HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A parlament elfogadni készül egy határozatot, amely a keresztényüldözés, a közel-keleti és afrikai népirtás elítéléséről és az üldözöttek támogatásáról szól. Kérdés az, hogy mi történik ott, mi közünk van nekünk ehhez, és miért elsősorban a keresztények támogatásáról van szó. Hogy mi közünk van hozzá, az nyilvánvaló, két okból is. Egyrészt az önvédelem szempontjából, hiszen többször elmondtuk, hogy a migránsáradat megfékezésének legjobb eszköze, ha a kibocsátó országokban segítünk megfelelő életkörülményeket teremteni, rendet és békét biztosítani. Másrészt viszont nyilvánvaló, hogy olyan események történtek, amit nem tűrhet el a világ közvéleménye.
Mik ezek? Gyilkos merényletek. Hogy csak kettőt idézzek, Tunéziában a kivégzett 22 egyiptomi kopt keresztényre gondolok vagy a kenyai garissai egyetemen megölt 147 keresztény egyetemi hallgatóra. Emlékszünk a felmérésekre, ’14-ben a hitük miatt kivégzett keresztények száma 4344 volt, egy évvel később ez már 7100-ra növekedett. 2400 templomot és más épületet romboltak le, gyújtottak fel, az élő keresztény közösségeket elüldözik hazájukból, és ha a statisztikai adatokat tovább nézzük, azt látjuk, hogy a hitük miatt üldözött ötből négy keresztény. Tehát arra a kérdésre, hogy miért pont a keresztények, az egyik válasz az, hogy ők a legsérülékenyebb közösség, és mégiscsak hozzánk, a keresztény kultúrából kinőtt európaiakhoz közel állnak az etnikailag lehet, hogy különböző, de kulturális hasonlóságot mutató közösségek.
Vannak olyan iszlám országok, ahol a keresztény-telenítés meghirdetett program, hazájukból elűzés vagy a kiirtás. Az is felmerülhet bennünk, hogy vajon miért ilyen távoli országokban gondolkodunk. Erre részben már választ adtam, az önvédelem szempontja miatt, másrészt pedig egyetemes felelősségünk miatt is, hiszen a mi felelősségünk nyilván elsősorban azokra terjed ki, akik hozzánk közel állnak, de ez az egyetemes felelősség minden ember iránt kötelez minket.
Mit tehetünk? Az első lépés természetesen az, hogy feltárjuk a valóságot, a második, hogy kifejezzük együttérzésünket, humanitárius segítséget nyújtunk. Itt meg kell említenünk azt, hogy a magyar kormány megtette kötelességét, hiszen iskola- és kórházépítéshez is hozzájárult, hogy ezzel a megfelelő életkörülményeket biztosítsa abban az országban, ahol ezeket a közösségeket gyengítették vagy üldözték.
De tovább kell lépnünk, hiszen a nemzetközi segítségnyújtásban is részt kell vennünk. Olyan felelőssége van a világ országainak, amiből nem maradhatunk ki. A segítségnyújtásnak természetesen első eszköze a katonai segítség, hiszen a béketeremtésnek ez feltétele. Tudjuk azt, hogy a magyar kormány és a magyar hadsereg részt vesz ebben az akcióban. A második a különböző gazdasági segítségek és természetesen azok az eszközök, amelyeket mi általában humanitárius segítségnek nevezünk.
Egy mondat erejéig talán érdemes arra is figyelmet fordítanunk, hogy ahol keresztényüldözés van, ott segítséget kell nyújtanunk, de a figyelmünket nem kerülheti el a keresztényellenes, bár nem üldözött magatartás sem, ami sok esetben Európában is fellelhető. Gondoljunk csak arra, hogy a keresztény szimbólumokat sok helyen éppen a muszlimok érzékenysége miatt tiltották.
Van tehát szerepe a magyar parlamentnek is egy ilyen határozat elfogadásával. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
