DR. JÓZSA ISTVÁN,
DR. JÓZSA ISTVÁN,
DR. JÓZSA ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Örömmel hallottam a bevezetőben államtitkár úrtól, hogy önkritikusan elismerte, hogy az Európai Unió részéről komoly kritikák fogalmazódtak meg a kohéziós források felhasználásával kapcsolatban bizonyos tagállamok irányába, a támogatott pályázatok kiválasztásának átláthatóságával kapcsolatban.
Még azt is értem, hogy ezt államtitkár úr igyekezett visszapakolni a 2010 előtti időszakra, de azért látnunk kell, hogy nem szolgálta a kohéziós források felhasználásának az átláthatóságát, vagy legalábbis az Unió által is igen kritizált változtatás volt, amikor a kormány 2010 utáni lépéseinek sorában megszüntették a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget, a fejlesztéspolitikai és szakpolitikai jogköröket összekapcsolták, a külső értékelési rendszereket felfüggesztették.
(13.10)
Ezek a lépések több kifizetésfelfüggesztés tanúsága szerint nem vezettek eredményre. Így az Unió további intézkedések megtételét látja szükségesnek, amitől a Bizottság azt várja, hogy a pályázók számára egyértelműen átlátható, világos döntési rendszer kimunkálása és világos döntések megszületése következik.
2014. január 1-jétől már a kis- és középvállalkozók, illetve a civil és egyházi szervezetek által benyújtott projektek értékelését az adott operatív programot felügyelő minisztériumba integrált hatóságok végzik. Tehát önök már tettek lépéseket ebbe az önmaguk által összeállított szaknévsorhoz hasonló irányba, vagyis ezt már a minisztériumokba integrált irányító hatóságok végzik, részben belső erőforrásokra támaszkodva, részben kiszervezve külső szakértők irányába is ezt a tevékenységét.
A mostani változtatást tekintve, ami az előterjesztésükben szerepel, az állami projektértékelői jogviszony megteremtésével az esetlegesen speciális tudást igénylő projektek esetében is a külső független szakértői világot, kört kizárja az önök törvényjavaslata a projektértékelői tevékenységből, hiszen a törvényjavaslat egyértelműen rögzíti, hogy a támogatási kérelmek tartalmi értékelése olyan közfeladat, amelyet csak és kizárólag az állami projektértékelői jogviszonyban állók láthatnak el. Ez meglátásunk szerint elvileg is hibás, mert nehezen garantálható, hogy minden esetben, minden szakterületet illetően található lesz az önök által behatárolt körben megfelelő szakember. Önök azt mondják, hogy csak azok lehetnek a szaknévsornak, ennek a másodlagos értékelői jogviszonynak a tagjai, akik vagy kormánytisztviselők, vagy köztisztviselők, közalkalmazottak. Illetve itt azért kinyílik egy szakmai kör, ha valóban gondolkodnak ebben, hogy a többségi állami befolyás alatt álló gazdasági társaságnál foglalkoztatott munkavállalók pályázhatnak egyáltalán a projektértékelési feladatok ellátására. Ugyanakkor nem állítható az, hogy nem áll elő az a helyzet, amikor az itt leírt körön kívüli szaktudásra van szükség. Tehát az itt leírt körben elképzelhető, hogy nem áll rendelkezésre megfelelő szaktudással bíró ember, szakértő. Tehát amikor ezt a szaknévsort önök összeállítják, akkor igen nagy körültekintéssel és hozzáértéssel kell eljárniuk, hogy ne essenek annak a bűvöletébe, hogy csak az a jó káder, csak az a jó projektértékelő, aki az önök alkalmazásában áll, aki az önök utasításait hajtja végre, ne adj’ isten, olyan utasításokat is végrehajt, amelyek nem kifejezetten szakmai indíttatásúak, hogy durvábbat ne is mondjak. Nem tekinthető tehát teljesen zártnak ez a problémalefedés, úgyhogy mi el tudjuk fogadni azt, hogy alapvetően ilyen elsődleges jogviszonnyal bíró személyekre akarnak támaszkodni, de kizárni teljesen, hogy független szakértők is bevonhatók legyenek, esetleg nem magyar állampolgárok - mert olyan is van, hogy nem biztos, hogy magyar állampolgár rendelkezik olyan szaktudással, ami egy-egy kérdés elbírálásához szükséges -, ezt mi elvileg nem tartjuk elfogadhatónak.
Tehát felmerül az a valós kérdés, hogy a kormánytisztviselők, köztisztviselők, közalkalmazottak és az állami cégeknél dolgozók az alapjogviszonyuk mellett hogyan tudják ellátni a projektértékelési feladataikat, hiszen az előterjesztés értelmében az értékelő feladatellátása nem érinti az alapjogviszonya szerinti munkavégzést. Tehát van egy kettősség munkajogi szempontból, hogy míg önök azt mondják, hogy nem is kell hogy engedélyt kérjen az alapjogviszonyban betöltött feladata szerinti főnökétől ahhoz, hogy pályázzon és értékelési feladatot végezzen, akkor most hogyan lehet akár csak a munkaidő felhasználása tekintetében ezt összehozni vagy az utasítási rend tekintetében összehozni. Mi garantálja önök szerint, hogyha ez csak egy másodlagos jogviszony, és van egy határidőzött feladat, amit a projektértékelés tekintetében el kell látni, hogy esetleg az elsődleges munkakörében nem kap olyan feladatokat, mint ahogy az önök minisztériumában, ami nem minisztérium, hanem Miniszterelnökség, egy ilyen hallgatólagos munkautasítás van, hogy a napi 8 óra legalább 10, de inkább 12? Tehát akkor a mellett hogyan nyílna erre lehetőség, hogy valaki még a másodállása keretében kiváló színvonalon projektértékelési munkát végezzen el?
Az, hogy lényegében csak másodállásban lehet ezt a projektértékelési tevékenységet végezni, a mi megítélésünk szerint ennek a munkának a leértékelése. Nyugodtan állíthatjuk azt, hogy ez teljes embert kíván, olyan embert, aki nemcsak a munkát végzi, hanem annak a felkészüléséhez szükséges időt is rászánja, tehát olyan szinten tartja a tudását, ami biztosítja, hogy az új és új területeken kiírt pályázatokat kiváló színvonalon tudja elvégezni.
Azt tekintve, amit ön mondott, hogy ez uniós jogharmonizációs feladat is, ezt elfogadjuk, és azt a célt is támogatandónak gondoljuk, hogy az állami projektértékelői jogviszony intézményének létrehozásával önök a 2020-ig terjedő fejlesztési programok európai uniós forrásainak az időben és hatékonyan történő felhasználását célozták meg, de hogy ez az eléggé sajátosan behatárolt rendszert ezt tudja-e szolgálni, ez iránt nemcsak nekünk, képviselőknek, hanem a szakembereknek is súlyos kétségeik vannak. Ugyanis az, hogy a törvényjavaslat ilyen kategorikusan és egyértelműen rögzíti, hogy a támogatási kérelmek tartalmi értékelése olyan közfeladat, amelyet az állami projektértékelői jogviszonyban állók láthatnak csak el, ez meghatározza a közszférában foglalkoztatott személyeknek azt a körét, akik egyáltalán erre pályázhatnak, és ez, ahogy mondtam, nem biztos, hogy lefedi szakmailag az igényelt tudást.
Az, hogy a jogviszony kizárólag pályázati eljárás alapján létesíthető, ez egy helyénvaló elem. Biztos, hogy csak pályázat útján képzelhető el egyáltalán egy ilyen névjegyzékbe való felkerülés. Ezáltal értelemszerűen az elbírálást követően szerezhet jogosultságot bárki arra, hogy a szakértői névsorba bejegyezzék.
Az, hogy ezt követően egy keretszerződés születik, és a jogviszony megszűnik a programozási időszak lejártával, valamint az értékelő alapjogviszonyának megszűnésével, na, ez már egy kicsit hézag.
(13.20)
Mert ha van valakinek egy keretszerződése, elnyert egy pályázatot mint pályázatértékelő, de az alapjogviszonya bármilyen okból megszűnik, akkor miért kell megszűnnie, ha egyébként jó színvonalon végzi az értékelő tevékenységét? Tehát itt elképzelhetőnek tartanám, hogy biztosítson lehetőséget a törvény arra, hogy ha nem újonnan megszerzett értékelői jogviszonyról van szó, hanem már egy megszerzett jogviszony folytatásáról, abban az esetben, ha az alapfoglalkoztatási jogviszony megszűnik, akkor erre legyen lehetőség. Tehát ne legyen kizáró ok, ha egyébként jó színvonalon végzett értékelői tevékenység alól úgymond az alapjogviszony megszűnne.
Az állami projektértékelői, szakértői névsorba történő bejegyzést és annak folyamatos kezelését a központi koordinációt végző, az európai uniós források felhasználásáért felelős miniszter által vezetett minisztérium, a Miniszterelnökség végzi, és a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény 33/C. §-ának kiegészítésével megteremti a törvény annak a lehetőségét, hogy a vezetői munkakört betöltő kormánytisztviselő állami projektértékelői jogviszonyt a munkáltatói jogkör gyakorlójának előzetes engedélye nélkül létesíthet, illetve folytathat. Itt azért lenne egy kérdésem. Itt az szerepel a szövegben, hogy előzetes engedélye nélkül. Tehát ezt érthetjük úgy, hogy előzetes engedély nélkül valaki benyújthat egy pályázatot. De azt is jelenti, hogy amikor elnyerte az értékelői szaknévsorba való felkerülést és keretszerződést kötnek vele, akkor sem kell bejelentenie az elsődleges szerződése szerinti vezetőjének, hogy egy ilyen másodállásos szerződést létrehozott? Ez azért kicsit aggályos.
Tehát ha a pályázat benyújtásához nem is, mert az különböző hullámokat indíthatna el, de ha valaki sikeresen elnyer egy pályázatot, úgy gondolom, hogy egy bejelentési kötelezettség vagy esetleg a minisztérium részéről egy kvázi kikérőlevél, hogy kikérjük ezt az illetőt, hogy tevékenykedhessen a szaknévsor szerinti munkálatokban, ezt helyénvalónak gondolnám.
Tehát értjük mi, hogy szükség van egy ilyen törvényre, ami választ ad az Európai Bizottság részéről megfogalmazódott kritikákra, és remélhetőleg elejét is veszi azoknak a dolgoknak, amelyek keretében, ha jól emlékszem, a múlt héten állapodtak meg egy százmilliárdos buktában - ha szabad ilyen nagyon egyszerűen fogalmazni - az uniós biztossal, de ha elmagyarázza államtitkár úr, hogy ez nem bukta, hanem micsoda, akkor lehet, hogy almás rétes. Tehát nem akarom azt állítani, hogy ez feltétlenül bukta; majd megtudjuk, hogy pontosan micsoda.
Tehát a szándékkal egyetértünk, ami itt pontosan le van írva, ezt még így, ebben a formában az MSZP-frakció sajnos nem tudja támogatni a nyitott szakmai kérdések miatt. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)
