GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, alelnök úr. Államtitkár Úr! Az előbb azért kérdeztem, mert a mostani megszólalásomat megelőzően reménykedtem abban, hogy majd válaszolni fog, hiszen önnek módjában állt volna válaszolni a kérdésre, és akkor kicsit ki tudtuk volna fejteni ezt a kérdést, és nem az összegzésnél ad majd bármilyen választ, amire esetleg nem lehet már reakciót tenni.
Jobb lenne, ha a Parlament falai között úgy folyna a diskurzus a törvények előkészítése kapcsán, a törvénytervezetek tárgyaláskor, hogy mindazt, ami problémás felületként megadatik vagy létezik, arról beszélni lehetne, és nem csak kinyilatkoztatásokat lehetne mondani, majd a végén pedig, amikor már kinyilatkoztatást sem lehet mondani, akkor ön elmondja azt, amit ön jónak lát. Aztán az nem is biztos, hogy helytálló természetesen. Tehát a vitának a lehetőségét sem adja meg az államtitkár a Parlament falai között a mai törvénytervezet tárgyalásánál, ezt én nem tartom jónak.
A kérdést azért tettem fel, mert amikor erről a törvényről tárgyalunk, akkor tételesen a falugondnoki és a tanyagondnoki rendszernek a településen élők létszámához való kötése gyakorlatilag azt hozza magával, hogy az én értelmezésem és számításaim szerint ez egy folyamatos erodálódáshoz vezet. Gyakorlatilag az én emlékképeim szerint - ha nem így van, akkor mondja, államtitkár úr, aztán majd megbeszéljük - egy 5-6 évvel ezelőtti időszakban több településen működött falugondnoki szolgálat, mint ahogy most ez a törvénytervezet ennek a lehetőségét magában hordozza azáltal, hogy a 70 és 400 fő közötti településeknél tanyagondnoki, a 400 és 600 fő közötti településeknél pedig falugondnoki rendszer működtetését jeleníti meg.
Azt gondolom, hogy mivel a szolgáltatások és minden egyéb más nyilván ezekbe a kisebb közösségekbe nehezebben jut el, nehezebben telepszik meg, ezért minden egyes létező eszközt, ami segítheti a helyben maradás erősödését, vagy a helyben maradás tényét, annak a kialakulását, azt nekünk, teljesen mindegy milyen politikai szegmens irányába helyezzük a történetet, célszerű fokozni, erősíteni.
Éppen ezért azt gondolom, hogy érdemes lenne tolni felfelé. Tehát nem behatárolni, hogy 600 fő a felső limit, hanem érdemes lenne tolni felfelé, hogy 1000 fő, 1500 fő. Nem tudom pontosan a számot megmondani, és nem tudom pontosan azt, hogy mi a jó, de azt érzem - és azt hiszem, jól érzem -, hogy legalább olyan mértékig el kellene mozdulni, amit említettem egy számsor kapcsán az előbbiekben, ami azt jelenti, hogy a Magyarországon létező 3178 településnek több mint a felét érinti az ezer fő alatti települések száma, hogy eddig legalább el kellene menni.
Ha valamit javasolhatok megfontolásra, módosításként is, ha kell, akkor benyújtjuk - de nyilván, ha én benyújtom, majd önök felülírják egy szóhasználat-kiegészítéssel, és akkor azt fogadjuk el, én arra is kész vagyok, csak azt szeretném mondani, hogy az lenne a célszerű, ha ebbe az irányba el tudnánk mozdulni. Azt gondolom, ezzel valamit segíteni lehetne ebben a kérdésben.
(20.20)
Amit a törvénnyel kapcsolatosan, van pozitív része is, azt is említeni fogom, de engedje meg, hogy egy picit többet beszéljek arról, amit én nem látok jónak, vagy igazából rossznak látok. Korózs képviselőtársam már szólt az idősotthonok belépési hozzájárulásának a kérdésköréről. Itt egy felső limitet, egy felső értékhatárt meghatároznak 8 millió forint összegben. Ha én jól számolom, nagyjából, hozzávetőlegesen, akkor ez körülbelül 70-szerese a mai átlagnyugdíj összegének. Direkt nem a nyugdíj minimumának az összegéhez hasonlítottam, hanem az átlaghoz, annak durván a 70-szerese. Gondoljuk el, hogy 70 nyugdíj, az milyen idősávot, milyen időtartamot foglal magában; nagyjából hat évet. Hatévnyi átlagnyugdíjat is el lehet kérni azért, hogy ezt a bentlakási hozzájárulást valakivel megfizettessék. Szerintem ez torzó, szerintem ez olyan léptékű, olyan mértékű forrás, ami a mai magyar valósághoz illesztetten kezelhetetlen, elfogadhatatlan, arcpirító, és nem akarom folytatni és fokozni jelzős szerkezetek keretei között a történetet. Bocsánatot kérve, a fideszes padsorokból nézve, képviselőtársaim számára ez nem az, mert nem az a nagyságrend, ők úgy gondolják, én innen, ebből a padsorból nézve másként látom. Én úgy gondolom, hogy ez nagyon-nagyon nagy pénz, olyan nagyságrend, amelyet az emberek, legkiváltképp pedig az idősödő korosztály, a nyugdíjas emberek képtelenek megfizetni.
Azt a cinizmust meg, ami az Alaptörvény keretei közötti üzenetként fogalmazódik meg, hogy természetes, ott van a gyermek, majd ő álljon helyt, azt meg elvárni, azt gondolom, ma, abban a helyzetben, amikor igazából a saját létükért küzdenek azok az emberek, akik úgymond nem a nyugdíjas létüket élik, és már nem gyermekként, hanem az aktív korú létüket élik, nem hiszem, hogy el lehet várni; vagy hát elvárni el lehet, csak azt gondolom, hogy arcpirító és orcátlan.
A másik része ennek a történetnek az, ami szintén szóba került, amit egyrészt nem értek, vagy ha értem, akkor abszolút elítélem, nem tartom helyénvalónak, ami azt a fajta megkülönböztetést hordozza magában, hogy az állami fenntartású és ezzel szemben a civil és az egyházi intézmények keretei között, az egyikben megengedi, hogy 100 százalékos mértékben, tehát a teljes létszám tekintetében gyakorlatilag fizetőssé tegye a szolgáltatás nyújtását, a másik oldalról pedig a civil és az egyházi intézmények kapcsán meg csak az 50 százalékát érintően adja meg ennek a lehetőségét. Azt hiszem, úgy fogalmazott képviselőtársam, hogy lefölöznek, de énszerintem teljesen helyesen fogalmazott, tényleg lefölöznek. Olyanfajta magatartásformát érvényesítenek, ahol önök akarnak kaszálni e tekintetben az állami intézmények keretei között, a többiek meg majd csinálják úgy, ahogy gondolják; ha belefulladnak, hát istenem, mit számít az, a lényeg az, hogy az állami fenntartású intézmények keretei között az jól menjen, aminek mennie kell; persze a „jól menjen”, az nem a rendszer működését szolgálja, hanem a források bevételét az önök részéről. Úgyhogy azt gondolom, hogy ha nem is a források tekintetében, ha nem is a 8 millió forint törlése, de a korlátozás, az önkorlátozás, a mértékek csökkentése mindenképpen meg kellene hogy legyen, a másik oldalról pedig a finanszí-rozástechnika vonatkozásában, az 50 és a 100 százalék közötti különbség tekintetében is érdemes lenne újragondolni ezt a történetet.
Van egy gondolatsor, amit hallgattam, amikor az expozét államtitkár úr megfogalmazta, ez a családsegítő szolgálatok és a gyermekjóléti szolgálat egy keretek közé való integrálása. Lehet, hogy van ennek jó része is, de ahogyan és amennyire én ismerem, azért eléggé specifikus és egymástól elkülönülő feladatok sokaságát hordozza magában akár a gyermekjóléti szolgálat, akár a családsegítő szolgálatok munkássága. Ilyen értelemben szerintem, csak így kapásból, egyik pillanatról a másikra, bedobva a vízbe mint a kavicsot, hadd csobbanjon, mindenfajta - szerintem és ismereteim szerint - hatástanulmányok nélkül, kísérleti modellek megvalósítása nélkül, sok minden egyéb más nélkül, vagy nagyon esetleges kísérleti modelleken alapulva, azt gondolom, nagyon nagy merészség és bátorság mindezt megcsinálni, és azt gondolom, hogy nagyon sok negatív konzekvenciája is születhet ennek a történetnek. Ezért itt, ha szabad, akkor óvatosságra inteném a kormányt, mert azt gondolom, hogy lehet ennek nemcsak pozitív kimenetele, hanem sajnos rengeteg negatív visszaütő jellege is.
A nevelőszülői rendszer tekintetében, annak a dolgait érintően, amelyek a törvénytervezetben megfogalmazódnak, vannak pozitív dolgok, amelyeket el kell ismerni, bár hozzá kell tennem, hogy jó lett volna már, mondjuk, egy esztendővel, kettővel ezelőtt megcsinálni, amikor a szocialista padsorokból ezeket a javaslatokat hoztuk a parlament falai közé; akkor ezeket elutálták - tudok példákat mondani rá -, most pedig megcsinálják. A torzókat kezdik kigyomlálni, ezek az 500 órás tanfolyamok, egyebek, itt a 60 óra minimum mértékére leszorítva, és utána már helyesebb mederbe terelve a dolgokat, de jó a szabadság tekintetében való előremozdulás, jó a munkaviszony vonatkozásában, tehát vannak jó elemei, csak azt szeretném mondani, tudja, ez olyan, államtitkár úr, hogy mindig, ha valamit időben megcsinálunk - mindegy, hogy milyen a politika színe -, de az időben való megvalósítása a dolgoknak sokkal többet ér, mint mondjuk, két évvel utána, és nem az a lényeg, hogy ki az, aki javaslatot tesz rá, hanem az a lényeg, hogy van-e értelme, és van-e pozitív hozadéka a dolognak. Úgyhogy ebben vannak ilyenek, csak azt sajnálom, hogy sok esetben már korábban a figyelmük fel lett erre híva, és akkor nem tették meg mindezt, nem léptek meg mindezt.
Nem mélyedek el azokban a dolgokban, amelyekről Simicskó képviselőtársam szólt. Azért nem mélyedek el benne, mert szintén egyetértek vele, tehát azt gondolom, hogy normális keretek közé kell sorolni az olyan „sport” - idézőjel - keretei között megvalósuló történéseket, mint ez a ketrecharcos történet és egyéb más dolgok. Tehát ezek jó, hogy rendbetételre kerülnek s normális mederbe sodródnak.
Még amiről mindenképpen szeretnék szólni, és azt gondolom, hogy új elemként talán itt is, ezen törvény keretei között is érdemes lenne megjeleníteni, ez a gyermekétkeztetés kiterjesztésének a kérdésköre. Én azt gondolom, hogy ebben van mit tenni Magyarországon. Akkor és amikor a gyermekszegénység mértéke - ön ezt jól tudja - olyan 35-36 százalékos rátaértéket igazol vissza - az Európai Unió, a környező országok vonatkozásában egyedül, ismereteim szerint Bulgária az, aki egy hajszállal rosszabb helyzetet produkál -, a mi életszituációnk, élethelyzetünk vonatkozásában gyakorlatilag annyi kudarccal néztünk szembe e tekintetében az elmúlt esztendőkben, hogy annak a kezelése tekintetében akár ezen a fronton is érdemes lenne nyitni, amelyet említettem, mármint a gyermekétkeztetés vonatkozásában.
Ami kérdéses, és nem értettem a megváltozott munkaképességűekhez illesztetten, hogy a nyilvántartásba vont adatok körét bővíteni kívánják, itt van a hozzátartozók elérhetősége és sok minden egyéb más. Nem tudom, hogy milyen új listákat kívánnak még készíteni a sokak által ismert, használt Kubatov-listák mellett, hogy Czibere-listákat vagy bármilyen másfajta listákat is akarnak-e készíteni, de azt gondolom, hogy jó lenne, hogyha olyan adatsorok, adathalmazok életre hívására kerülne sor csak, amelyek az emberek, az érintett emberek érdekeit szolgálnák és nem mást.
Az utolsó gondolatok között - lehet, hogy majd még egyszer szólok, de nem biztos -, az utolsó gondolatok között csak annyit szeretnék mondani, hogy a 2015-ös költségvetés tekintetében érdemes elgondolkodni, államtitkár úr, azon, hogy ha a szociális szférából folyamatosan forrást vonnak ki - most emlékképeim szerint ez olyan 68 milliárd forintos nagyságrenddel kevesebb a 2015-ös költségvetésben, mint a 2014-esben volt -, akkor hogyan és miképpen gondolják azt, hogy magasabb színvonalon, az emberek érdekeinek magasabb fokon történő kielégülésével tud párosulni mindaz, aminek meg kell valósulnia?
(20.30)
Hogyan? Miképpen gondolják ezt? Nem feltétlenül akarok itt a részletekbe menni, hogy honnan, hogyan, a családi pótléktól kezdve, de sok minden egyéb máson keresztül, a gyesen, a korhatár előtti ellátásokon, ami nem ide tartozó, ezt tudom, vagy csak érintőlegesen. Hogyan és miképpen vesznek ki forrásokat, jelesül, ha már említettem itt, 36 ezer millió forintot a jövő esztendőben a korábbiakhoz képest?
Azt gondolom, ezeket érdemes lenne végiggondolni, és talán azokat a gondolatokat és mondatokat is, amelyeket, ha nem csal meg az emlékképem, akkor egy talán csütörtöki este folyamán megfogalmazott ön is itt a Ház falai között, hogy a gondoskodás valójában arról szól, hogy mindenkinek lesz annyija, amennyi a megélhetéséhez - nem a normál megélhetéséhez, a létezéséhez - elegendő lehet.
Azt gondolom, hogy az embereknek nem erre van szükségük. Az embereknek arra van szükségük… (Az elnök a csengő megkocogtatásával figyelmeztet az időkeret leteltére.) - figyelem, elnök úr, és befejezem a mondatot, köszönöm szépen -, az embereknek arra van szükségük, hogy tisztes keretek között először is dolgozni tudjanak, ha pedig erre nincs módjuk és lehetőségük, akkor ne az éhhalál szintjén való megélhetést biztosítsák a számukra. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
