TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN (MSZP): (A mikrofont a szája előtt tartva:) Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ne vegyék udvariatlanságnak, kénytelen vagyok tartani. (Derültség, közbeszólások: Csíptesd fel!) Felcsíptetném szívesen, csak nincs mivel. Ha valaki tudna segíteni egy mikrofonnal, akkor… (Zaj, közbeszólások. - Balla György: Mindent elrontasz? - Derültség.) Menni fog, egy pillanat türelmet kérnék, elnök úr.
Miután képviselőtársam segített megoldani ezt a problémát, elnök úr, azzal szeretném kezdeni mondandómat, hogy a kérdésem arra vonatkozik, tisztelt államtitkár úr (Zaj. - Az elnök csenget.), hogy minden felmérés szerint az egészségügyi költéseknek nagyjából 35-36 százaléka származik magánzsebből, magánpénzből. Ebben természetesen benne vannak azok, akik magánegészségügyi intézményekben vesznek igénybe ellátásokat, és természetesen benne van az úgynevezett szürkezónában eltűnő pénz, amit paraszolvenciának vagy hálapénznek neveznek.
A családok eltérő mértékben, de mindannyian költenek a gyógyulásra vagy az egészségben maradásra. Néhány napos felmérés szerint a nehezebb helyzetű családok is évente legalább 35-40 ezer forintot, a jobb helyzetben lévők pedig akár 140-150 ezer forintot is. Ez azt jelenti, államtitkár úr, hogy létezik, papíron ugyan, de egy szolidaritásalapú és nemzeti kockázatközösségen működő egészségügy, ahol az emberek fizetnek azért, hogy jó típusú, jó színvonalú szolgáltatást kapjanak, ugyanakkor egyre többen veszik igénybe a magánegészségügyet vagy fizetnek azért, hogy gyógyuljanak.
Tisztelt Államtitkár Úr! A rendszert így is ezer probléma terheli: az orvosok és ápolók elvándorlása, a pénztelenség, az a helyzet, amiben azt látjuk, hogy a kórházak adósságállománya nem csökken, hanem újratermelődik. Ez pedig sehová nem tud vezetni máshová, mint hogy azok, akik meg akarják venni a gyógyulást vagy a gyógyulás illúzióját, azok áldoznak rá, ha tudnak. Ha nem tudnak, akkor bizony sem a gyógyulást, sem az illúziót nem fogják megvásárolni.
Tisztelt Államtitkár Úr! Az állításom tehát az, hogy miközben Balog miniszter úr a miniszteri meghallgatásán annak idején hitet tett a szolidaritás elve és hitet tett a nemzeti kockázatközösség elve mellett, maga az egészségügy nem így működik. Ez pedig, államtitkár úr, azért rossz, mert mindenki fizet az ellátásáért, és mindenkinek joga van arra, hogy igénybe vegye az ingyenes egészségügyi szolgáltatást. De ezt tenni nem tudja.
A kérdésem tehát arra vonatkozna, államtitkár úr, hogy egyetért-e ezzel az állítással, és arra vonatkozik, hogy mit tesznek azért, hogy ne két típusú, ne a gazdagok és ne a szegények egészségügye működjön Magyarországon. Elnök úr, köszönöm a lehetőséget, köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiban.)
