által külön törvényben létrehozott pénzintézetekről van szó. Mi pont ellentétes irányba mennénk, és én azt remélem, hogy 2018 után ellentétes irányba megy Magyarország is: nemhogy kivonnánk a jegybankot és a jegybank által létrehozott cégeket, alapítványokat a nyilvánosság ellenőrzése alól, mi azt tettük le az Országgyűlés asztalára, hogy amikor az állam, az Országgyűlés törvényben hoz létre pénzintézeteket - ilyen az MFB, ilyen az Eximbank és ilyen az MNB -, ezekre a speciális hitelintézetekre ne vonatkozzon a banktitok. Akkor, amikor önök Andy Vajnát stafírungozzák ki az Eximbankon keresztül, ne lehessen banktitok mögé bújni. Tehát mi - szemben azzal, amit a Fidesz akar: a közvagyonnak az ellopását lefüggönyözni - azt mondjuk, hogy még a banktitok se érvényesüljön akkor, amikor ilyen speciális pénzintézetekről van szó.
Tisztelt Országgyűlés! Tényleg komolyan gondolja Hollik István, hogy itt a pénzügyi stabilitás megteremtéséről beszél? Legfeljebb a fideszes franchise-rendszer (Derültség az MSZP soraiban.) stabilitásáról lehet beszélni. Minek a stabilitásáról beszél, mégis? Idehozza, van képe idehozni a brókerbotrányt, amikor kiegészítve azt, amit itt Volner és Staudt képviselőtársaim mondtak, nem csak a devizahitelesek kártalanítására lenne jó ez az összeg, amit most el akarnak titkolni! Nem csak a devizahitelesek kártalanítására kell gondolni akkor, amikor laza 200 milliárd forintok eltüntetésére törvényjavaslatot nyújtanak be. 2014 novemberében a jegybank mint felügyeleti szerv engedélyezte az akkor már bedőlni látszó egyik Quaestor-cégnek a kötvénykibocsátását.
(11.40)
Ennek nincsen felelőse. Azt gondolom, hogy ez a 250 milliárd forint nagyon jól jönne akkor, amikor a Befektetővédelmi Alapot, különböző kártalanítási alapokat létre lehetne hozni, illetve fel lehetne tőkésíteni. Erre a pénzre szükség lenne akkor is, amikor a Quaestor-károsultak, illetve az egyéb brókercégek károsultjainak a kártalanítása akadozik azért, mert egyébként a jegybank mossa kezeit.
De hát akkor térjünk vissza még egy pillanatra a devizahitel-válság fideszes módra történő megoldására! A helyzet úgy áll, hogy miközben önök már 2009-2010-ben azzal kampányoltak, hogy majd önök megmentik a devizahiteleseket, négy évig gyakorlatilag nem csináltak semmit, majd utána kiállt Rogán Antal és elmondta, hogy nem lehetséges, nincs pénz arra a jegybanknál, hogy a bekerülési árfolyamon kártalanítsák a devizahitel-károsultakat. Egy 27 százalékos marzsot realizált a jegybank. A 27 százalékos marzs 960 milliárd forint alsó hangon, ez 960 milliárd forintos nyereség. Tehát Bánki képviselőtársam, ez a nyereség nem a jegybank kiváló működésének az eredménye. Természetesen lehet arról beszélni, hogy az árfolyamváltozások is egyébként hozzájárultak ahhoz, hogy a jegybank nyereséget realizált. 960 milliárd forint nyereség azért keletkezett a Magyar Nemzeti Banknál, mert önök és az önök elődei becsapták a devizahiteleseket. Ez a 960 milliárd forint.
Az a 250 milliárd forint, amit most az alapítványoknál el akarnak titkolni, ma hiányzik a devizahitel-károsultak zsebéből. Ezzel az árfolyam-külön-bözettel önök becsapták és megkárosították a devizahitel-károsultakat. Nemhogy nem arról van szó, hogy magánvagyon lenne ez a 250 milliárd forint, amelyeket alapítványoknak kiszór Matolcsy György, ez a pénz nemhogy nem magánvagyona Matolcsy Györgynek vagy valamilyen alapítványnak, ez a devizahitel-károsultak pénze! Ez azoknak az embereknek a pénze, akiket önök bolondítottak 2010-ben, 2014-ben. Benyalták azt a fideszes cumit, hogy majd a Fidesz megoldja a devizahitelkrízist, majd kártalanítja a devizahitel-károsultakat, és ezek az emberek pórul jártak. Ez a 27 százalékos kamatmarzs nyereség a jegybanknál. Ez a pénz nemhogy nem az önök magánvagyona vagy a Pallas Athéné Alapítvány magánvagyona, az összes kastély, műkincs mögött ott van a devizahitel-károsult családok tragédiája, ott van a földönfutóvá tett családok tragédiája. Ezeknek az embereknek nézzenek a szemébe!
Még annyit, hogy azt mondja Bánki Erik képviselőtársunk, hogy ne sajnáljuk Matolcsy Györgytől és Papcsák Ferenctől a fizetésemelést. Először is én szeretnék arra emlékeztetni, hogy önök álszent képpel hadakoztak az ellen, egyébként teljesen igazuk volt, hogy a Simor-féle társaság milyen magas fizetéseket realizált. Orbán Viktornak is nagyszerű szónoklata volt erről 2011-ben, sőt fizetési plafont is bevezettek. Na most, ehhez képest ön most azzal érvel, hogy Írország után Magyarországon a legalacsonyabb a jegybanki vezetők fizetése, és hogy még ezzel az emeléssel sem érjük el az ír jegybanki vezetői fizetést. Nagyszerű! Nem tudom, Bánki képviselőtársam ismeri-e ezt az ábrát - sajnos nem színes. Ezen az ábrán az szerepel, hogy miközben lehet, hogy a jegybanki fizetésekben még így sem érjük el az utolsó előtti Írországot, és Magyarország az utolsó helyen van, szégyen gyalázat, a jegybanki fizetések tekintetében… (Pócs János közbeszól.) Pócs képviselő úr, egy értelmező kéziszótárt fogok adni, és akkor megérti, hogy miről folyik a vita. (Derültség az ellenzéki padsorokban. - Zaj. - Az elnök csenget.) Tehát a helyzet úgy áll, hogy akkor, amikor az átlagemberek órabéréről van szó, képviselőtársam, akkor itt van Írország 30 eurós órabérrel, és itt van Magyarország 10 euró alatti órabérrel.
Erről beszéljünk, mennyit keresnek az ír munkások, és mennyit a magyar munkások! Ráadásul ebből a táblázatból annyi is kiderül, hogy 2008-tól 2014-ig az ír melósok 30 euró körüli átlag óra-bére folyamatosan emelkedik, 2008 és 2014 között a magyar átlag órabér folyamatosan csökken. Ezek után önöknek van arcuk azzal érvelni, hogy a szegény magyar jegybankelnök kevesebbet keres, mint az ír jegybankelnök?! (Hangok a Fidesz soraiból, köztük: Juj!) Ezt komolyan gondolják akkor, amikor az átlagbérek között tízszeres differencia van? (Pócs János: Lehet más a demagógia! - Zaj. - Az elnök csenget.)
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat kapcsán önök arról is beszéltek, ha jól emlékszem, Hollik képviselő úr, hogy az alapítványi kihelyezéssel elveszíti a közvagyon jellegét a jegybanktól az alapítvány részére rendelt vagyon. Egyrészt meg tudom erősíteni azt, amit Staudt képviselőtársam elmondott, hogy ha ez így van, ha ez így lenne, akkor azon nyomban egyébként nyomozást is kéne hivatalból indítani az ügyészségnek a jegybank vezetői ellen hűtlen kezelés alapos gyanúja miatt. De a másik, hogy ha önöknek az a meggondolásuk, hogy az alapítványivagyon-rendeléssel a jegybank pénze mint közpénz a közpénz jellegét elveszíti, akkor minek erre törvényt alkotni. Ha önök abból indulnak ki, hogy önmagában az alapítványrendelés polgári jogi aktusával a közpénz elveszíti a közpénz jellegét, feltéve, de meg nem engedve, hogy önöknek ebben igazuk van, akkor miért kéne egy szektorális törvényben erről külön rendelkezni? Ha önök ezt olvassák ki a polgári törvénykönyvből, akkor teljesen felesleges egy szektorális törvényben erről külön rendelkezni. Vagy akkor mi van más állami önkormányzati szervek alapítványrendelésével?
Azt a gonosz kérdést is megkockáztatnám, hogy mit fognak akkor csinálni, maradjunk az aktualitásoknál, ha mondjuk, Salgótarján város önkormányzata alapítványt akar rendelni. Akkor is az lesz a fideszes, KDNP-s álláspont, hogy elveszítette a közpénz jellegét, mondjuk, Salgótarján város önkormányzata, vagy mondjuk, Ózd város önkormányzata által rendelt alapítványi vagyon? Ez lesz a nemzeti együttműködés véleménye? Erről szeretném hallani Bánki képviselőtársamat.
Mérjünk egyenlő mércével! Ha önök úgy gondolják, hogy a jegybanki pénz elveszíti a közpénz jellegét az alapítványrendeléssel - nem értek ezzel egyet, de logikus, amit mond -, akkor mi a helyzet akkor, ha Salgótarján, Ózd vagy Tapolca önkormányzata rendel alapítványi vagyont? Akkor is azt fogják mondani, hogy feltesszük a kezünket, innentől kezdve a városi alapítványhoz semmi köze senkinek, hiszen az magánalapítvány? Még egyszer, arra a kérdésre is legyen szíves válaszolni, hogy ha ez a logikája helytálló Bánki képviselőtársamnak, akkor miért kell erre külön törvényt alkotni.
Tisztelt Országgyűlés! Ez a törvényjavaslat teljesen nyilvánvalóan azt a célt szolgálja, hogy mindazt a garázdálkodást, amit a jegybank folytatott az elmúlt években, homályban lehessen hagyni. Úgy gondolják, és az összes ilyen elfüggönyöző törvénynek ez az igazi jogpolitikai célja, hogy a nyilvánosság ne tudja kontrollálni azt, hogy mi folyik a közvagyonnal. Pont a tegnapi napon volt az, hogy másodjára a Lehet Más a Politika előterjesztett egy antikorrupciós törvénycsomagot, amit második alkalommal önök voltak szívesek még tárgysorozatba se venni. Ez a törvényjavaslat pontosan azt célozza, illetve ez a törvénycsomag, hogy például a közpénzzel, közvagyonnál lefolytatott pályázatoknál már a pályázati határidő elteltét követően legyenek átláthatóak a versengő ajánlatok. Egyebek között ez a törvénycsomag tartalmazza azt is, hogy a közpénz, közvagyon környékéről az offshore lovagokat takarítsuk el, sőt megcélozzuk azt is, hogy a polgári törvénykönyv módosításával legyen lehetetlen offshore céget, offshore leágazásokkal rendelkező cégeket létrehozni Magyarországon.
Ehhez képest mit csinál a magát nemzetinek nevező kormány? Szabadon enged egy jegybankelnököt, hogy offshore cégekkel kössön üzletet. Az a vagyontömeg, amit önök el akarnak függönyözni, sokszor offshore elágazásokkal terhelt vállalkozásoknál talál gazdára. Matolcsy György jegybankja offshore cégtől vásárol kastélyokat. Önök milyen alapon gondolják azt, hogy bármilyen nemzeti célt, nemzeti érdeket szolgálnak, amikor szabadjára engednek egy nemzetivagyon-tömeggel egy jegybankot, hogy utána a vételárak offshore paradicsomokban találjanak gazdára? Ez nem zavarja önöket? Nem zavarja önöket az, hogy egyébként Magyarországon a belföldi tőkeképző képesség azért nem indul meg 25 éve, mert a magyar államadósság két és félszerese vándorolt ki offshore paradicsomokba? Ez önöket egyáltalán nem érdekli? Én elhiszem, hogy nem érdekli önöket, hiszen ennek az offshore kiáramlásnak feltehetően a nyertesei a rendszerpártok, a XX. század pártjai voltak, azok, akik a kilencvenes rendszerváltás után Magyarországot kormányozták, ez a politikai elit, ebben önök is részesek.
(11.50)
Egyszer el kell számolni azzal, hogyan gondolják azt, hogy bármilyen nemzeti célokat szolgálhat egy olyan kormányzati politika, amelyik nyíltan és szemérmetlenül az offshore-ozást támogatja, és lesöpör az asztalról minden olyan ellenzéki kezdeményezést, ami az offshore lovagok kiseprűzéséről szól.
És még egyszer, ez a jegybanki politika sok mindent szolgál, csak nem a pénzügyi rendszer stabilitását. A jegybankelnök beszámolójánál elmondtam azt is, hogy egy felelős jegybanki vezetés, akár egyébként ilyen sunyi ügyleteknél, mint a devizahitelesek megkárosítása, akár az árfolyamváltozások és a felelős gazdálkodás folytán, bármilyen okból nyereségre tesz szert, ezt a nyereséget tartalékba kell helyezni, illetve kártalanítási alapoknak oda kell adni, hogy egyébként a jegybank, illetve a pénzügyi felügyelet működéséből keletkező károkat, például a brókerkárosultakat, ebből kártalanítani lehessen. Azért kell tartalékba helyezni, képviselőtársam, mert pontosan a jegybanki tartalék az, ami a pénzügyi stabilitást szolgálja. Tehát szemben azzal, amit Hollik képviselő úr állított, a pénzügyi stabilitást nem az szolgálja, hogyha a nyilvánosságtól elzárva lehet a jegybank vagyonával garázdálkodni. A pénzügyi rendszer stabilitását az szolgálja, hogyha rosszabb időkre el lehet tenni tartalékba a jobb időkben keletkezett nyereséget.
Mi van akkor, hogyha a nemzetközi pénzügyi helyzet, az árfolyamok úgy változnak meg, hogy a jegybank nyeresége hirtelen veszteségbe fordul? Ki fogja ezt kipótolni? Nyilván nem önök a saját zsebükből, hanem a magyar adófizetők; azok a magyar adófizetők, akik a töredékét keresik például az ír átlagbérnek. Azok a magyar ápolók, azok a magyar bölcsődei dolgozók, azok a magyar melósok fogják kipótolni majd a jegybank veszteségét pár év múlva, akik ma a töredékét keresik az ír átlagmunkásénak. Erről kellene beszélni, szembe kellene nézni a választópolgárokkal.
A Fidesz-KDNP kormányát, az Orbán-kormányt, egy neoliberális kormányt nem érdekli az, hogy egyébként az átlag magyar ember mennyit keres. Önöknek az a jó, hogyha minél kevesebbet keresnek a magyar emberek. Önöket egy dolog érdekli: hogy a saját csókosaik fizetése legyen jó magas, és a saját sunyi ügyleteiknek senki ne tudjon utánamenni. Erről szól ez a törvényjavaslat.
És még egyszer szeretném megerősíteni, hogy addig, amíg önök arra hoznak be törvényjavaslatokat, arra fogadnak el törvényeket, hogy folyamatban lévő bírósági ügyeket megakasszanak, lehetetlenné tegyék azt, hogy a jogerősen megnyert, közérdekűadat-pereket végre lehessen hajtani, semmilyen igazságszolgáltatási törvénymódosításban nem leszünk partnerek.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik, valamint az MSZP padsoraiból.)
