DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY,
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY,
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Először is szeretném megköszönni a törvényjavaslat előterjesztőjének, Szatmáry képviselő úrnak a tartalmas szavait és felvezetését. Úgy gondolom, hogy biztosan kiemelt helyet fog ez élvezni a mutyiklopédiák mesefejezetében, ugyanis kevés olyan dologról volt szó, rögtön az elején, ami érdemben a törvényjavaslatról szólt volna, sőt sokkal inkább egy ex cathedra előadásnak tűnt, amit elmondott, illetve jól illett abba a koreográfiába, mert nagyon az az érzése volt az embernek, hogy egy koreografált előadást néz, amelyben ön elmondja, hogy mégis milyen rossz hatása van a dohányzásnak, és rögtön jött rá egy államtitkári válasz, ami pedig az adórészét rendezte, és a koreográfia nagyon abba az irányba mutatott, hogy ez egy báránybőrbe bújtatott farkas, ami előttünk van, és a báránybőr nem más, mint a társadalmilag mindenképpen méltányolható cél, a dohányzás káros egészségügyi hatásainak reparálása, visszaszorítása és az egészségügy helyzetbe hozása. Így tehát végigmenve a törvényjavaslat preambulumában szereplő megfogalmazásokon, kinyilatkoztatásokon, azt tudjuk mondani, hogy igaz, igaz, igaz. Csak ami utána jön tartalom, ott sejlik fel, hogy mire is gondoltak igazán, és hogy ennek mi köze az egészségügyhöz.
Tehát lebontva: a cél meglehetősen fontos, nagyon jó helyen tapogatóznak, és az egészségügynek valóban szüksége van erre a pénzre, bár nem tudom, hogy ez milyen számítások alapján került kiszámításra, mert nem láthatjuk, hiszen azt saját maga egyénileg beterjesztette, társadalmi vitán nem volt, de úgy gondolom, a minisztériumnak, az államtitkár úrnak annyi rálátása van, hogy mekkora piacot kívánnak adó alá vonni. S hogy végül is mi ennek a törvényjavaslatnak a farkasa, az rögtön abban áll, hogy nem volt semmilyen konzultáció az ügyben. Nyilvánvalóan le lehetett volna írni, hogy mit szólnak ehhez az egészségügyi szolgáltatók, az egészségügyi intézmények, és mit szólnak ehhez maguk a dohánykereskedelemben érdekelt személyek.
A másik, ami egy kicsit sanda gyanúra adott okot, ne haragudjon, hogy itt személyeskednem kell, az ön személye és a korábban a trafikügyekkel kapcsolatos érintettsége volt, ugyanis én nagyon nehezen tudom elképzelni, ahogy ön tudathasadásosan egy ilyen törvényjavaslatnak az előkészítésekor a saját családtagjainak egyik nap számolja a trafikban felmerülő hasznát és ezzel a dohányzást valamilyen szinten propagálja, a dohányzásból hasznot húz, majd este hazamegy és könnyesre sírja a párnát a dohányzásnak az egészségügyre gyakorolt hatásai miatt. Tehát én úgy gondolom, hogy önök egy álságos, egy hollywoodi kasszasikerreceptet követnek, ami nem más, mint hogy odatették az egészségügy jó témáját, az egészségügy jóirányúságát, a jobbító szándékát egy olyan szándék mögé és azzal burkolták be az önök adóztatási szándékát, ami nem más, mint az az ismert hollywoodi recept, hogy tegyenek bele kisbabákat, állatokat, és minden eladható.
Önök is ugyanígy beletettek egy teljesen eladható témát, ami ebben az esetben az egészségügy megsegítése, és ezzel bevezetnek egy olyan adót - és akkor rátérhetünk az adóra -, amely adónak az egyik nagyon nagy kritériuma és nagyon fontos hátránya, hogy egyetlenegy évre szól. Nem akarom én itt azt mondani, hogy bárkit is jobban meg kell sarcoltatni, vagy az ilyen különadók, akár szektorális ágazati különadók megfelelőek, illetve jók, de hát az egészségügyben nem egy évben szoktunk gondolkozni. Ha önök valóban az egészségügyet szeretnék helyzetbe hozni ezzel az egészségügyi hozzájárulással, akkor rendszerszinten, tendenciában éveken keresztül kell gondolkozni. Az egészségügyben egy egyszeri segítség nem való semmire, egy kidobott peták.
Viszont ha rendszerszintben gondolkoznak, ki tudja, hogy az a 10-11 milliárd forint, amit prognosztizálnak, be fog-e ebből jönni, ha önök hosszabb időre terveznek, és azt mondják, hogy ez a hozzájárulás hosszú éveken keresztül megoldást tud jelenteni például olyan elmaradottságokra, ami a sugárterápiás intézeteknél egy-egy komoly készüléknek a 800 millió forintos beszerzését fedezi, és Magyarország fel tudna zárkózni ezáltal az ön által emlegetett WHO-s szintre, ahol ötven ilyen sugárterápiás készüléket várnak el Magyarországtól, és jelenleg 36 üzemel, tehát ha látnánk, hogy ezt a tendenciát folyamatosan fenn tudja tartani, a gépek megfelelő cseréjére, a dohányzás egészségkárosító hatásainak a csökkentésére vagy felszámolására ez alkalmas lenne, mert erre felépülne egy komolyan részletekre bontott népegészségügyi terv, akkor azt lehetne mondani, hogy ez elfogadható, de jelen esetben ez semmi más, mint az a hollywoodi giccs sikerparádé, amit önök próbálnak itt átverni, hogy egy teljesen jóravaló szándékba beleburkolják az adót, illetve az adóztatást.
(Schmuck Erzsébet elfoglalja a jegyzői széket.)
Úgy gondolom, azt is mindenképpen szem előtt kell tartaniuk, ami a mai nap már elhangzott, ugyanis a Dohányipari és Dohánykereskedelmi Dolgozók Szakszervezete már többször felhívta a figyelmet, hogy például az egészségügyi hozzájárulással az ő szektorukban is milyen károkat lehet okozni. Szó volt a 2 ezer munkavállalóról, de szó volt a feketegazdaság meg a feketekereskedelem erősítéséről és arról is, hogy minden bizonnyal drágítani fogja a cigaretták árát. Bár önök azt mondták, hogy ez az egyetlenegyszeri adó nem fog megjelenni az árdrágulásban, de minden bizonnyal - és azért bízzunk ebben az esetben az itt dolgozó szakszervezetekben és az ebben az iparágban dolgozó emberekben - át fog tevődni és drágítani fogja a cigaretta árát, amit én, s ez a személyes véleményem, nem bánok, hiszen szintén nem dohányzom és dohányzásellenes vagyok, azonban vannak olyanok, akiknek jelenleg ez a szenvedélyük, és ennek a szenvedélynek egyre költségesebben fognak tudni hódolni, hála önöknek. Tehát amit kritikaként elmondtam, az az, hogy csak egy évre szól.
De hát azt is jó lenne hallgatni, hogy mégis hogyan és milyen számítások alapján tervezték ezt a 10-11 milliárd forintot, amit mondtak, és hogy milyen fontos egészségügyi célokra kívánják ezt szánni. Hol van a helye? Mondják meg előirányzatonként, címenként, hogy melyik fejezet mit fog kapni, mennyit fogunk költeni például a dohányzás által okozott tüdőbetegségek gyógyítására, és abból mit fog kapni egy intézmény intézményi működésre, mit fog kapni prevencióra, mit fog kapni az alapellátás, például a háziorvos tájékoztatásra, vagy bármilyen más szűrővizsgálatokra mit fognak kapni szervezetek, vagy például mit fognak kapni az egészségügyi civil szervezetek, mert ott is van bőven dotálnivaló. Például amikor egy magyar rákellenes ligáról beszélünk, az olyan összegből gazdálkodik, ami az ő méretükhöz képest egy méltatlan összeg. Például, ha ilyeneket látnék leírva és a törvényjavaslat indokolásában szerepelne, hogy erre szánjuk, és ezekhez a címekhez próbáljuk majd 2015 júliusa után, augusztusban, amikor befolyik a bevétel, eljuttatni, akkor az ember másképp gondolkodna erről. Addig viszont semmi mást nem lát, mint egy koreográfiát, amit önök megírtak egy mézédes mázba borítva, ami egyébként - és ez szintén a személyes véleményem - egy teljesen aljas és arcátlan eljárás az egészségüggyel szemben. Úgy gondolom, hogy az egészségügyi témákat ennél azért komolyabban kellene venni, és nem így, ilyen burkolatban hozni be adókat és az egészségügyet állítani legelőször céltáblának, hogy arra úgyse mer majd senki lőni, mert hát miért is lőne.
Úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat mindenképpen egy rossz irányba elmozduló törvényjavaslat, úgy tűnik, hogy többet visz, mint amit hoz, mindazok mellett leszögezve, hogy az önök által felvázolt célok, amit az Országgyűlés arra figyelemmel alkot meg, hogy az egészségügyben milyen teendők vannak, helyesek, azonban az önök által választott eszköz, hogy elérjük ezt a célt, úgy gondolom, hogy teljesen helytelen, sőt úgy gondolom, hogy egyszerűen egy kicsit etikátlan és stílustalan is. Az meg - és ez elhangzott a vitában már korábban is, talán Szatmáry képviselő úr itt is volt -, hogy egészségpolitikusoknak ezt nem sikerült végigülni a kormány részéről és nem is igazából voltak rá kíváncsiak, még vérlázítóbb. Úgy gondolom, ha ennek valóban lenne egészségügyi vonzata és nem csak önök kreáltak volna hozzá egy egészségügyi dimenziót, akkor itt ült volna adott esetben Zombor Gábor, Rétvári Bence vagy itt ülhetett volna valamelyik helyettes államtitkár, és elmondhatta volna, hogy ez egészségügyileg milyen fontos és milyen kiemelkedő jelentősége lesz a 2015. évi egészségügyi költségvetésben. Ez nem történt meg.
Ezért úgy gondolom, hogy jó vaskosan kilóg az a bizonyos lóláb az önök kreálmánya alól. Így hát minden bizonnyal, és erre számíthatnak is, a Jobbik ezt a törvényjavaslatot nem fogja támogatni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
(14.30)
