KISS LÁSZLÓ
KISS LÁSZLÓ
KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Elnézést kérek, egy mondatot ha megengednek ehhez a kérdéshez. Nagyon örülök annak, hogy az a demonstráció, amelyik Gőgös Zoltán szocialista politikus vezetésével itt a Ház előtt történt, ilyen talajra hullott, hogy most a DK és a Jobbik is csatlakozik ehhez az irányhoz. Úgy gondoljuk, hogy a magyar föld ügye mindannyiunk közös ügye.
(22.40)
Visszatérve szeptember 8-ára, az írástudatlanság elleni küzdelemre, azért szerettem volna szót kérni ebben a kérdésben, mert azt gondolom, e Ház falai között el kell hangozzék az, hogy az írástudatlanság kapcsán milyen sikerek és milyen látszólagos, valóban nem megalapozott tudások vannak ebben az országban. Szeptember 8-án volt az írástudatlanság elleni küzdelem világnapja. Ehhez képest a felmérések szerint a gyerekeink ötöde hagyja ott úgy az általános iskolát, hogy nem érti, amit olvas. A felnőtteknél ez az arány még rosszabb is. Általános vélemény, közkeletű hit, hogy a rendszerváltás előtt jobb volt az iskola, ez azonban ebben a formában így nem igaz. 1990 előtt, sokan azt mondják, hogy jobb teljesítményt értek el a tanulók. Hoffmann Rózsa volt oktatási államtitkár is szívesen hivatkozott a ’70-es, ’80-as évek jó hagyományaira.
Ehhez képest a valóság más. A ’90-es évek közepén 22 országot érintő vizsgálat, úgynevezett felnőtt-írásbeliségi vizsgálat történt, ebben számos országot vizsgáltak. Magyarországot is. Az eredmény lesújtó volt. A szlovén, lengyel, portugál és chilei felnőtt lakosságot kivéve minden országnál gyengébb eredményt értünk el a 22 ország között. Ennek sok oka volt. Főleg azok az akkor már idősebb emberek, akiknek a Horthy-korszakban nem volt módjuk megszerezni az alapvető ismereteket, rendkívül rontották ezt a statisztikát. De most is elmondható az, hogy valamennyi mérés alapján a gyerekek 20 százaléka ma funkcionális analfabéta, aki elhagyja az iskolapadot.
Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy mi lehet a gyerekek olvasási képessége gyengeségének hátterében, akkor elsőként meg kell azt néznünk, hogy mennyi könyvet tartanak ezek a családok, illetve vannak-e saját könyveik a gyerekeknek. Az olvasási nehézség, az analfabétizmus ugyanis nagyon nagy mértékben függ a családi körülményektől. De nem csupán a házi könyvtártól, hanem, érdekes módon, akár még attól is, hogy kommunikálnak-e egymással a szülők és a gyerekek. Természetesen az óvodáskorban kezdődik az olvasásra nevelés. Ehhez kapcsolódik később az iskola, amely meghatározó szerepet kap.
A nemzetközi vizsgálat alapján elmondható, hogy egy felszerelt iskolai könyvtárnak pusztán a léte is 14 százalékkal növeli az írástudók arányát abban a közösségben. Emiatt is rendkívül fontos lenne az iskolai könyvtárak fejlesztése. A problémát a PISA-felmérések rendkívül jól jelzik. Negyedikben a gyerekek még egészen jó eredményt mutatnak, hatodikban már rosszabb a kép, nyolcadikban pedig szignifikánsan rosszabb. Lesújtó és a szakképzésre vonatkozóan érdekes tanulság, hogy például a kilencedik szakképzési évfolyamon rosszabbak a gyerekek kulcskompetenciális olvasási kompetenciái, mint a nyolcadikos átlag, ami pedig a szerkezetváltó iskolák miatt szintén rosszabb, mint a hatodikos.
Sajnos, a kerettantervek sem javítottak ezen a helyzeten, sőt rontottak, annak ellenére, hogy például a Magyartanárok Egyesülete folyamatosan javasolja a kerettantervek módosításában azt, hogy a kötelező olvasmányok rendszerét változtassák meg, korszerűbb, a gyermekek igényéhez jobban illeszkedő tanterv készüljön. Ez írott malaszt marad. Talán visszaemlékszünk gyerekkori élményeinkre, amikor kilencedikben, vagy ahogy akkor mondtuk, elsőben az Antigonéval birkóztunk. És ha valaki vette a fáradságot arra, hogy 18 évesen újraolvassa az elsőben átrágott klasszikusokat, akkor azt láthatta, hogy érti a szöveget, amit adott esetben korábban nem olvasott.
A könyvekkel való személyes kapcsolat is nagy jelentőséggel bír, e vizsgálatok szerint az e-bookokon, illetve a számítógépen olvasott szöveg feldolgozási hatékonysága lényegesen gyengébb a könyvekénél. Hogy miként lehet küzdeni tehát az írástudatlanság ellen? Tanítással és tanulással. Nem úgy, hogy levisszük a gyerekek kötelező iskolába járásának korhatárát 16 évre, hanem úgy, hogy visszahozzuk 18 éves korra, korszerű tankönyvekkel és a könyvek kultúrájának visszaadásával. Remélem, a kormány támogatja ezt a küzdelmet. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
