DR. PALKOVICS LÁSZLÓ,
DR. PALKOVICS LÁSZLÓ,
DR. PALKOVICS LÁSZLÓ, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Azért kértem most szót, mert az a vita, ami itt kibontakozott, azt gondolom, hogy egy nagyon értékes szakmai vita. S miután Tukacs képviselő úr is visszaérkezett, szeretnék ezekre reagálni, hogy esetleg elkerüljük azokat a félreértéseket, amik itt felvetődtek. Azt hiszem, tényleg kijelenthetjük azt, hogy ez az előterjesztés az, ami, ez a felsőoktatás fejlesztésének az egyik fontos eleme. Azt hiszem, hogy az itt ülő, különösen az egészségpolitikusok, de a felsőoktatás-politikával foglalkozó ellenzéki képviselő hölgyek és urak is látták azt a stratégiát, amit orvosképzés-fejlesztési stratégiának hívunk. A 2014-ben elfogadott felsőoktatási stratégiának öt kiemelt célterülete volt, ebből az egyik az orvosképzés területe. Ebből született egy külön stratégia, amit hívhatunk részstratégiának, amely stratégia egyértelműen tartalmazza az első oldalak valamelyikén, és aztán később kibontva azt az igényt.
Azt gondolom, hogy a külföldi hallgatók itt tartása csak az egyik eleme ennek a dolognak. Itt általában arról van szó, hogy a magyar orvosok gyakorlati képzése, ha megnézzük a rezidensszövetség felmérését, ha megnézzük azt, hogy más országokban az egyébként méltán elismert magyar orvosok esetében milyen kismértékű megjegyzések kerülnek elő, ezek a gyakorlati képzéssel kapcsolatos megjegyzések. Ennek pedig az az egyszerű indoka, azok a számok, amiket elmondtam, hogy a hallgatók egyszerűen nem tudnak elegendő mértékben részt venni olyan gyakorlati képzésben, ami nemcsak a gyakorló kórház - erre majd egy kicsit később visszatérnék -, ha megnézzük más országokban az orvosok minősítését, legutoljára egy delegáció Izraelben járt, ahol komoly minősítésen kell átesni a nem Izraelben orvosi diplomát szerzett orvosoknak. A Magyarországon végzettek 90 százaléka ezen átesik, Németországból csak 50 százalék, Romániából pedig csak 30 százalék. Ott egy dolgot emeltek ki, a gyakorlati képzés erősítésének a szükségességét. Ez az előterjesztés tehát valóban arról szól, amiről, ez valóban a háttér megteremtéséről szól.
Tukacs képviselő úrnak válaszolva, hogy miért nincs itt az egészségügyi államtitkár úr: azért, mert ezt együtt állítottuk elő, és erről folyamatosan konzultáltunk. Az egy másik kérdés, hogy technikailag miért a képviselő urak terjesztették elő, akik egészségpolitikusok. Azt gondolom, hogy erre minden jogosultságuk megvan, és ez tulajdonképpen helyes is így. Ez egy abszolút egyeztetett álláspont.
Ami a célról szól, részben Tukacs képviselő urat szeretném pontosítani, hogy hogy változik a Magyarországról külföldön dolgozó orvosok száma. 2010-ben azoknak az orvosoknak a száma, akik engedélyt kértek külföldi munkavégzésre - hangsúlyozom, engedélyt kértek, ez nem azt jelenti, hogy szükségszerűen elmentek -, 755 volt, 2015-ben ez már csak 393 volt, tehát csökken az engedélyt kértek száma. Ennek ellenére az feladata a magyar orvosképzésnek, hogy a kedvezőtlen korfával rendelkező orvostársadalom pótlását biztosítsa, illetve tudja pótolni azokat, akik külföldre elmennek. Ennek nyilván sokfajta egyéb következménye van, de mindenképpen fontos az, hogy a képzésben a gyakorlati képzésnek meg kell jelennie.
Gyakorló kórház versus egyetemi kórház. A gyakorló kórház egy olyan intézmény, ahova a hallgató elmegy és a nyári szünetben gyakorlaton vesz részt az ottani vezetőinek a támogatásával. Viszont ebből az egyetem ilyen értelemben nem profitál, hiszen az a tudás, amit a hallgató ott megszerez, nem jelenik meg utána az egyetemi képzésben, ellentétben, mondjuk, az egyetemi kórházzal vagy magasabb szinten a klinikával, ahol viszont az egyetem oktatói jelennek meg ebben a képzésben, ők végzik ezt a kutatást, és ennek megjelennek az eredményei, akár a publikációkban. Ha megnézzük, Magyarországon a klinikai kutatásokat megjelenítő cikkek száma a legmagasabb, nagyjából 1400, ez magasabb, mint egy sor egyéb területnek, nem rossz területnek az összege, de még mindig nem elég magas ahhoz, hogy a rangsorokban lényegesen előrébb tudjunk lépni.
Tehát ez az előterjesztés valóban az, ami, a felsőoktatási rendszer egyik elemének, az orvosképzésnek - ami, azt hiszem, jelen pillanatban a magyar felsőoktatás egyik zászlóshajója - a további fejlesztése annak érdekében, hogy a magyar orvosok gyakorlati képzése is javuljon, meg annak érdekében, hogy ha már itt jól sikerült magunkat pozicionálni, akkor valóban tudjuk növelni a külföldi orvostanhallgatók számát. Tukacs képviselő úr utalt arra, hogy ez nem fogja itt tartani a külföldi hallgatókat.
Itt meg kell különböztetni az angol nyelvű képzésben és a német nyelvű képzésben részt vevő hallgatókat. A német nyelvű képzésben részt vevő hallgatók a németországi viszonyok miatt korábban, a második év után, tehát az elméleti képzés után elhagyták az orvosi egyetemeket. Arról tudok beszámolni, hogy örömtelien növekszik a számuk, és ha a gyakorlati képzést tudjuk erősíteni, az az ő számukra ugyanilyen hatással lesz. Az angol nyelvű képzésben részt vevő hallgatók pedig maradnak, ők nem mennek el, ott nincs egyéb kényszer, hogy bizonyos idő után itt hagyják az egyetemet. Ez is azt erősíti, hogy ez nemcsak a magyar orvosképzés szempontjából, de egyáltalán az orvosképzés, annak a finanszírozása szempontjából egy fontos elem.
Kérdésként megjelent, hogy az egyetemi kórháznak hogyan néz ki az irányítási rendszere az egyetemen belül, alkalmas-e az egyetem egy kórház irányítására. Jelen pillanatban a teljes magyar ellátórendszer 17-18 százaléka a klinikákon folyik. Az valóban igaz, hogy a klinikákon bizonyos szempontból magasabb progresszivitású ügyek irányába tolódik el az ellátás, pont emiatt van szükség ennek a portfóliónak a szélesítésére, ahogy említettem. A nyíltszíves műtét egy nagyon fontos műtéti típus, amit egy klinikán végzünk, de a visszérműtét meg minden kórházban az, ezért egy orvostanhallgatónak ezt is kell látni. Ebből is tudunk visszacsatolást tenni, akár a kutatási részéből, akár az oktatási részéből az egyetemi képzésre. Ezért fontos ennek a portfóliónak a szélesítése. Hogyan alakul a klinikák működése? Itt két pont vetődött fel a képviselő úr részéről, az egyik a finanszírozhatóság, a másik pedig az a - bizonyos szempontból azt gondolom - talán jogos vélelmezés, mert félelemnek nem mondanám, hogy a klinikák alapvetően csak a magasabb progresszivitási szintű ügyeket szeretik ellátni. Egyrészt ilyen a természetük, másrészt pedig ha megnézzük, hogy a négy orvosi egyetem case-mix indexe hogy néz ki, az 1,44, ami az országos intézetekhez képest jóval alacsonyabb, hiszen ők specifikus ellátást végeznek, míg a kórházak átlaga valahol 1,1 környékén van. Ilyen értelemben a klinikák nemcsak magas progresszivitású, tehát nemcsak csillagos hbcs-vel finanszírozott ügyeket látnak el, hanem ellátnak mást is. Ezt mindenképpen szeretnénk, pont a képzés javítása miatt változtatni.
Ha megnézzük a klinikák - s most tényleg csak a klinikákról beszélnék - pénzügyi helyzetének az alakulását, az elmúlt két évben a négy orvosi egyetemnek a klinikája gyakorlatilag konszolidálódott. Amíg 2014-ben az év végén a harminc napon túli ki nem fizetett számlamennyiségük 14-15 milliárd forint volt, addig az elmúlt egy évben ez nem haladja meg az 5 milliárd forintot, de egy kicsit változik. Ez az összegyetemi, és ebből nagyjából két és fél milliárd forint, ami a négy klinika tartozásállománya, ami az aktuális pénzállományhoz képest, ami az Államkincstár adatai szerint most nagyjából 100 milliárd forint környékén van, egy eléggé elhanyagolható szám.
Ez azt jelenti, hogy stabilan működnek a klinikák. A minőségi jellemzők pedig a hatékonyságukat mutatják, tehát azok a vélelmezések, hogy a klinikák bármilyen szempontból rosszabbul menedzseltek az egyetemen belül, nincs így. Azt gondolom, hogy az a szaktudás, ami az egyetemen belül rendelkezésre áll, abszolút alkalmas lesz egy normál kórházi tevékenység irányítására is. Tehát ezt az aggodalmat én nem osztom.
Egy másik jogos pont volt Harrach képviselő úrtól és Lukács képviselő úrtól is, hogy kisgömböc módjára jönnek majd az egyetemek és akkor a kórházakat behúzzák, mert az egészségügyi irányítás azt akarja, hogy kerüljenek át oda ilyen-olyan okoknál fogva. Ez a vélelmezés azért nem állja meg a helyét, mert van egy kritikus határ az egyetemi ellátás méretére. Itt pont annyira van szükség, ami ahhoz kell, hogy az egyetem jól tudjon működni, de semmivel többre nincs szükség. Az országos intézetek integrációja ilyen értelemben nem jól kezelhető, hiszen ott egy 4500 ággyal rendelkező hatalmas kórházi állományról beszélnénk.
Az, hogy együtt kell működni valamilyen másik formában, mondjuk, társulásos formában, hogy a tudományos eredmények együtt jelenjenek meg, hogy együtt tudjunk olyan dolgokat felépíteni, amik nem szükségszerűek egy klinikán, az viszont abszolút elvárás, de ez elvárás egyébként bármilyen másik egyetemmel való együttműködés esetén is. Tehát az a félelem, hogy az egyetemi klinikák vagy az egyetemek kimazsoláznának bármit, nem jogos félelem.
(16.30)
Budapest esetén a Semmelweis Egyetem fejlesztését, ahogy ez az utóbbi néhány kormányinformáció után is nyilvánvalóvá vált, a kormány teljesen komolyan gondolja. Ahogy Lázár miniszter úr fogalmazott, egy nagy ívű, grandiózus tervet fogunk erre összehozni. Ennek a létrehozása zajlik, intenzív tárgyalásokat folytatunk a Semmelweis Egyetemmel. Hamarosan ennek is meglesz az eredménye. Ebben egy elem nyilván valamilyen szinten a kórházi háttér bővítése, de megint csak ami ahhoz szükséges, hogy a nemzetközi benchmarkok irányába tudjunk közeledni, semmivel sem több. Tehát semmifajta olyan szándékuk nincs az egyetemeknek, hogy ezt a hátteret minden határon túl növeljék, csak amire szükség van. Nagyjából ennyit szerettem volna elmondani.
A szuperkórházakkal való együttműködés pedig egy másik kérdés; itt a klinikáknak ebben persze azért feladatuk van. Azt hiszem, a Semmelweis Egyetem, mint az ország legnagyobb ellátó intézménye - hiszen nagyjából 6 százalékát látja el hbcs-alapon az ország ellátásának, és egyébként Közép-Magyarországon ilyen értelemben a legnagyobb ellátóhely -, ennek a bővítése csak olyan mértékben szükséges, ami az oktatáshoz és a kutatáshoz szükséges. De ezen túl nem, tehát a kórházaknak, országos intézeteknek az a félelme, hogy ez valami megaintézményt fog eredményezni, nem jogos, ez nincs így.
Ha megnézzünk nemzetközi példákat, például London ellátórendszerét tekintjük, London ellátórendszere négy elemre oszlik. Ebből három normál kórház, a negyedik pedig egy egyetemi klinika, a University of Londonnak az egyetemi kórháza, amelyik egyébként felel egy területért, és a magas progresszivitási szintű ellátórendszernek is az a csúcsa ilyen értelemben. Tehát erre vannak különböző példák. Azt gondolom, a Semmelweis Egyetem szerepvállalása is valamifajta hasonló szerepvállalást fog jelenteni a jövőben.
Én röviden ennyit szerettem volna itt a fölmerült szakmai vitához hozzátenni. Remélem, nem tűntem túl inkompetensnek annak ellenére, hogy nem vagyok orvos, hanem felsőoktatási államtitkárként próbálom ezt a helyzetet megérteni. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
