DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt egy szem Képviselő, ott a kormánypárti padsorokban! Körbenézve ezen a teljesítményen, amit önök most letettek az asztalra (Bangóné Borbély Ildikó: Kétharmaddal!), úgy tűnik, igaz az az ígéret, amit önök megtettek a Házbizottságban, hogy nem fognak eljönni erre az ülésre. Teszik ezt azért, mert gyávák ahhoz, hogy megvédjék a saját javaslatukat, teszik ezt azért, mert nem képesek kiállni azért az igazért, amit a kormány úgy gondol, hogy az helyénvaló, és önök nem vállalnak sorsközösséget a magyar emberekkel, a megsarcolt magyar emberekkel.
Innentől elkezdve, én azt gondolom, hogy a Fidesz-KDNP-nek ez az üzenete most karácsonykor a magyar emberek számára, hogy velük semmilyen szinten nem hajlandóak sorsközösséget vállalni (L. Simon László: Demagógia!), és nagy ívben tesznek arra, hogy hogyan sarcolják meg a magyar embereket. Mégis, kit képviselnek önök, tisztelt képviselőtársam, ott, egy szem magában a kormánypárti padsorokban?!
Mindenki lásson azért tisztán: az ellenzéknek azért volt fontos ez az ülésnap, azért volt fontos, hogy beszéljünk erről a javaslatról, mert világosan látjuk, hogy miről van szó. Egész egyszerűen a kormány belekezdett egy ötletkormányzásba, és egyszer csak úgy döntött, hogy megadóztatja a munkába járást, az iskolába járást, megadóztatja a magyar emberek mobilitását. Én azt gondolom, önök is tudják, hogy ez teljes mértékben járhatatlan út. Pontosan azért vannak itt egy szem magukban, mert pontosan tudják, hogy ez az a pont, ami után nem fognak tudni a magyar emberek szemébe nézni.
Tisztelt Államtitkár Úr! Mégis milyen prognózisokról beszél? Önöknek nincsen hatástanulmányuk, nem volt egyáltalán egyeztetés szakmai szervezetekkel, sorra jönnek ki a tiltakozások mértékadó szakmai kamaráktól, polgármesterektől, a saját embereiktől. Senkivel nem egyeztettek önök! Miről beszélnek, milyen prognózisról? Önök egyvalamit tudtak: hogy pénzre van szükségük, de azt nagyon gyorsan. Ugyanis, azért ne legyen kétségük, mindenki átlát itt a szitán, mindenki tudja, hogy az önök elsődleges célja itt a sarcolás, a költségvetés foltozása, bármi áron. Pedig jó lenne, tisztelt képviselőtársam, ott egy szem magában a kormánypárti padsorban, hogyha végre egyszer belátnák azt, hogy ami pénzbe kerül ennek az országnak, az a korrupció, az önök dilettantizmusa és az önök urizálása. Ez az, ami pénzbe kerül nekünk. Nem az kerül pénzbe, tisztelt képviselőtársaim, hogyha elkerüljük a fővárost, nem az kellene, hogy pénzbe kerüljön, meg hogyha nem megyünk át az agglomeráción, a kistelepüléseken, ahol már amúgy is fuldoklunk.
Tisztelt Államtitkár Úr! Tudja, én Budakeszin lakom; Budakeszin lakom, amely az egyik olyan település, amely meg fog fulladni többek között, köszönhetően ennek az útdíjnak, amit önök most kiterjesztettek, és én itt vagyok ezen az ülésnapon - de hol van a megválasztott képviselője Budakeszinek és körzetének? Ő nincsen itt. (Kunhalmi Ágnes: Hol a Kucsák? Hol a XVIII. kerület?) Én sorsközösséget vállalok ezekkel a településekkel, én ott vagyok velük együtt a dugóban minden reggel a 22-es buszon, és én sorsközösséget vállalok velük itt is, benn az ülésteremben. Hol vannak önök, tisztelt államtitkár úr? Miért nem védik meg a saját javaslatukat? (L. Simon László: Itt vagyunk, megvédjük!) Éppen ezekben a percekben hagyja cserben a megválasztott országgyűlési képviselő az embereket (Kunhalmi Ágnes: Így van! Cinikus! Csak a Fidesz!), holott tudja, hogy rosszat tesz az agglomerációs településeknek. (L. Simon László: Még te is nevetsz a saját demagógiádon.) Mégis kit képviselnek önök, tisztelt egy szem képviselőtárs, ott a kormánypárti padsorokban, tisztelt államtitkár úr? Értsék meg, ez az ötlet úgy rossz, ahogy van. Ezt megüzenték önöknek az állampolgárok (Az elnök csenget.), ezt állítja az LMP, ezt állítja a többi ellenzéki párt is.
Azt a mondatot, tisztelt államtitkár úr, hogy azért nem használják az emberek az autópályát, mert az ellenzék agressziója visszatartja őket, ezt egyszerűen nem tudom értelmezni. Mégis mire gondol, államtitkár úr? Kicsit fejtse már ki nekem, mert tényleg nem tudom értelmezni!
Viszont azt látom, hogy elég egyértelműen elutasították ezt az ötletet, egyrészt Pest Megye Önkormányzata, a Megyei Jogú Városok Szövetsége, a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara, a Levegő Munkacsoport és jó néhány fideszes polgármester is. Úgy is mondhatnám, hogy itt igazából megvalósult a nemzeti együttműködés, csak éppen a kormánnyal szemben. Erről van szó, tisztelt államtitkár úr. (L. Simon László: Nagykoalíció!)
Úgyhogy azzal kapcsolatban, hogy önök folyamatosan terelnek, és folyamatosan a megyei matricáról beszélnek, erre csak azt tudom mondani, hogy akkor vezessék be azt, és hagyják békén az útdíj kiterjesztését. (Gőgös Zoltán: Így van, pontosan így van!) Ne hagyjanak minket megfulladni, ne hagyjanak minket megfulladni ott az agglomerációban, és ne fullasszák meg a fővárost! Ebben a városban, tisztelt államtitkár úr, az emberek már kevesebb ideig élnek azért, mert olyan magas a szállópor-koncentráció. Most innentől kezdve miért akar ráereszteni még forgalmat a fővárosra?
És nagyon kilóg itt a lóláb, mert azt mondják, hogy át akarnak minket szoktatni a közösségi közlekedésre. Most nézze meg a Volán járműparkját! Ott van teljesen lerobbanva! Nézze meg azt a javaslatot, amely egyébként a Kóka-korszakot idézi: a Nefmi tudtával nekiesnek hamarosan a vasúti menetrendnek is. Mégis milyen tömegközlekedésre akarnak minket rászoktatni?
Egy szó, mint száz, ezzel az ötlettel önök lebuktatták magukat. Ez az útdíj egy valódi „elmútnyócév”-beli javaslat, és most már azt is tudjuk legalább, hogy amikor 2014 áprilisában azt mondták, hogy önök akkor folytatni szeretnék, amit elkezdtek, akkor nemcsak az önök elmúlt négy évére gondoltak, hanem arra az előző húszra is, ami korábban volt.
Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szégyelljék magukat! (Taps az LMP és az MSZP soraiból.)
