L. SIMON LÁSZLÓ,
L. SIMON LÁSZLÓ,
L. SIMON LÁSZLÓ, a Miniszterelnökség államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány kérdésre szeretnék csak reagálni, minthogy túlzottan nagy vita nem alakult ki a Házban; gyakorlatilag a vezérszónoki kör után képviselői hozzászólás csak egy volt, Józsa képviselő úrnak a második felszólalása, ami valójában a vezérszónoki felszólalásának volt a folytatása.
Nehéz helyzetben vagyok, mert miközben Józsa képviselő úr valóban mondott megfontolandó szempontokat, a vitának megint olyan iránya volt, ami messze túlmutatott a konkrét jogszabálytervezeten. Néhány dologra szeretnék csak, főleg a politikai természetű kérdésekre reagálni.
Z. Kárpát Dániel joggal vetette fel, szerintem a parlamentben nem először és minden bizonnyal nem is utoljára azt, ahogyan a magyar közművagyon nagy részét eladták, és az ezzel kapcsolatos politikai felelősségre is joggal mutatott rá. De nagyon szépen kérem, ne kezdjük újra revolverezni a második, most már harmadik Orbán-kormányt! A jogi lehetőségeket mindig a lehető legvégsőkig kihasználtuk. A képviselő úr hány feljelentést tett, és hány feljelentés állta meg a helyét, és hányban indult el nyomozás?
Tehát nagyon markánsan ketté kell választani azokat az eseteket, amikor jogszabálysértés történt, meg amikor nem történt jogszabálysértés. Sajnos a magyar állam, a magyar adófizetők vagyonát nagyon sok esetben úgy adták el, hogy az egyébként jogszerű volt, de a nemzet érdekeivel ellentétes volt, és erkölcsileg megkérdőjelezhető volt.
A mi feladatunk ebben az esetben az - és a magyar kormány ennek érdekében mindent meg is tesz -, hogy az önrendelkezési jogunk minél szélesebb érvényesítése érdekében, hogy minél nagyobb legyen a szuverenitásunk, mindent megteszünk azért, hogy a magyar közművagyon, a magyar közműszolgáltatók magyar állami tulajdonban is legyenek. Ezért a megfelelő lépéseket megtettük. Van egy jó pár olyan dolog, tisztelt képviselő úr, amit nem ebben a jogszabályban kell rendezni, nem itt kell leírni, de szerintem az, amit mi az elmúlt években tettünk - a rezsicsökkentéstől elkezdve egészen a gáztározók visszavásárlásáig, és még egy sor más példáról lehetne beszélni, a képviselőtársaim is beszéltek itt ma -, az mind ebbe az irányba mutat.
Képviselőtársaim megint jöttek a banktitok kérdésével, Z. Kárpát Dániel is, meg Schmuck Erzsébet képviselő asszony is. Tegnap ugyanerről már beszéltünk itt a Házban. Önök olyat kérnek, ami teljesen abszurd! Miért gondolják úgy, hogy ha egy bank állami kézben van, akkor ott ne legyen banktitok? Miért gondolják azt, hogy ha egy bank állami tulajdonban van, és a menedzsmentjét az állam nevezi ki, akkor ott egyébként különös szabályok kellene hogy vonatkozzanak egy bankra, és egyébként ne kellene védeni a másik oldalon a szerződő feleknek ugyanúgy az érdekét? Ha önök azt akarják, hogy a Magyar Fejlesztési Bank ne kössön szerződést ebben az országban, akkor legyen. De ha azt akarják, hogy innovatívan részt vegyen a magyar gazdaság alakításában, és azt akarják, hogy a magyar kormány és a magyar adófizetők számára stratégiai célokat finanszírozzon, akkor legyenek szívesek abbahagyni ezt a butaságot!
(14.30)
Ráadásul Schmuck képviselő asszony egyenesen azt mondta, felírtam: „a Magyar Fejlesztési Bank gátlástalan térhódítása az üzleti szektorban”. Miről beszélünk?
Nem az a közös érdekünk, hogy a Magyar Fejlesztési Bank minél innovatívabban vegyen részt a magyar gazdaság alakításában? Nem az az érdekünk, hogy egyébként ebből a magyar adófizetők profitáljanak? Ugyanígy el lehet mondani, hogy nem az az érdekünk, hogy mondjuk, az Eximbank mindent megtegyen annak érdekében, hogy a magyar export-import mérleg tovább javuljon, és hogy minél többet exportáljanak a magyar vállalkozások, és ezzel segítsük őket anyagiakban is, ha kell, megfelelő hitelkonstrukciókban? Miért engedjük át ezt a terepet a kereskedelmi bankoknak teljes egészében? Nem is értem, amit képviselőtársaim - illetve sajnos értem, amit képviselőtársaim mondanak.
Józsa képviselő úr, én nem akarok személyeskedni, mint ahogy itt elindult egy ilyen irányba a vita. Tény és való, hogy az ön cége, amiben ön 42 százalékos tulajdonos, hogyha jól tudom, vagy volt tulajdonos, kapott megbízást Paksról, szerintem erről már nem kell beszélni, beszéltünk eleget. De azért az mégiscsak árulkodó, tisztelt képviselő úr, hogy ön itt az MVM-ről beszél, miközben a törvényjavaslatban az MVM nincsen leírva, és két külön felszólalásában is beszél Mártha Imréről mint volt vezérigazgatóról, aki kisebbségi tulajdonos, illetve az ő érdekeltségében lévő tulajdonrészről.
Tehát ön nem tartja abszurdnak, hogy ilyeneket mond, hogy hagyjuk békén a kisebbségi tulajdonosokat egy nagy állami cégben, csak azért, merthogy valaki hitelesítené a szerződéseket? Miért? (Dr. Józsa István: A folyamatokat!) Hadd beszéljek, képviselő úr, én végighallgattam önt. Tehát valaki hitelesítené a szerződéseket meg a folyamatokat. Ne haragudjon, képviselő úr, szerintem kilóg a lóláb. Tehát hogyha végiggondolom azt, egy pillanatra megint csak Paksra visszatérve, hogy az utóbbi négy évben kiderült az, hogy Gyurcsány Ferenc, Medgyessy Péter, az ön cége, Harangozó Tamás, sőt Szigetvári Viktor is milyen remek, jó megbízásokat kapott Paks előkészítése kapcsán, és hogy történetesen, mondjuk, Szigetvári Viktorral a kommunikációs szerződést az MVM részéről Mártha Imre írta alá. Azt a kommunikációs szerződést, amely arról szólt, hogy készítsék elő kommunikációsan Paks bővítését, és Szigetvári Viktor cége olyan felmérést csinált, amelyben arra ösztönözték, még a kérdésben is azt sugallták, hogy ugye, jónak tartják azt, hogyha bővítjük Paksot?
Na persze, utána az a politikai tömörülés, amelynek aztán Szigetvári Viktor is és mások is a tagjai, a választások után most Paks ellen agitáltak folyamatosan. Na, én ezért mondtam önnek a paksi vitában, ahogyan emlékezhetett is rá, hogy ön legalább, aki Paksból is élt, korrektül, visszafogottan és szakmai alapon nyilatkozott meg, nem úgy, mint mondjuk, a Paksról elszármazott képviselő asszony, az ön párttársa.
Tehát, drága képviselő úr, én azt tanácsolom, hogy ha már személyes gazdasági összefonódásaik vannak itt a háttérben a volt MVM-es vezérrel, Mártha Imrével, ezt tartsák meg maguknak, és egy ilyen fontos törvény vitájában ne tessék már azért agitálni kétszer is, hogy Mártha Imre kisebbségi tulajdonát meg kellene védeni. Egyébként egy olyan szituációban, ahol a törvényjavaslatban egy betű sincsen arról, hogy itt az MVM-ben kell éppenséggel megszerezni a kisebbségi tulajdonosoktól a tulajdonrészt, mert ön meglepő módon nem az önkormányzatok mellett agitált, akik szintén kisebbségi tulajdonosok, azt csak egyszer említette meg, Mártha Imre nevét viszont kétszer is kimondta, kiemelve, hogy ő volt a korábbi MVM-vezér, és hogy az ő tulajdonrészéről is kellene beszélni.
Tisztelt Képviselő Úr! Én azt gondolom, hogy egyébként is, ha bekövetkezne egy olyan fordulat, hogy a Magyar Villamos Művek százszázalékos állami tulajdonba kerülne, az kifejezetten a magyar adófizetők érdekét szolgálná, az a mi nemzeti közösségünk, a mi országunk érdekét szolgálna. Én arra kérem képviselő urat, hogy a magánérdekek képviselete helyett inkább a közösségi érdekeket szíveskedjék képviselői munkájában előtérbe helyezni, ez 2002-10 között sem sikerült, amikor kormányon voltak. Egyébként erre utalt Révész Máriusz, és úgy látszik, hogy ennyi választási kudarc után sem képesek ezt a váltást megtenni.
Összességében arra kérem képviselőtársaimat, hogy ezt a rendkívül fontos, átgondolt és összetett törvényjavaslatot szavazatukkal is szíveskedjenek támogatni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
