TÓBIÁS JÓZSEF
TÓBIÁS JÓZSEF
TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért hívtuk össze a mai rendkívüli parlamenti ülést, mert minden tiltakozás ellenére, amely a társadalomban jogosan megjelenik, a jelenlegi kormánypártok adóval kívánják megsarcolni az M0-s autóút használóit, valamint Magyarország összes elkerülő útjának használóit. Mi viszont azt szeretnénk elérni, hogy az Országgyűlés döntsön arról, hogy sem most, sem a jövőben a jelenleg ingyenesen használt útszakaszokon egyáltalán ne fizessenek semmilyen adóterhelést Magyarországon, bármilyen ötlettel is álljon elő a kormány.
(8.00)
Azért emlékeztetőül szeretném önöknek mondani, hogy úgy zajlott le az adótörvények tárgyalása, úgy zajlott le a költségvetés, hogy ha a szemfüles ellenzéki képviselők interpellációjára adott kormányzati választ nem figyeljük, akkor nem derül ki, hogy a kormánynak milyen valódi tervei vannak 2015-ben a magyar állampolgárok megadóztatásával kapcsolatban. Mára tudjuk, hogy fideszes, független, baloldali polgármesterek, szakmai szervezetek, tömegek tiltakoznak a kormányzati szándék ellen. Nem a levegőbe beszélnek, többen megfogalmazták: hatástanulmányok hiányában csak sejteni lehet, hogy milyen mértékben terheli az a javaslat, amit önök terveznek, Budapest vagy pedig azon települések életét, amelyeken jelen pillanatban elkerülő utak mentén zajlik a közlekedés.
Mint már mindig, most is azt látjuk, hogy a kormány úgy viselkedik, hogy semmit nem hall meg abból, amit az utca üzen neki. Semmit nem hall meg abból, amit az ellenzék e ház falai között elmond az ország jelenlegi állapotával kapcsolatban. Sőt, az M0-s útdíj bevezetésével kapcsolatban kedvezménynek hazudja a terhelést. Ez az orwelli világban lehet igaz, amikor a problémának, úgymond az adó kivetésének örülnie kellene Magyarországon minden magyar állampolgárnak. Gyakran egymásnak ellentmondó nyilatkozatok is megjelentek ebben a témában, semmilyen társadalmi üzenetet nem fogad be a kormány, érdemi párbeszédnek híján vannak, csak az önkény, a társadalom ellenében való kormányzás az, amelyet önök most éppen bemutatnak.
Önök nemzeti konzultációról és kétharmados felhatalmazásról beszélnek. Ez utóbbi jogilag igaz, a valóságban mégis azt látjuk, hogy támogatóik java elpártolt önöktől. Hiszen dialógus helyett önök önkényes döntésekben hisznek, az útdíjról hozott döntés pontosan példázza azt, ahogy önök kormányoznak: a társadalom kizsigerelése, a társadalmi akarat figyelmen kívül hagyása, a párbeszéd kiüresítése. Önök nem hallották meg azokat sem az elmúlt hónapokban, akik a jogállam felszámolása ellen tüntettek, azokat sem, akik olyan szegénységet látnak ma Magyarországon a közvetlen környezetükben, ami ellen tiltakoznak, ami ellen fel akarnak szólalni, és eljönnek, elmennek a városok tereire, hogy elmondják, hogy elég, ne folytassa tovább a kormányzat ezt a politikát. (L. Simon László megérkezik az ülésre.) Azok a pedagógusok, akik a jövő évi működésükben az életpályamodelljükért, a szakmai szuverenitásukért küzdenek; azok a szakszervezeti vezetők, akik a kafetéria felszámolása ellen tüntetnek Magyarországon; azok, akik az internetadó bevezetése ellen tüntettek Magyarországon, és sorolhatnánk a sort, hogy hány olyan tüntetés fogalmazódott meg és kezdeményezése volt az elmúlt hetekben, hónapokban Magyarországnak, ami - legyen világos - az önök kormányzati politikájának a kritikája.
Ezt a kritikát nem meghallani, ezzel szemben politizálni, az azt jelenti, hogy maga a kormányzat válik el a valóságtól, és elfelejti, hogy az a felhatalmazás, amelyre oly sokszor büszkén hivatkozik, az a felhatalmazás elporlad, elolvad. Közben pedig azt látjuk, hogy semmi mást nem tesznek, mint belső hatalmi villongásaikkal, hogy ki és miképpen marakodjon, hogy uralja a személyzeti politikát, a közpénzek finanszírozását vagy felhasználását, ez ma sokkal jobban foglalkoztatja a jelenlegi kormánypártot, mint a valóság.
Szeretném önöknek mondani: ma azzal, hogy ebben a teremben ennyien ülünk itt, a kezdeményezők szándéka világos. Az önöké is világossá vált. Mindegy, államtitkár úr, hogy ma ön nekem mit fog válaszolni. Én nagy tisztelettel fogom meghallgatni. Ezzel együtt az ön mögött lévő üres sorok egyértelműen jelzik: önök a társadalmi akarat ellenére be kívánják vezetni az útdíjat Magyarországon. (A kormánypárti oldalról dr. Rubovszky György, az államtitkárok részéről dr. Fónagy János, dr. Rétvári Bence és L. Simon László vannak jelen.) Azt az útdíjat, amelyet semmilyen nemzeti konzultációban, semmilyen párbeszédben az érintettekkel, a polgármesterekkel, a szakmai szervezetekkel nem folytattak le. Önök ezzel a döntésükkel semmi mást nem tesznek, mint fölteszik az i-re a pontot, erre a botrányos elmúlt egy év kormányzati politikájára.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP, az LMP és a függetlenek soraiban.)
