DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY,
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY,
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Praktikusan úgy mondhatnám, hogy megettük a mesét, márpedig azért, mert valójában egy oktatási tárgyú törvényjavaslat van előttünk, és többedmagunkkal egészségügyire készültünk. Persze kapcsolódik egymáshoz a kettő, hiszen magukat a klinikákat, illetve az egyetemi kórházak által létrehozandó szervezeteket, új szervezeti egységeket érinti, de mégis úgy tűnik, hogy mindannyian úgy gondolkoztunk - és nem láttuk teljesen át, hogy milyen irányba megy majd ez a vita -, hogy ez egy egészségügyi vita lesz.
Fordítva ültünk fel a lóra, ez teljesen nyilvánvaló. Ezt már korábban egyébként az előterjesztőnek a tegnapi nap folyamán jeleztem, hogy várhatóan ebbe az irányba fog elindulni ez a vita, és ezt jó lenne mihamarabb megakadályozni. Hiszen nem sok minden, illetve sok minden, de nem teljesen egészen egészségügyi köze van, és nem az egészségügyhöz van teljesen köze ennek a vitának.
Várható és elkerülhető lett volna, ha mondjuk, az tisztázásra kerül rögtön a legelején - és ezzel akár a baloldali, akár a korábbi baloldali médiában is megjelent találgatások, miszerint ez a kancelláriarendszer az a kancelláriarendszer lesz, amit Ónodi-Szűcs Zoltán bejelentett -, tehát ezeket az átfedéseket tisztáztuk volna. Hiszen nagyon úgy tűnik, hogy inkább csak egy időbeli egybeesése volt ennek a kancellárnak, illetve az effajta kancelláriarendszernek az egészségügyi államtitkárság által zászlajára tűzött kancelláriarendszerrel. Ez egy tragikus egybeesése volt, így hát mindenki arra rabolt rá és arra repült rá, hogy talán ez a kancelláriarendszer kettes számú verziója, és amit nem sikerült áterőltetni a választókerületi elnökükön, azt majd most valahogy a klinikákon keresztül megcsinálják.
(16.10)
Holott úgy tűnik, hogy vagy engem vertek át, vagy egyébként meggyőztek, de a napnál is világosabb, hogy ez a törvényjavaslat inkább arról szól, hogy miként lehetne megoldani azt a valóban fennálló problémát a klinikákon, hogy a térítéses orvosképzésben részt vevő, javarészt egyébként külföldi hallgatókat miként lehet megfelelő oktatáshoz, megfelelő színvonalú gyakorlathoz juttatni. Hiszen én magam is jártam a valódi nemzeti konzultáció keretében az egyébként ebben az esetben kiindulópontként érintett debreceni klinikán, és jártam egyébként a szegedin is, és mindenhol ugyanazokról számoltak be, mindenhol ugyanazok a problémák voltak, és ezt is bátran kijelenthetjük: a Debreceni Egyetem vagy bármelyik egyetem finanszírozásának a törzsét képező térítéses orvosképzésnek nem tudták biztosítani a megfelelő működési feltételét. Ez pedig azt eredményezte, hogy amilyen szakmai képzést ott kínálnak, az nem száz százalékig jó minőségben működött. Nyilvánvalóan ez rossz, keserű szájízt hagyhatott a diákokban, természetessé vált, hogy ezen fejleszteni kell, ezen javítani kell, hiszen az mégse járja, hogy mondjuk, 20-30 diák próbálna sorban állni egy-egy betegnél, hiszen a beteganyag sokkal végesebb volt a klinikán, mint egyébként ahány tanuló akarta rajta éppen elvégezni a vizsgálatot, vagy akarta egyáltalán obszerválni azt a beteget, hogy mi történik. Tehát észszerűnek tűnik ez a kiterjesztés.
Így hát mindenképpen az lett volna a jó, hogy ezt a várható rossz startot elkerüljük, hogy leszögezi adott esetben akár államtitkár úr, vagy az is tényleg jó lett volna - és ebben adjunk igazat szocialista képviselőtársamnak -, hogy akár Ónodi-Szűcs Zoltán is bejött volna és ő elmondta volna a saját verzióját ebben, hogy ne lásson senki ebben most egy ilyen egybeesést. Akkor tényleg szerencsésebben tudtuk volna ezt a vitát lefolytatni, és talán nem tértünk volna ki olyan témára, mint az orvoselvándorlás vagy például a béremelések vagy a védőnők helyzete, mert ennek vajmi kevés köze van ehhez a jelenlegi törvényjavaslathoz.
Ami viszont érdekes lehet, és ami kérdés és tisztázandó, én ezt magamnak összeírtam a törvényjavaslat alapján. Az, hogy Debrecenre lett úgymond pilotban elkészítve, és onnan indul valamilyen módon ez az elképzelés, mégis gondolkodnunk kell azon, hogy mi lesz Budapesten. Ugyanis a Semmelweis Egyetem az egyetlen teljesen egészségügyi profilú egyetem, míg a többi egyetem azért más tudománykarokkal rendelkezik, tehát a Semmelweis Egyetemnek azért lehetnek más szándékai a saját egyetemi kórházi struktúrájának a kialakításában. Én nem félek attól egyébként, hogy a média által megszellőztetett országos intézeteket is maga alá tudja vonni a Semmelweis Egyetem, hiszen a Semmelweis Egyetemnél azért sem tudják ezt megvalósítani, hogy az országos intézeteket maguk alá vonják, hiszen ezek hatósági feladatot is ellátnak. Egyetem ilyen hatósági feladatot nem láthat el, innentől kezdve így szervezeti egységévé országos intézet nem válhat. Tehát ezt akár ki is pipálhatjuk.
Viszont a budapesti ellátás során azért az veszélyesnek mutatkozik, hogy miközben Budapesten az egészségügyi ellátást próbálja a kormány talpra állítani, és egy régi-régi ellenzéki kívánalmat, miszerint most már ideje figyelmet fordítani a budapesti egészségügyi ellátásra, megoldását leronthatja és a szuperkórházak kérdését leronthatja esetlegesen a Semmelweis Egyetemnek a különböző egyetemi kórházak - most pongyolán fogalmazok - be-ke-be-le-zé-se, de szervezeti egységgé tétele, hiszen akkor megint nem fogunk tisztán látni, hogy a Semmelweis Egyetem mint a legmagasabb progresszivitási szinten álló és majd egyébként egyetemi kórházakat Budapest-szerte létrehozó intézmény miként fogja felfordítani ezt az egész budapesti ellátási rendszert, amiből most egyelőre annyi látszik tisztán, hogy Pesten két helyen, Budán meg gyakorlatilag semmi sem biztos, hogy hány helyen fog megvalósulni egy magas, valószínűleg szintén a legmagasabb progresszivitási szintű ellátás. Tehát ebben nagyon nehéz lesz összefésülni, úgy gondolom, a budapesti terveket.
És Budapest nagyon sok veszélyt tartogat magában, bárhonnan is származzék ez a budapesti akna, ami ebben az esetben benne van, ezt talán lehet, hogy le lehetne zárni valamilyen módosító javaslattal, én ezt megfontolandónak tartom, egy ilyen irányú módosító javaslatot valahová betenni, és nem a Semmelweis Egyetem ellen akarok beszélni, de valamilyen módon őket is kordában kell tartani, függetlenül attól, hogy egyébként az ilyen egyetemi kórházaknak a létrehozása vagy szervezeti egységként való működése azért jóváhagyástól függ, és ez talán kellő kontrollt jelenthet. Ami viszont érdekes és átgondolandó, hogy ezeken az egyetemekhez közeli ellátási területeken azért jelenleg is egy klinika-fejnehéz ellátás zajlott, és jelenleg az, hogy az orvostudományi egyetemeknek egy ilyen kiterjesztett egyetemi kórházi szervezeti egysége jön létre, az ezeken a területeken tovább fogja egyébként az ellátásnak a súlyát elbillenteni a klinika, illetve a klinikai ellátás felé. Eddig is azért a klinikai ellátási eltolódásban, azt nyugodtan mondhatjuk, 17,5 százalék volt országosan az ellátási forma. Ha a Kenézy Kórháznak a szervezeti egységként való működésével hinni lehet a számoknak, akkor 2800 ágyas monstrum jön létre, ami teljes egészében a klinika alá fog tartozni. Tehát egy ilyen ellátási eltolódás törvényszerűen jöhet ezzel a törvényjavaslattal, ez talán egy kicsit aggodalomra adhat okot.
Ami szintén tisztázandó vagy esetleg átgondolásra, megfontolásra alkalmas: nagyon vegyesnek tűnik az egyetemi, illetve a fenntartói feladatoknak az alakulása, nagyon sok átfedés van a jogszabályban. Ez nyilván azért is van, mert nagyon sok törvényhez kell hozzányúlni, illetve egy nagyon szertágazó egyetemi irányítási, szervezési rendszerben egy önkormányzatisággal rendelkező autonóm rendszerrel találkozik az egészségügyi irányítás, illetve vezetési rendszer. Tehát itt nagyon sok probléma lesz szerintem. Szerintem, ha ez kicsiben valósul meg és túl sok intézmény… - tehát nem lesz egy ilyen egyetemi kórházi falási kényszere az intézményeknek, hanem egy racionális, kis számban valósul meg, akkor talán ezek a fenntartói, illetve egyetemi feladatok, legyen az állami fenntartó vagy egyetemi fenntartás, ezeknek a súrlódása talán még kezelhető szinten lesz.
Vitathatatlanul fontos - és ezt valóban a valódi nemzeti konzultációban tett intézményi látogatások alátámasztották -, hogy a térítéses orvosképzésnek, de összességében az orvosképzésnek is a fejlesztése elsődleges feladat, nemcsak azért, mert az egyetemek költségvetésének jókora részét teszik ki az ebből származó, illetve a klinika által generált bevételek, hanem azért is, mert Magyarországnak nagyon kevés kitörési pontja van, ha egészségügyi humán erőforrásról beszélünk. És az biztosan látszik, hogy az oktatás színvonalának, az oktatás rugalmasságának, a külföldi hallgatók adott esetben befogadóképességének javításával érhető el az, hogy a magyar egészségügynek a jelenlegi humánerőforrás-krízise - nem mondom, hogy katasztrófája, de krízise - valamilyen módon orvosolható lehet vagy orvosolható lesz.
A gyakorlati képzőhelyek kapacitásának növelése tényleg rendkívül fontos, tehát ezt a magunk részéről mindenképpen támogatjuk. Azt azonban érdemesnek tartom átgondolni, hogy az úgynevezett egészségügyi irányító testületen belül a delegált tagoknak a paritásos arányát - és ezt is jeleztem már az előterjesztő részére - azért próbáljuk elbillenteni. Ebben az esetben az egészségügyi államtitkárság… - ritkán hallani ilyet ellenzéki képviselőtől, hogy az államtitkárságnak akar kedvezni, de mi próbálnánk, illetve én azt javaslom, és valószínű, hazabeszélek mint egészségügyi politikus, próbálnám az ő javukra elbillenteni azt, hiszen mégiscsak a végzett tevékenység sokkal inkább az egészségügyhöz, mint szerintem az oktatáshoz tartozik.
Tehát itt azt a felállást, hogy a miniszter három főt, illetve a rektor, kancellár két-két főt delegál, szerintem egyenlővé kellene hogy tegyük, ami azonban felveti azt a kérdést, hogy nagyon gyakran szavazategyenlőséggel néznénk szembe, tehát ismételten csak sakk-matt vagy egy olyan patthelyzet lenne, amiben képtelenek lennének dönteni. De ebben én - akár az oktatásügynek a rovására - a miniszter által delegált főknek a számát emelném meg. A problémával, ahogy említettem, mindenképpen jó lett volna hamarabb előállni. Úgy tudom, hogy nem új keletű a probléma, nem új keletű ez a tervezés, ami Debrecenből indult ki. Az, hogy mögé mit látunk, hogy a Kenézy Kórház vagy annak igazgatója, vagy a mindenkori debreceni erőtér miként határozta ezt meg, vagy az egyetemnek a vezetője miként határozta meg, vagy hol van ebben a szerepe, az talán már teljesen mellékes. Jobb lett volna talán hamarabb előállni vele, és akkor elkerülhettük volna ezeket a kancelláriaaknákat benne. Én úgy gondolom összességében, hogy a törvényjavaslatban talán megvannak azok az elegendő fékek, azok az ellensúlyok, amelyek alkalmassá teszik arra, hogy az indokolásban is megfogalmazott meg a törvényből is jól kiolvasható cél megvalósításához, miszerint az egészségügyi oktatásnak a már nagyon régóta várt valamilyen szintű fejlesztését, a képzőhelyek színvonalának a javítását elérjük, kellő biztosítékot, kellő garanciát tartalmaz.
(16.20)
Úgy gondolom, hogy ez nem egy teljesen egészségügyi, sőt talán nem is egészségügyi tárgyú jogszabály, így hát nem én mondom ki rá a végső szót, hiszen nem én vagyok az ezért felelős politikus, de a magam részéről úgy tűnik, hogy ez egy támogatható javaslat lesz. Úgy gondolom, hogy érkezni fog hozzá módosító javaslat, mindenképpen kell is, hogy együtt dolgozzunk. Az előterjesztőknek meg az államtitkárságnak pedig azt javaslom, hogy most nyugodtan szögezzék le, hogy mi volt az eredeti cél vagy honnan indult ki a jogalkotói szándék, és akkor egyrészről meg lehet nyugtatni a KDNP-t, hiszen ezek szerint a KDNP-vel sem tisztázták önök, hogy ez egy teljesen tisztán oktatási tárgyú javaslat lesz, másrészről pedig az ellenzékkel, sőt a sajtóban való találgatásokkal is lehet valamit kezdeni, és talán mindenki egy kicsit nyugodtabban fogja nézni azt, hogy miként is alakul a klinika, illetve az egyetemi kórházaknak mint szervezeti egységeknek a léte. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
