KORÓZS LAJOS,
KORÓZS LAJOS,
KORÓZS LAJOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Hölgyeim és Uraim! Néhány kormánypárti képviselőtől, ahogy hallottam a folyosón a délután folyamán, luxusrocker az „I Can’t Get No”-t énekelte Új-Zélandon, közben itt egy megszorító csomagot nyújtottak be az Országgyűlés elé. Nem akarom megismételni, amit államtitkár úr elmondott, hogy milyen törvényeket érint ez a megszorító csomag.
(19.20)
Persze visszatérve az új-zélandi kiruccanásra, mindenkinek magánügye, hogy hol szórja el a pénzét és mennyit költ rá, de hát ildomos lenne, ha az Országgyűlés, illetve a kormány a szociális ellátórendszerre fordítaná azokat a forrásokat, amelyeket az adófizetők megfizetnek, befizetnek adó és járulék formájában.
A szociális törvény módosításának egyik fontos eleme, ahogy említette államtitkár úr is, hogy a bentlakásos intézményekben bevezetik a belépési hozzájárulás lehetőségét. Én azt gondolom, hogy ez az első csapda a trükkös csalások közepette. Ennek mértéke maximum 8 millió forint lehet. Ez alól csak, ahogy említette, a rehabilitációs intézmények, a hajléktalanok otthona és a rehabilitációs célú lakóotthonok kivételek. Ez azt jelenti, hogy ha például egy idős, beteg ember otthonba szeretne költözni, akkor ezt csak úgy teheti meg, ha előtte kifizeti a több millió forintos belépési díjat.
Persze erre mondhatják, hogy ma is van ilyen. Vitathatatlan, de eddig csak az emelt szintű férőhelyek esetén volt rá lehetőség, most azonban szinte bárki bármilyen szintű otthonba szeretne menni, akkor belépési díjat kell fizetni. Az állami intézményekben nagy valószínűséggel így lesz, hiszen ott még korlátja sem lesz annak, hogy a férőhelyek hány százalékát lehet maximum ilyen belépési díjhoz kötni. Az egyházi és civil szféra által fenntartott intézményeknél csak az otthonok felét lehet majd ilyen módon feltölteni. Nem tudom ugyan, hogy miért fontos ez a különbségtétel.
Itt érdemes egy pillanatra megállni és hosszabban idézni ennek az egész rendelkezésnek a törvényjavaslatban szereplő indokolását. „A szociális szolgáltatások hosszú távú fenntarthatósága szükségessé teszi, hogy a szolgáltatási rendszer finanszírozási módjaiban kialakuljon az öngondoskodást nagyobb mértékben megvalósító források bevonásának lehetősége.” Dicséretes egyébként, csak megjegyzem, hogy éppen egy másik rovaton az öngondoskodást most számolják fel. Utalnék itt a magánnyugdíjpénzek elvételére. „A törvényjavaslat ennek érdekében bevezeti a belépési hozzájárulás meghatározásának lehetőségét a fenntartók számára.” Nem folytatom tovább az idézetet, mindenki ismeri a törvényt, aki elolvasta.
Tehát ismétlem: a lényeg, hogy miért is van szükség a kormány szerint arra, hogy több millió forinttal húzzák le az idős embereket? Azért, hogy a szolgáltatási rendszer finanszírozási módjában kialakuljon az öngondoskodást nagyobb mértékben megvalósító források bevonásának a lehetősége. Azon túl, hogy aki meg ilyen mondatokat leír, azt azért vissza kellene küldeni az általános iskolába, hogy legalább az alapokat sajátítsa el, de ezen most lépjünk túl.
Azt gondolom, hogy cinikus, merthogy azoktól az idős emberektől kér most vagy kérhet majd 8 millió forintot a kormány, akik egyik napról a másikra élnek, és talán soha életükben nem volt 8 millió forint megtakarított pénzük.
Azért is időzök ennél, mert nemrég olvastam egy szociológiai felmérést, ahol a szociológusok azt a kérdést tették föl, hogy időskorára mennyien és milyen mértékben tudnának megtakarítani, és nem érte el a 10 százalékot azoknak a száma, hangsúlyozom, itt a teljes népességre vonatkoztatva nem érte el a 10 százalékot, akik időskorukra félre tudnak tenni.
Azt gondolom, hogy kicsit aljas ez az egész intézkedés, annál is inkább, mert én ebbéli véleményemnek hangot adtam, amikor az Alaptörvény vitája zajlott az országban. Nézzék, bele lehet tenni az alkotmányba azt, hogy minden gyerek köteles gondoskodni az idős szülőről, és két paragrafussal lentebb azt is bele lehet tenni, hogy minden szülő köteles gondoskodni a gyerekéről. Elvileg még jól is hangzana. Csak tudják, mivel jár ez? Ha ez az Alaptörvényben benne van, és most a miniszterelnök úr néhány héttel ezelőtt, úgy emlékszem, az idősek világnapjához kapcsolódóan azt mondta, hogy a jogrendszer egészén át fogják vezetni ezt az alaptörvényi passzust, hát azt gondolom, hogy ezt az egész ország nagyon durván meg fogja szívni, nagyon-nagyon meg fogja szívni.
Kedves Barátaim! Kíváncsi lettem volna az Idősügyi Tanács tagjaira, hogy mit szóltak ehhez. Mert ha ők szó nélkül asszisztálnak hozzá, akkor mindannyian méltatlanok ahhoz, hogy az Idősügyi Tanácsban ott üljenek!
Szeretném folytatni, mert én ezt egy második csapdának látom. Azt mondta a miniszterelnök úr, hogy ez egy erkölcsi parancs. Egy korábbi tervezetben már szerepelt a belépési hozzájárulás bevezetése, abban azonban még szerepelt, hogy annak összege maximum a havi állami támogatás tízszerese lehet, ami kevesebb, mint a most előttünk álló javaslat.
Amikor ezt a tervezetet elolvastuk, azonnal egy írásbeli kérdést tettünk fel. Akkor még úgy számoltunk, hogy az a feladatfinanszírozás, ami miatt intézményenként különböző mértékű, több százezer forintos, akár milliós nagyságrendű összeg is lehet, ehhez képest itt a benyújtott javaslatban konkrétan, összegszerűen ki van mondva a 8 millió forintos határ. Gondoljanak csak arra, hogy ez egy átlagnyugdíj hetvenszerese! Mondom, hetvenszerese. Ennyi pénze kinek van? Nyilvánvalóan a családokra akarják áthárítani ezt a terhet.
A tárca kérdésünkre adott válaszában nem is leplezte a kapcsolatot ezen intézkedés és a miniszterelnöki elképzelés között. Szeretnék idézni, miszerint ezt kaptam válaszban, hogy az „Alaptörvény XVI. cikkelyének (4) bekezdése szerint a nagykorú gyermek köteles rászoruló szüleiről gondoskodni. A kormány arra törekszik - írja a miniszter úr -, hogy a lehető legteljesebb mértékben segítse elő ennek az elvnek az érvényesülését.” Hát ezt most mindannyian látjuk végre, de én azt gondolom, hogy ez egy gazemberség.
Mint említettem, az állami intézményekben akár minden férőhelyre kérhetik a belépési díjat, a civil, egyházi intézményeknek csak a férőhelyek felénél lehet azt kérni. Tehát az állam véleményem szerint majd lefölözi azokat az embereket, akik így vagy úgy, de képesek fizetni. Igaz, elvileg a fenntartó nem tagadhatja meg az ellátást csak azért, mert az igénylő a belépési hozzájárulást nem tudja megfizetni, ez azonban nehezen képzelhető el a gyakorlatban, hiszen a fenntartónak, tekintettel az alacsony állami támogatás színvonalára, az lesz az érdeke, hogy legombolja a jelentkezőket. Valószínűleg tehát még a jelentkezés benyújtása előtt meg fogják szűrni az érdeklődőket. És én azt gondolom, hogy ez a harmadik csapba.
Nem érthető, hogy miként mondhatja azt a kormány, hogy nem tagadható meg a felvétel, ha valaki nem tud fizetni, amikor máshol meg arról ír, hogy ilyen esetben legfeljebb keres majd magának egy másik intézményt az ellátást igénylő. Az írásbeli kérdésünkre adott válaszban konkrétan ez szerepel, és megint idézni szeretném. „Mivel a belépési hozzájárulás egyes férőhelyekre kérhető, az igénylő mérlegeli, hogy tud-e vagy akar-e fizetni. Ha a válasz nemleges, akkor a jelenlegi helyzethez hasonlóan, a feltöltöttségtől függően, egyéb férőhelyek állnak rendelkezésre. Az eddigi gyakorlat is azt mutatja, hogy az idős ember, illetve a hozzátartozója mérlegeli az adott intézmény bekerülési feltételeit, és ha az nem megfelelő, akkor másik intézményt keres.”
Tehát mivel az állami intézmény akár az összes férőhelyre előírhatja ezt, mégiscsak megtagadható a felvétel, hiszen ha nincs egyéb férőhely, akkor mehet máshová az illető. Így az sem igaz, hogy tekintettel voltak arra, miként az indokolás írja, hogy az ellátásra szoruló személyek jelentős része nem rendelkezik a belépési hozzájárulás megfizetéséhez megfelelő rendszeres jövedelemmel, vagyonnal.
A tisztelt Házra és a képviselőkre bízom, hogy eldöntsék, hogy összevissza beszélnek-e. Vagy nem igaz az, ami a törvényben van, vagy amit a miniszter a válaszban megadott, vagy… Azt már nem feltételezem, hogy államtitkár úr nem mondott volna igazat, vagy nem a meggyőződése szerint mondta volna.
Egy további változást jelent a szociális törvényben, hogy módosulnak az intézményi jogviszony megszűnésének szabályai. Lényege, hogy kibővül azzal az esettel, ha az ellátott térítésidíj-fizetési kötelezettségének annak ellenére nem tesz eleget, hogy azt jövedelmi, vagyoni viszonyai egyébként lehetővé tennék. Tartós tartozás esetén három hónap elteltével írásban tájékoztatni kell a jogkövetkezményekről, ami szerint, ha hat hónapon át folyamatosan térítésidíj-tartozása áll fenn, és ennek összege a kéthavi személyi térítés összegét meghaladja, intézményi jogviszonya megszüntethető. Nem alkalmazható a szabály, ha ingatlanvagyonán jelzálogjog van. Annak megállapítására, hogy a tartozás a jövedelmi viszonyok változása miatt áll-e fenn, jövedelemvizsgálatot kell lefolytatni. Röviden, ha valaki hat hónapon át nem tudja fizetni a térítési díjat, akkor az utcára kerül. Nem kell ezt agyonbonyolítani, ez a kormányzati szándék, és én azt gondolom, hogy ez a negyedik csapda.
Erről is tettünk fel kérdéseket, amire többek között azt válaszolták, hogy „nem áll fenn veszély, hogy saját akaratuk és szándékuk ellenére az idős emberek kikerüljenek az ellátásból”. Mintha az elszegényedés, a nélkülözés csupán az egyes ember saját akaratán és szándékán múlna. Én azt gondolom, hogy nem azon múlik. Eszébe sem jutott a jogalkotóknak, jelen esetben a kormánynak, hogy mielőtt az utcára tenné az idős embert, körbejárná, hogy vajon mi is az oka a térítésidíj-tartozás felhalmozásának. Talán segíthetne a szociális munkával összekapcsolt adósságkezelés is, de hát, ahogy halljuk, jövőre azoknak sem lesz ez elérhető, akik eddig megkapták, hiszen, ahogy halljuk, a kormány megszünteti a lakásfenntartási támogatást és az adósságkezelési szolgáltatást is. Na, hát ez az ötödik csapda, ahogy számolgatom.
Itt van a bentlakásos otthonokkal kapcsolatos véleményem. Ez meg szerintem nem más, mint a visszamenőleges pénzbehajtás intézménye.
(19.30)
Jelenleg, ha valaki nem rendelkezik jövedelemmel, mert rendszeres pénzellátásának megállapítása éppen folyamatban van - fogyatékossági támogatás, rokkantsági járadék, és a többi -, akkor addig térítésmentesen biztosítják számára az intézményi ellátást. Amikortól jövedelemre tesz szert, már kérhető a személyi térítési díj, de csak onnantól kezdve, amikor a felülvizsgálat megtörtént, visszamenőlegesen nem. Eddig így volt, most azonban a módosítás lehetővé teszi, hogy a jövőben visszamenőlegesen is megállapíthassák - amikortól megállapítják a jövedelmet - a térítési díjat annak, aki térítésmentesen kapta az ellátást. Elméletileg nagyon kerek a rendszer, azonban ez a visszamenőleges pénzbehajtás nem igazán szociális szemléletű. Aki hónapokig jövedelem nélkül élt, a jövőben köteles kifizetni erre az időszakra is a térítési díjat, mint ha lett volna jövedelme. Ilyen alapon a későbbiekben akárkit akármilyen visszafizetésre kényszeríthetnének. Én ezen sem csodálkoznék persze, de itt megjegyzem, hogy ez a hatodik csapda.
Ráadásul érdemes hozzátenni, hogy a szociális szolgáltatás nem egy megelőlegező kölcsön; bár az is igaz, hogy már nem is alapjog, hiszen az Alaptörvény ezt már kiherélte. Olyan élethelyzetekről van itt szó, amikor már az is csoda, ha valaki átmenetileg jövedelem nélkül létezni tud, még ha egy otthonban is van. Az, hogy visszamenőlegesen kifizettetik vele a térítési díjat, azt gondolom, felháborító. Véleményem szerint ez embertelen, ez az egész embertelen, és sérti azt az elvet, ami a törvényben is szerepel, miszerint az állam, valamint az önkormányzatok biztosítják a szociálisan rászorulók részére a személyes gondoskodást.
Az általam elmondottak csak egy része annak, ami a törvényjavaslatban szerepel, azonban már ezekből az intézkedésekből is látszik, hogy megint az emberek fogják megfizetni a kormány rossz gazdaságpolitikájának a kárát. Ha ugyanis Magyarország jobban teljesítene, lenne pénz az állami támogatások emelésére, és nem kellene nyomorba dönteni a lakosságot. Az ilyen intézkedésekkel azt érik el, hogy a leginkább rászorulókon nem fog segíteni az állam. Így azok az idősek, akik többmilliós megtakarítás híján nem jutnak be az otthonba, magukra maradnak.
Veszélybe került az is, hogy otthonukban a házi segítségnyújtást igénybe vegyék. Nemrégiben éppen Czibere Károly államtitkár úr nyilatkozta, hogy szerinte a szociális béremelésre az ágazatban vannak források, és ahogy ön mondta, nagy valószínűséggel ennek a spórolásnak a forrása a házi segítségnyújtás lesz. Hát, akkor úgy látom, ez a hetedik csapda.
A segélyezési tervek átalakításait és ezeket a javaslatokat tekintve láthatjuk, hogy a kormány nemcsak a kiadási oldalon szorít meg, hanem a bevételi oldalon is. Kevesebbet ad és többet vesz el, az emberekkel fizettetik meg a rossz kormányzás árát, a jogtalanságokat pedig törvényileg garantálják, így válhatnak jogilag is alátámasztottá.
Egyelőre ennyit kívántam elmondani önöknek, és majd folytatni fogjuk a felszólalásokban. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
