Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igen kellemetlen két Fidesz-KDNP-s képviselővel szemben álldogálva az üres ülésteremnek beszélni, de tettem egy ígéretet, megígértem, hogy ahol járok az országban és devizahiteles fórumra jutok el, az ott elhangzott gondolatokat, az ott élő emberek hangját igenis elhozom ide, a parlamentbe. Ennek szellemében múlt hét pénteken Jászberényben jártam, ahol szintén az az elképesztő érzés hatja át az ottani vendégeket, a fórumokra érkező polgárokat is, hogy az ő hangjukat igazából nem hallotta meg senki. Nagyon egyszerű levezetéssel élve: több esetet ismertettek, ahol 160-165 forinton vették fel az úgynevezett devizahitelüket, és arcátlannak tartják azt, hogy míg ők 256 forintos, majdnem piaci árfolyamon lettek forintosítva, és váltak ugyanolyan fizetőképtelenné, mint előtte, addig bizony a szerencsésebbek, a gazdagabbak, a mai napig nem tudjuk, hány országgyűlési képviselő, egy kedvezményes, baráti 180 forintos árfolyamon végtörleszthetett. Ez a kettős mérce, az arcátlanság egyik gusztustalan példája.
Azt is látjuk ugyanakkor, hogy nem csak Jászberényben adódnak ilyen problémák, ahol kiváló önkormányzati képviselőnk és csapata még így is harcol a végrehajtókkal. Azon végrehajtókkal, akik esetében nagyon könnyedén előfordulhat, hogy miután az adóstól levonják a bevétele, fizetése 33 vagy akár 50 százalékát, és betér a helyi végrehajtóhoz, mert kérne egy papirost arról, hogy pontosan, forintra mennyivel tartozik, mégis megtagadják tőle, bár ezt kötelező lenne kiadni számára. Tulajdonképpen egy olyan lelki zsarolást folytatnak ellene, aminek a vége családok szétszakadása, ingatlanok elvesztése.
Éppen ezért fájlaljuk azt, hogy a kormányzat valódi megoldás helyett álmegoldásokat ajánl, vagy pedig olyanokat hoz helyzetbe a valóban megsegítendők helyett, akiket nem kéne. Hozhatnánk ide példákat arról, hogy miért akar Magyarország Kormánya migránsokat támogatni a CSOK, illetve a NOK rendszerén belül, hogy fordulhatott elő, hogy európai bírósági gyakorlattal szemben, amely csak egy alap szociális csomagra kötelezné önöket, önök még az otthonteremtési támogatásokat is kiterjesztenék migránsokra, harmadik országból érkezett, úgynevezett oltalmazottakra (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Szégyen!), befogadottakra, ami valóban szégyen. De azt látjuk, hogy lehetne segíteni a valóság terében. Nem igazi segítség a Nemzeti Eszközkezelő, ahol még háromezer embernek tudnának segíteni a több mint 150 ezer tartozásával önhibáján kívül elmaradtak közül.
(15.10)
A 3 ezer ember tekintetében itt egy viaskodás várható. De milyen segítség az, amikor elveszik valakinek az önálló ingatlantulajdonát, elveszik tőle azt, amiért a családja adott esetben generációkon keresztül dolgozott, aztán visszabérelheti azt önöktől? És ha adott esetben, egy rosszabb konstelláció esetében jön egy másik kormány, amelyik mondjuk, dobra veri ezt a vagyont, és már bérbe sem adja az eredeti tulajdonosnak, akkor önök majd széttárják a kezüket, hogy erről már nem önök tehetnek.
Pedig ciklusokon átívelő módon kellene gondolkodni, két irányba kellene önöknek lépniük. Először is, fel kellene háborodniuk, amikor most, a napokban a Kúria részéről tulajdonképpen egy szabadkozó üzenet indul el a Bankszövetség felé, hogy igen, bár születik egy-két olyan döntés, ami a károsultak számára megfelelő lehet, mégsem tekintik ezt irányadónak, és igyekeznek megnyugtatni a bankokat. E jelenség eredője az a paktum, amit önök a Bankszövetséggel, korábban az EBRD-vel kötöttek, és ahol papíron vállalták azt, hogy a károsultak érdekében semmilyen további terhet nem raknak az érintett pénzintézetekre, ez pedig kizárja a valódi megoldást. Ez egyenes kód arra nézve, hogy majd csak egy Jobbik-kormány lesz képes ezt a megoldást kivitelezni, a felvételkori árfolyamon történő forintosítással, a kilakoltatások megállításával és az összes visszaélő elszámoltatásával.
De lenne ám egy másik irány: nem a CSOK-ba és a NOK-ba kellene önöknek a migránsokat belepakolni és egy újfajta migránssimogatót létrehozni a valódi migránstanyáik és -táboraik mellett, hanem bizony bérlakásépítési programmal magyar fiatalok ezreit, tízezreit kellene olyan helyzetbe hozni, hogy reális jövőképet lássanak maguk előtt arra nézve, hogy önálló otthonhoz jutnak. Talán akkor a külföldre távozás gondolatát is egy kicsit hátrébb raknák, vagy fel a polcra, mert a magyar fiatal még a nehézségek ellenére is megpróbál Magyarországon talpon maradni, felszínen maradni, főleg akkor, hogyha van egy biztonságos tanyája, ha van egy otthona, ha egy fárasztó nap után vissza tud valahova vonulni, ha családot tud alapítani valahol.
Épp ezért nem értjük, hogy mind a CSOK, mind a NOK esetében önök megint a felső középosztálynak, a szerencsésebbeknek, a gazdagabbaknak kedveznek, és nem tekintik irányadónak azt, hogy egy bérlakásépítési programmal, amely programot egyébként a Jobbik tálcán kínálta önöknek, a valódi célcsoport 90 százalékát is megcélozzák, hiszen a magyar emberek 90 százaléka nem lakóparki lakást vásárol, nem új építésűt, egyszerűen meg akar maradni a talpán, ha bérlakás van, úgy, ha bővíti a szülői portát, akkor úgy, de itt akar gyermeket vállalni, Európában még mindig az egyik legnagyobb arányban.
Önöknek kutya kötelességük lenne lehetővé tenni számukra, hogy itt maradjanak, itt boldoguljanak, és itt építsünk egy boldog Magyarországot. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
