SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mint ahogy államtitkár úr ismertetőjében összefoglalta, a törvényjavaslat a nemzeti pénzügyi szolgáltatások több területén kíván javításokat elvégezni, finomhangolást végezni. Az is elhangzott, hogy tulajdonképpen ez a törvényjavaslat három törvényen kíván módosításokat eszközölni, az egyik a Magyar Fejlesztési Bankról szóló 2001. évi XX. törvény, a másik a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló 2009. évi CXXII. törvény és a szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági tárgyú jogszabályok módosításáról szóló 2013. évi CXXXV. törvény.
A hozzászólásomban az MFB-ről szóló 2001. évi XX. törvény módosításához kívánok hozzászólni, elsősorban azért, mert a magyar kormány bőkezűen önti az adófizetők pénzét olyan állami tulajdonú pénzintézetekbe, bankokba, amelyek működéséről keveset tudni. Az egyik ilyen, állami tulajdonban lévő pénzintézet a Magyar Fejlesztési Bank. Annak ellenére, hogy a kormány az MFB-t és a többi állami bankot folyamatosan támogatja, azok tőkerátája és adósságbesorolása folyamatosan romlott az elmúlt években. A magyar államhoz hasonlóan az MFB is a bóvli kategóriában szerepel a hitelminősítőknél. Ennek fő okai nemcsak a magyar gazdaság gyenge teljesítményében keresendők, hanem ez tükrözi az MFB folyamatosan veszteséges profilját, amelynek fő tényezője a hitelveszteség-leírások magas szintje és a gyenge jövedelemtermelő kapacitás.
Itt kell megemlítenünk az MFB nemteljesítő kintlévőségeinek növekvő arányát, kiemelve, hogy a banknak jelentős kitettségei vannak a kereskedelmi ingatlanszektorban és az építőipari ágazatban. Ezek alapján még azon sem lepődnénk meg, ha egy esetleges jövőbeni, hazai pénzügyi válság az MFB-ből indulna ki.
A most Ház előtt lévő törvénymódosító javaslat mindezen kritikákra fittyet hányva többletjogköröket biztosítana, és bevonná az MFB-t az uniós pénzek felhasználásába is, ugyanakkor az 575/2013-as EU-s rendelet 395. cikk (1) bekezdésében foglalt rendelkezéstől eltérően lehetőséget adna arra, hogy az MFB ügyfelekkel szembeni kitettségének összege elérje a szavatolótőke akár 45 százalékát, szemben az uniós szabály legfeljebb 25 százalékos előírásával.
Szintén eltérve a nemzetközi gyakorlattól, az új szabályozás lehetővé tenné, hogy az MFB 49 százalék részesedést szerezzen be szinte bármilyen gazdasági társaságban, ugyanis a korábbi szakmai szűkítéseket a továbbiakban csak az 50 százalékot meghaladó tulajdonszerzésre kell alkalmazni; valamint az MFB Zrt. alkalmazottai ezentúl foglalkoztatási jogviszonyt létesíthetnek az MFB ügyfeleivel. Ez szerintünk összeférhetetlen.
A törvényjavaslat ezeken túlmenően foglalkozik még az állami közműholding befolyásszerzésének és a szövetkezeti hitelintézetek integrációjának szabályozásával is, mint ahogyan azt a felvezetőmben már mondtam. Arról a szövetkezeti hitelintézeti rendszerről van szó, amelyet egy pillanat alatt beszántottak, még most is tart annak a pernek a tárgyalása, amelyet az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség és egy magánszemély indított a magyar állam és társai ellen jogalkotással okozott kár megtérítése címén. Ehhez képest az MFB nem volt rest a közelmúltban egy 10 milliárd forintos kötvénykibocsátást rendezni, mely kötvényeket 100 százalékban a takarékszövetkezetekkel jegyeztetett le. Az állami közműholdingról pedig nem nagyon van mit beszélni, mert azon túl, hogy a magyar állam a piaci áron felül vásárolta be magát az energiaszektorba, az elmúlt hónapokban pedig kiderült, hogy az áram- és a gázszolgáltatás mégsem lesz nonprofit, nem sok mindent tudunk arról, hogy mégis mihez kívánnak kezdeni a gazdaságilag megalapozatlan rezsicsökkentés következtében csőd közeli helyzetbe került közműszolgáltató cégekkel.
Mit is mondhatnánk minderre? Talán azt, hogy amíg százmilliárdos hitelkeretekről döntenek átláthatatlanul, addig érdemi előrelépés nem lesz. Az LMP álláspontja eddig is, ezután is világos ebben a kérdésben. Mi azt sürgetjük, hogy az MFB, illetve a többi, közpénz felett döntő állami pénzintézet minden szerződése legyen nyilvános egy ésszerű határidő letelte után. Amíg az MFB működése és hitelügyletei nem lesznek átláthatóak és nyilvánosak, addig nem tudjuk támogatni az MFB-nek sem az uniós pénzek felhasználásába történő bevonását, sem a még nagyobb pénzügyi kitettség elérését, sem az MFB gátlástalan térhódítását az üzleti szektorban, sem pedig az MFB-s alkalmazottak összeférhetetlenségi szabályainak enyhítését.
Köszönöm a figyelmet. (Dr. Józsa István tapsol.)
