BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ
BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ
BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony mint speciális munkaviszony bevezetésekor a jogalkotó elmulasztotta oldani az összeférhetetlenségi szabályokat, ezáltal jelenleg számos jogviszony esetében tilalmazott a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony létesítése. Kár, hogy úgy telt el majdnem egy év, hogy ez a szabályozás nem született meg. A hosszúra nyúlt előkészítési időszak ellenére most is fércmű született, a törvénykezdeményező ugyanis jobbára csak annyit tesz, hogy a meglévő, leginkább avultnak tekinthető összeférhetetlenségi szabályokat toldja meg a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonnyal. Így aztán a jogrendszeri összhang minimuma sincs meg, ahány kéz, annyi szabályozási megoldás.
(20.10)
Csak a teljesség igénye nélkül: sok törvényünk rögzíti, hogy az adott tisztségviselő keresőtevékenységet egyáltalán nem folytathat, ennek ellenére díjazást fogadhat el jellemzően szerzői jogi típusú, oktatási-tudományos tevékenységért. Egy másik szabályozási logika szerint pedig a további jogviszony létesítéséhez munkáltatói engedélyre, enyhébb esetekben pedig munkáltatónak történő bejelentésre van szükség.
Néhány esetben például bírók, ügyészek, alkotmánybírók esetében a jogi előírás feltételeként jeleníti meg azt, hogy a további tevékenysége nem akadályoztathatja az adott közjogi pozícióban lévő hivatali kötelezettségei teljesítését. Jelen javaslat ilyenformán módosítja például a bírók, az ügyészek, az alkotmánybírák jogállására vonatkozó törvényi rendelkezéseket.
Tisztelt Ház! Ha már a szociális törvénycsomag, fűszerezve némi sportjogi összefüggésekkel, arra a bátor lépésre vállalkozik, hogy a közjogi törvények jelentős részében megjelenő szigorú összeférhetetlenségi szabályozást módosítja, megtehetné, hogy legalább fogalmi tekintetben azonos terminológiát használ, és egységesíti a különböző törvényekben szereplő szövegeket annak érdekében, hogy ne maradjon szabályozási hézag az összeférhetetlenségi problémákat illetően.
A tervezet 82. §-a szerint például a bíró a tisztsége ellátásán kívül csak tudományos, oktatói, edzői, versenybírói, játékvezetői, művészi, szerzői jogi védelemben részesülő, lektori és szerkesztői, valamint műszaki alkotómunkát végezhet keresőtevékenységként, és nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban állhat a jövőben. A 83. §-ban a sporttal kapcsolatos tevékenységek - zárójelben feltüntetve az edzői, versenybírói, játékvezetői kifejezést - oktatói tevékenységnek minősülnek.
Mindezek és a javaslatban megfogalmazott többi hiba ismeretében be kell látni, hogy a korábbi szabályozás hézagai mára már közjogi problémát jelentenek, és egy új keletű szabályozás, például az országgyűlési törvény szabályozási technikájának a mintájára kellene a jogrendszeren végigvezetnie az egységes terminológiájú összeférhetetlenségi szabályozást, s ebbe illeszteni a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonnyal kapcsolatos rendelkezéseket.
Ennek hiányában az a groteszk helyzet állt elő, hogy az igazságügyi alkalmazott folytathat sporttevékenységet, a bíró és az ügyész még edző, versenybíró, valamint játékvezető is lehet, a közszolgálati média szolgálati vezérigazgatója és vezető állású munkavállalója irodalmi tevékenységet is folytathat, szintén az ügyész és a bíró közös abban is, hogy műszaki alkotói munkát is végezhet. Mások esetében ezekről viszont nincs szó.
Mellékesen megjegyzendő, hogy a közérdekű önkéntes tevékenység végzése is számos tisztségviselőnél megjelenik a kivételek között. Például kormánytisztviselő, járási hivatalvezető, Gazdasági Versenyhivatal vizsgálói, vezetői, az elnökig bezárólag s a többi. Mások esetében viszont nem szerepel, vagyis az ő esetükben tilalmazott, és ezáltal összeférhetetlen ez a tevékenység. Ha a törvénykezdeményező komolyan venné a saját javaslatát, nem teremtene maga is zűrzavart az egyes tisztségviselők között.
A javaslat szerint maga a miniszterelnök is létesíthetne nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyt, hasonlóan a miniszterekhez, államtitkárokhoz, és szinte mindenki más is a bíróktól, az ügyészektől a közjegyzőkön át az ügyvédekig, országgyűlési képviselőktől az önkormányzati képviselőkig, a kormánytisztviselőktől a hivatásos szolgálati viszonyban lévőkig bezárólag.
A manapság oly sokat emlegetett adóhivatali vezetők esetében teljes összevisszaságot teremt a szabályozás, mert a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény 33/C. § (2) bekezdése szerint vezetői munkakört betöltő kormánytisztviselő, valamint a pénzügyőr esetében nincs lehetőség nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony létesítésére, mivel a törvénykezdeményező nem egészíti ki a hivatkozott 33/C. § (2a) bekezdését. Most gondoljanak bele, Vida Ildikó nem lehet nevelőszülő, sajnos NAV-elnök viszont lehet.
Miként az Alaptörvény módosítására sem kerül sor a köztársasági elnök tekintetében, az Alaptörvény 12. cikk (2) bekezdése rendelkezik arról, hogy az államfői tisztség összeegyeztethetetlen minden más állami, társadalmi, gazdasági és politikai tisztséggel vagy megbízatással, továbbá a köztársasági elnök más keresőfoglalkozást nem folytathat, és egyéb tevékenységéért, a szerzői jogi védelem alá eső tevékenység kivételével, díjazást nem fogadhat el.
Tisztelt Országgyűlés! Összességében így egy szomorúan levonható következtetés adódik: amit a jogalkotó megtenni szándékozik, azt egy, a jogi informatikához értő szakember egy óra alatt megírta volna. A kormány által választott törvényszerkesztési megoldás mind tartalmilag, mind formailag rossz, továbbá kusza, egyenetlen, a meglévő joghézagok számát gyarapítja, ráadásul mindennek nevezhető, csak egységes szabályozásnak nem.
A többi témával kapcsolatban majd a következő felszólalásomban szólnék hozzá. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
