Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy olyan törvényjavaslat fekszik előttünk, ami, ha mondhatom ezt, a kedvenceim közé tartozik. Mégpedig azért ragadtatom magam e meglepőnek tűnő kijelentésre, mert végre lehet egy kicsit vízióról, jövőről beszélni és arról, hogy e stratégiai terv kapcsán a kormányzat látja-e, hogy mit kéne csinálni, ha pedig látja, akkor milyen irányban indul el.
Viszont nem mehetek el szó nélkül a vezérszónoki kör előttem szóló tagjainak felszólalásai mellett sem, hiszen ők egy sokkal szélesebb kitekintésben közelítették meg az egész kérdéskört, ezáltal lehetőséget nyitottak számomra is, hogy beszéljünk egy kicsit rezsicsökkentésről, beszéljünk egy kicsit a szocialista kormányzatok merényleteiről a magyar ügyfelek, a magyar polgárok ellen. Bár hozzátenném, hogy öt év eltelt azóta, tehát most már leginkább arról kellene majd nagyobb súlypontokkal beszélnünk, hogy milyen energiastratégiával rendelkezik a jelenlegi kormányzat, hiszem második ciklusát éli, tehát számon kérhető rajta számos cselekvéssorozat és annak következménye.
Tehát az MSZP kicsit energiavámpír-hozzáállásához semmiképpen nem csatlakoznék, főleg azok után, hogy, mint ismert, egy-két hét alatt dobra vertek több magyar szektort is, aztán olyan eszközarányos profitot, első körben 8 százalékosat biztosító szerződéseket írtak alá külföldi cégekkel, amelyek következményei ismeretesek. Egyrészt egy több száz milliárdos indokolatlan tehertétel a magyar lakosságra nézve. (L. Simon László: Így van.) Örülök, hogy államtitkár úr egyetért velem, mert a másik következmény a következménynélküliség. Merthogy azóta eltelt 4,5 év, és önök a vádlottak padjára nem nagyon juttattak senkit az akkori szerződések aláírói közül vagy egyáltalán a felelősök közül. (L. Simon László: Képviselő úr, feljelentést kell tenni.) Tehát látható, hogy itt azért mulasztás és sorozatos mulasztás terheli a jelenlegi kormányzatot is.
Felmerült itt a fideszes vezérszónok részéről az is, hogy tartós gazdasági fellendülés korszakát éli szerinte Magyarország. Mindemellett azt is megemlítette, hogy hazánk a második legnagyobb kedvezményezettje lesz a következő európai uniós ciklusnak. Ezen a ponton akkor megint csak felmerül az igénye annak, hogy a kormányzat méltóztat-e elkészíteni egy európai uniós mérleget végre-valahára, ahol aztán mérhetővé válik az, hogy Magyarország állításom szerint ráfizet az uniós tagságra, az önök állítása szerint mi vagyunk az egyik legnagyobb kedvezményezettek. Nyilvánvaló, hogy ennek a kérdésnek az eldöntésére egy olyan precíz mérleg tudna csak választ adni, ahol a közvetett gazdasági hatásokat is felmérjük, és megnézzük, hogy Magyarország mennyit fizet rá például az érintett nyugat-európai cégek itt-tartózkodására, a számukra biztosított indokolatlan kedvezményekre.
Egy korábbi interpellációmban hoztam fel azt, hogy egy átlagos magyar kis- és közepes méretű vállalkozáshoz képest akár 6-8-szor akkora, úgynevezett munkahelyteremtési támogatást kaphat egy idejövő multicég, jelesül és jellemzően olyan autógyárak, ahol előfordult az is, hogy egy munkahelyteremtési támogatás kiutalásakor a két évre megfelelő bértömeget lényegében a magyar állam odaadta ennek a multinak - amiért cserébe mit vállalt a multi? Meglepő módon azt, hogy két évre alkalmazza a felvett állampolgárt. Tehát ez is a közfoglalkoztatás diszkrét bája, ha úgy vesszük, ez is az egyik típusa. És hát válaszokat kellene találni arra, hogy egy ilyen mérleg elkészítése után tartható lenne-e ez az álláspont, amit a fideszes vezérszónok elmondott. Állításom szerint nem.
Arról is beszélni kell, mert ő említette, hogy az egykulcsos adó bevezetésével, amelynek kedvező hatásai sajnos 85 százalékban a fővárosban és közvetlen környékén csapódtak le, továbbá a multicégek úgynevezett megadóztatásával mekkora eredményeket ért el ez a kormányzat; itt azért meg kell említenem, mintegy 4000-4500 milliárd forintot.
(13.50)
Egy hatalmas összeget, amelyről tudjuk, hogy ezek az érintett multicégek kiviszik Magyarországról lényegében adózatlanul vagy az informatikai rendszer bérlésének a szövegével, vagy különböző gyártási technológiák bérlésével, vásárlásával, ahol nincsen felső határ, nincs egy felső kalap. Tehát ki lehet csalni Magyarországról ezermilliárdokat hasonló eszközökkel. Ha ez a kormányzat négy és fél év alatt csak ezen kiáramlás 10 százalékát megfogta volna, évente egy teljes magyar gazdasági szektort fel lehetne támasztani. Tehát az, hogy hazánk lenne a második legnagyobb kedvezményezettje az uniós jóvátételeknek, nem azt akarom mondani, hogy szemenszedett hazugság, hiszen önöknek nincsen statisztikájuk arra, hogy mennyire fizetünk mi erre rá, de legalábbis nem állja ki a valóság próbáját.
El kell hogy mondjuk, mint említettem, elszámoltatás hiányzik rezsiügyben, és elhangzott itt egy nagyon súlyos kijelentés, miszerint 334 milliárd forintot spóroltak a fogyasztók azon, hogy az úgynevezett rezsicsökkentési programot keresztülvitte a kormányzat. Kettő adattal szeretném árnyalni ezt a képet. Már az első rezsicsökkentési körben egy százmilliárdos látszólagos kedvezménnyel párhuzamosan a túloldalon megjelent az adófizetők pénzéből egy 52 milliárdos kompenzáció, amivel önök visszakompenzálták azokat a cégeket - volt közte persze önkormányzati tulajdonú közműcég is -, amelyekről úgy gondolták, hogy várhatóan vagy adott esetben csődbe mehetnek. De akkor ezt a kedvezménytömeget, könyörgöm, ne tekintsük már teljesnek, ha a másik oldalról, a másik zsebünkből, az adófizetők pénzéből ennek a felét rögtön visszapótolták. Akkor beszéljünk a fele összegről, vagy pedig beszéljünk arról, hogy csak most az utóbbi hetekben beterjesztett és elfogadott adócsomag Magyarországon egy olyan helyzetet teremtett, hogy lényegében az úgynevezett rezsicsökkentés kedvező hatásait képes volt majdnem teljes egészében kioltani.
Nem akarok itt olcsó demagógiával samponadóról és egyebekről beszélni. Lehetne, de nem azok a pár filléresnek tűnő és ebből következően pár tíz- vagy százmilliós tételek viszik el a legnagyobb pénzeket, hanem pontosan azok az elképesztő, indokolatlan, a pénzügyi szektort érintő adókból következő áthárítások, amelyeket ez a kormányzat helybenhagyott. A Fidesz vezérszónoka említette ezt a kérdéskört is. Nagyon sajnálom, hogy a KDNP nem tudott vagy nem akart vezérszónokot állítani. Úgy érzem, hogy a téma fontossága megkövetelte volna azt, hogy többféle nézőpontból közelítsük azt meg. De látható, hogy az idei költségvetésben szereplő 400 milliárdos nagyságrendű, tehát elképesztő, a pénzügyi szektort egyébként jogosan érintő különadókkal az a hatalmas baj, hogy ha önök nem tesznek semmit ez ellen, akkor ezt teljes egészében át fogják hárítani a magyar lakosságra, ahogy eddig is. Tehát önmagában ezekre hivatkozni, mint a magyar gazdasági fellendülés sarokköveire, legalább is kétséges.
Mi van előttünk? Beszéljünk inkább arról, ami a valósággal már egy kicsit köszönő viszonyban van! Lényegében ezzel a törvényjavaslattal felhatalmazást adnak a Magyar Fejlesztési Banknak például támogatott pályázatok kezelésére, úgynevezett döntéselőkészítésre és ellenőrzési folyamatok keresztülvitelére - szép és jó. Hogy kell ezt magyarra lefordítani? Önök most egy 2009-es törvény módosításával tulajdonképpen lehetőséget adnak az államnak, hogy bevásárolja magát ide vagy oda, ez egyébként egy általam támogatott folyamat, tehát az, hogy stratégiai fontosságú cégeket visszaszerezzünk, ez jó. És aztán lehetőséget adnak az államnak a kisebbségi tulajdonosok kivásárlására nyilvánvaló módon a lakosság és a gazdasági szereplők számára alapvető szolgáltatásokat nyújtó gazdasági társaságokból, mégpedig abban az esetben, ha az állami tulajdonhányad eléri a 90 százalékot. Tehát viszonylag szűkített tér mentén, de mégiscsak bővítik az állami beavatkozás lehetőségét.
Ami igazából egy nagyon hosszú vitát vagy akár egy vitanapot is megérdemelne, az az indoklás egy mondata, miszerint, a tervezet szövege szerint idézem: „A cél az ellátásbiztonság és a feladatellátás hatékonyságának növelése nemzetgazdasági stratégiai érdekből.” Itt szeretnék emlékeztetni arra - és nagyon örülök, hogy egy olyan államtitkár van itt a vitában, aki aktívan azért részt szokott venni a különböző disputákban, és válaszolni szokott a felvetésekre, remélem, ezt most is megteszi. Az úgynevezett rezsicsökkentési folyamat hajnalán… (L. Simon László jelzésére:) És látom, hogy fáradt, és a harmadik előterjesztését futja, de hát mégiscsak a magyar parlamentben nagyon fontos ügyekről tárgyalunk.
Tehát az úgynevezett rezsicsökkentés felvetésének hajnalán elhangzott egy jobbikos igény, miszerint nagyon jó a stratégiai tulajdon visszaszerzése. A stratégiai vállalatokban a részesedés növelése és az állami ellenőrzés hatékonyságának javítása is kiváló dolog, de ez úgy lenne korrekt és működőképes, ha egy reprivatizációs stratégia mentén, akár egy vagy két költségvetési ciklusra előrenézve legalább alapfokú, tehát 1.0-ás tervekkel rendelkezne a kormányzat azt illetően, hogy mit kíván, hogyan kíván visszaszerezni, ár-érték arányban ezt hogyan tudja kivitelezni. Mondok egy-két példát: csatornázási művek, áramszolgáltató, számtalan olyan társaság, ahol külföldi érdekeltségek megjelentek vagy jelen vannak, indokolatlan áthárítások érték általuk a magyar lakosságot, a közteherviselésbe a tulajdonosi körük nem vonta be magát, és számtalan esetben azok a korábbi vagy mostani tulajdonosok, akik külföldiek - jelesül nyugat-európai állami társaságokról beszélünk -megtalálhatók lennének. Tehát igenis, a számlák egyeztetése során mi volt ez a 8 százalékos eszközarányos garantált profit, ami aztán fölment 20-30 százalékra, ahogy a piaci folyamatok és a hatékonyság, a cégek működési hatékonyságának javulása előidézte azt a helyzetet, hogy még többet tudnak kisajtolni az emberekből.
Tehát egy reprivatizációs stratégia és egy elszámoltatási terv mentén igenis egy hosszú távú ütemtervet lehetne és kellene felrajzolni, hogy a kormányzat ezt és ezt akarja visszaszerezni, ilyen ár-érték arányon, ilyen lehetőségei vannak, ennyit tud ráfordítani, és mit próbál felülvizsgálni a korábbi, Magyarország és a polgárok számára nagyon előnytelen szerződésekkel kapcsolatban. Az a baj, hogy nemhogy ilyen papirost nem láttunk, vagy nemhogy ilyen dokumentum nem került elő, rövid általános indoklások, lózungok vannak itt.
Nagyon örülök, hogy most szóba kerül az első nemzeti közműszolgáltató létrehozása, amely a későbbiekben áramot, gázt is fog szolgáltatni, és nagyon jó, hogy ez nem profitorientált, de szögezzük le, hogy nem profitorientált céget is lehet nagyon rossz hatékonysággal működtetni. Tehát ha a bevételi oldal és a kiadási oldal is mesterségesen feltupírozott, a kiadási pazarlással teli, attól az még lehet egy nullszaldós, és lehet, hogy nem jelentkezik profit, de lehet nagyon rossz hatékonyságú céget így is működtetni. Nyilvánvaló, ez nem lehet cél. A parlamentben talán nem ül olyan politikai erő, amelynek deklarált vagy ki nem mondott célja ez lenne.
De nagyon szeretnénk tudni, hogy milyen energetikai szektorban mit akar a kormányzat, még egyszer mondom, van-e reprivatizációs stratégiája. És egy komolyabb kérdés is felmerül. Ha a Magyar Fejlesztési Bank komolyabb érdekeltséget szerez magyar nemzeti érdekeltségekben, magyar állami vállalatokban, előfordulhat-e olyan helyzet, hogy úgynevezett banktitokra való hivatkozással nem árulja el nekünk egy tranzakció részleteit, nem árulja el különböző hatástanulmányok, vizsgálatok meglétét vagy meg nem létét? A Költségvetési bizottságban talán már kicsit több mint egy éve felhatalmazást kértek tőlünk, egy biankó csekket, hogy egy közműcég visszavásárlására különítsen el a magyar parlament egy bizonyos összeget. Kiderült, hogy az elköltendő összeg, amit önök el szerettek volna költeni, és az értékbecslés, a cégre vonatkozó értékbecslés között egy háromszoros szakadék tátongott. Nem szeretnénk több ilyen helyzetet átélni, mert nagyon fontos a stratégiai vagyon minél több részének visszaszerzése, de az látható, hogy ha banktitokra való hivatkozással a jövőbeni tranzakciók részleteit nem ismerhetjük meg, akkor erre nem lehet felhatalmazást adni.
Befejezésül nagyon fontos kiemelnem, a kormány egyik legbrutálisabb mulasztása, amit egyébként az úgynevezett módszerváltás időszakában már meg kellett volna lépni, de legalábbis az utolsó években, 2010 óta mindenképpen, az egy olyan nemzeti vagyonleltár és az állami vagyon feltérképezésének az elkészítése, ami nélkül önök egyszerűen nem is tudják, hogy a családi ezüst miből áll. Nem is tudják, hogy mit kell megtartani és mit nem.
Hoztak ide egy úgynevezett nemzeti vagyonról szóló valamit, ami az állami vagyon egy részét lajstromozta. Mi volt benne, államtitkár úr? Ötvennégy kisvasútvonal, olyanok, amiket meg akartak védeni. Egyébként meg kell őket védeni, tehát nem ebben van vita köztünk. Benne volt egyébként a Parlament épülete is, a Lánchíd már nem. Tehát egy ilyen gyerekes színvonalú, a középiskolából már kivágták volna azt, aki egy ilyen listát egy dolgozat címszó alatt lead, de azt mondhatjuk, hogy ez nemhogy a nemzeti vagyont nem tudta listába szedni, amiben Magyarország befektetési lehetőségei is benne lennének, erőforrásai is, hanem még az állami vagyonról is csak egy nagyon leszűkített képet adott. Nehogy azt higgyék, hogy a nemzeti és a nemzeti vagyon ugyanaz.
Gondolom, tudják, hogy nem ugyanaz. De a helyzet az, hogy nagyon-nagyon hiányzik a nemzeti vagyonleltár továbbra is. És nemcsak azért hiányzik, mert önök nem tudják, hogy miből főzhetnek, hanem azért is, mert a megvédendő tulajdonrész ismeretének hiányában kit fogunk felelőssé tenni azért, ha elveszejti ezeket a tulajdonrészeket vagy tulajdonhányadokat. Tehát itt a felelősség nagyon súlyos kérdése is felmerül.
(Az elnöki széket dr. Latorcai János,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Amíg tehát ezekre nem kapunk választ; amíg benne van ebben a csomagban, hogy esetleg banktitok részét fogja képezni bizonyos tranzakciós rész vagy körülmény, addig nagyon nehéz lenne nyugodtan támogatni egy hasonló javaslatot. Nagyon remélem, hogy ezen vita során a kételyeink eloszlatásra kerülnek, kerülhetnek. Nyilvánvaló, hogy a Jobbik a maga részéről egy reprivatizációs stratégia mentén tudna támogatni és akarja támogatni egyébként minden stratégiai tulajdon visszaszerzését, magyar kézben tartását. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiban.)
(14.00)
