KORÓZS LAJOS
KORÓZS LAJOS
KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen a lehetőséget. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Napirend előtti hozzászólásomban három dologról szeretnék beszélni, egyrészről a szegénységről, a dolgozói és a lakhatási szegénységről. Teszem ezt elsősorban azért, mert a héten van a szociális munka napja, és most van lehetőségünk arra, hogy napirend előtti felszólalásunkban is emlékeztessük képviselőtársainkat erre a megemlékezésre, hiszen már évtizedes hagyomány, hogy a szociális területen dolgozóknak megköszönjük a munkájukat. S két és fél héttel ezelőtt volt a szegénységellenes küzdelem világnapja, és erre vissza kell hogy utaljak.
A napokban látott napvilágot az OECD-nek egy jelentése, amely szerint duplájára emelkedett az éhezők száma. Mintegy öt évvel ezelőtt 17,4 százalékot mértek, és ma már meghaladja a 30 százalékot azoknak a száma, akik nem jutnak megfelelő táplálékhoz Magyarországon. Ez nagyon érdekes, mert mellette megjelent az Élelmiszerbanknak egy kimutatása, amely szerint a magyar társadalom több mint 23, majdnem 24 százaléka a nélkülözők kategóriájába tartozik. Ez nem feltétlenül a mindennapi éhezést jelenti, de az biztos, hogy ezek az emberek megfelelő minőségű élelmiszerhez nem jutnak hozzá.
Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy a közelmúltban jelent meg egy másik jelentés az Európai Bizottság részéről, amely szerint Magyarországon évente 2 millió tonna olyan élelmiszer kerül kidobásra, amely egyébként még fogyasztható lenne. Azt gondolom, erre valamilyen megoldást kéne keresnie a kormánynak, hogy ez ne így történjen.
Szeretnék néhány gondolat erejéig időzni annál, hogy látjuk azokat az értékeket, amiket a kormány a politikájában a szociális ügyek terén is megjelenít, ezt fordított újraelosztásnak hívjuk. Kedves képviselőtársaim, ma Magyarországon másfél millió olyan ember van, akinek a havi jövedelme nem éri el az 55 ezer forintot, és a leggazdagabbak és a legszegényebbek közötti jövedelemkülönbség ma már közel a harmincszorosára növekedett. Itt kell megjegyeznem, hogy az elmúlt években sajnálatos módon növekedett a dolgozói szegénység. Egy-két évtizeddel ezelőtt még azt gondoltuk, hogy a munka megvéd a szegénységtől, de ma már nem így van. Nagyon érdekes és tanulságos az, hogy a diplomával rendelkezők körében ugyan alacsony a munkanélküliség, sőt az országban a legalacsonyabb, mégis a diplomával rendelkezők dolgozói szegénysége kétszeresére emelkedett az elmúlt években.
Szeretnék néhány statisztikai adatot említeni önnek, államtitkár úr, mert gondolom, ön válaszol majd rá. Rendszerint elbeszélünk egymás mellett, ettől függetlenül én csak mondom a magamét. Tételesen megnéztem a Központi Statisztikai Hivatal adatait, és azt láttam, hogy Heves megyében az egészségügyben dolgozók átlagjövedelme 92 538 forint. Azt hiszem, megállapíthatjuk, hogy ennyi pénzből nem lehet megélni. Az egészségügyben nagyon sokan dolgoznak olyanok, akik fizikai munkát végeznek, a kórházak és a rendelőintézetek üzemeltetéséért felelősek és ott dolgoznak. A fizikai munkát végzők átlagos jövedelme 59 381 forint. Ehhez az égvilágon semmilyen magyarázatot nem kell hozzáfűzni! De nem jobb a helyzet az oktatás területén, nem jobb a helyzet a tudományos és műszaki foglalkoztatás területén sem.
A szociális szféra nettó bére 2010-ben, kedves képviselőtársaim, meghaladta a 83 ezer forintot, és a múlt év végére - szintén a KSH adatait mondom - nem érte el a 70 ezer forintot. Ezért nem lehet csodálkozni azon, hogy elhagyják a pályát a szociális területen dolgozók, nem lehet csodálkozni azon, hogy Nyugat-Magyarországon már nincs szociális munkás, mert mindenki Grazban vagy Bécsben dolgozik.
Kedves Képviselőtársaim! Szeretnék néhány dologra kitérni a lakhatási szegénységet illetően. A múlt héten említettem egy interpellációban, hogy a Nemzeti Bank kimutatása szerint 15 ezer család vár árverésre, körülbelül 400 ezer család várja azt, hogy kikapcsolják nála a villanyt, 200 ezer család, hogy a gázt, és 130 ezer család, hogy a távhőt lekapcsolják náluk. Tudom, államtitkár úr fogja mondani, hogy mennyivel csökkent a rezsitartozásokkal rendelkezők száma. Mégis azt gondolom, kormányzati intézkedés kell ahhoz, hogy Magyarországon legyen egy koherens lakáspolitika. Nem kerül pénzbe, hogy visszaállítsák a lakhatási támogatást, nem kerül pénzbe, hogy visszaállítsák a normatív adósságkezelési szolgáltatást. És közel 400 ezer üresen álló lakás van ma Magyarországon. Ezek egy huncut fillérbe sem kerülnek, csak kormányzati szándékba. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)
