ANDER BALÁZS
ANDER BALÁZS
ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mi, nemzeti radikálisok szabad emberek vagyunk, éppen ezért nem nagyon szeretjük a tabukat vagy bizonyos tabukat, s nem fogadjuk el, hogy ezekről a dolgokról még a kérdésfelvetés szintjén se ejthessünk szót.
Az egyik ilyen liberális tabu nem más, mint a vízlépcső kiépítése. Ahogy igaz ez a Dunára, úgy érvényes a Drávára is. A folyó úgymond természetes állapotban való tartása, a bioszféra-rezervátumról szóló, sötétzöld elképzelések széles sajtónyilvánosságot kapnak. A fideszes környezetvédelmi államtitkár, Illés Zoltán nem sokkal korábban üdvözlendőnek tartotta, hogy a vízierőmű-építési tervek mára lekerültek a napirendről, s ennek nyomán a saját érdekeit szem előtt tartó természetvédelmi és vadászlobbi nyilván hallani sem akar a Dráva többfunkciós hidrotechnikai létesítményekkel történő hasznosításáról. Nekik a folyó szabdalta, vadak járta rengeteg romantikus elképzelése jelenti a területfejlesztést, pedig a megye déli része számára is a táji adottságaink hasznosítása lenne az egyik legfőbb esély a hátrányos helyzetből való kitörésre, hiszen a mai folyamatok mellett lassan eljutunk abba az állapotba, amiben a török kiűzése után voltunk, nevezetesen, hogy Somogyország jelentős része belvízzel borított, lakatlan őserdő.
(22.10)
Az általános gazdasági és társadalmi fejlődés, a reális környezetvédelmi megfontolások megkövetelnék a víz mint megújuló energiaforrás hatékonyabb kiaknázását, a mezőgazdasági szempontból is jobb vízgazdálkodási rendszer kialakítását. Ez egyenesen vezetne a horvátokkal 1988-ban kidolgozott vízierőmű-építési tervek megvalósításához, amelynek segítségével sok új munkahely - képzettséget nem igénylő állásoktól a legmagasabb kvalifikációt megkövetelő beosztásokig - jöhetne létre az óriási munkanélküliséggel sújtott, s éppen ezért a fiatal generációk rohamos elvándorlásával terhelt környékünkön is.
De ehhez először is le kellene számolni azzal a hazugsággal, hogy a Dráva az egyik utolsó természetes állapotban megmaradt, érintetlen európai folyó, és ezt most emberi beavatkozással elrontani eredendően ördögtől való lenne. Aki egy kicsit is tisztában van a térség gazdaságtörténetével, az tudja, hogy mindez nem így van, hiszen a Drávát - beleértve annak somogyi szakaszát is - a XVIII. század vége óta nagyobb mértékben szabályozták, mint a Tiszát. Pont, hogy az akkori túlszabályozás okoz mára gondokat, állandósult medermélyülést, amely miatt a part menti területek kiszáradása, a tölgyes erdők pusztulása folyamatos.
A Dráva osztrák, szlovén, horvát szakaszán jelenleg majd két tucat erőmű üzemel, s azok semmiféle környezeti katasztrófát nem okoznak, viszont áramot termelnek, munkahelyet teremtenek, és sokféle egyéb szempontból hasznosítják a folyó vizét. Ezzel szemben hány munkahelyet hozott létre nálunk az idestova két és fél évtizede favorizált, papagájszerűen szajkózott ökoturisztikai hasznosítás? Szóval tényleg megéri a vízi szafarira érkező, néhány kalandvágyó fehér ökoturista kedvéért eljátszani az érintetlen dzsungel bennszülött málhahordóinak szerepét? Nyilván nem, és nem is kell. Még akkor sem, ha a legmesszebbmenőkig szem előtt tartjuk a természet érdekeit.
Nem kell választanunk ugyanis a gonosz technokrata Kiskörei-víztározó vagy az élővilágról, a madárrezervátumról híres Tisza-tó között. Nem kell választani, hiszen a kettő egy és ugyanaz. Magyarország 40 esztendeje létrehozott legnagyobb mesterséges tava, amely körül fellendült a falusi, a horgász- és a hagyományos nyaralóturizmus, amelyből áramot termelnek, amely segítségével az áradásokat szabályozzák és biztosítják az Alföld jobb vízellátását; amely körül az állat- és növényvilág köszöni szépen, nagyon jól elvan.
Persze, nehéz ezt beismerni a sötétzöldeknek. Mint ahogy arra is nehéz magyarázatot adni, hogy ha a megújuló forrásokból előállított villamos energia óriási hányadát a víz adja, s ha a hazai energiaigények egynyolcadát fedező vízienergia-potenciállal rendelkezünk, akkor miért néznek úgy az erőmű-építési terveket felvetőkre, mint a középkorban a boszorkánysággal vagy eretnekséggel vádolt emberekre. A Jobbik megóvandó kincsként tekint a természetre, de azalatt semmiképpen sem azt értjük, hogy egy meglévő rossz állapotot kellene konzerválni. Az erőműépítéssel nem a szerencsétlen nádi poszáták élőhelyét akarjuk lerombolni, de igenis kimondjuk, hogy az itt lakó (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) magyar embereknek is legalább annyi joga van a normális élethez, mint a Dráva gödényeinek. (Az elnök ismét csenget.) Ehhez pedig gazdasági fellendülés, legalább ezernyi új munkahely szükségeltetik, ezért kellene leporolni a régi terveket.
