DÚRÓ DÓRA,
DÚRÓ DÓRA,
DÚRÓ DÓRA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy igazi salátatörvény fekszik előttünk. A felszólalásom első részében a lemorzsolódás, tankötelezettség, illetve szegregáció témaköréről szeretnék beszélni, illetve azokról az intézkedésekről, módosításokról, amelyeket e tekintetben tartalmaz a törvényjavaslat.
Megjelenik egy új definícióként a lemorzsolódással veszélyeztetett tanuló. Nagyon jó az, hogy érzékelik azt a problémát, ami elsősorban a szakképzésben jelentkezik. Ugye, ez az az intézménytípus, ahol a lemorzsolódás a legmagasabb arányban jelentkezik. A bekerült diákok egyharmada nem szerez képzettséget, és a hátrányos helyzetű tanulók esetében ez az arány 50 százalékos a szakképzésben. Tehát az nagyon jó, hogy észlelik, hogy itt sürgős és nagyon drasztikus beavatkozásra van szükség.
Ugyanakkor több szempontból is ezt a konkrét megvalósítási javaslatot rossznak tartjuk, hiszen egyrészt gumiszabály az, hogy mikor szükséges komplex rendszerszintű pedagógiai intézkedések alkalmazása, úgy gondoljuk, hogy ennél sokkal több és részletesebb garanciákat kellene tartalmaznia a törvénynek. A felhatalmazó rendelkezésekben ezeknek a részletes kidolgozását kormányhatározatnak a hatáskörébe utalja a törvény. Mi úgy gondoljuk, hogy mivel egy nagyon fontos intézkedésről van szó, ami, ahogy az előbb is említettem, nagyon sok gyermeket érinteni fog, sokkal több garanciát kellene törvényi szinten is megalkotni.
Másrészről az, hogy az adott tanévben a tanulmányi átlageredménye közepes teljesítmény alatti, vagy 1,1-del romlik az előző évihez képest, ez meglehetősen életszerűtlennek tűnik, hogy ezek azok a tanulók, akik esetében egyáltalán felmerül az, hogy lemorzsolódással lennének veszélyeztetettek. Például a hiányzásoknak, az iskolai hiányzásoknak a megnövekedése, radikális növekedése is olyan szempont lehet, ami miatt akár lemorzsolódással veszélyeztetett tanulónak minősíthetünk valakit. Ez akár néhány hét alatt is nagyon magas arányban megnőhet, mégsem tud a törvény ez alapján gyorsan reagálni az ilyen tanulónak az esetleges kiesésére.
A tankötelezettségi korhatár apró módosítását sem tudjuk támogatni. Általánosságban azt mondhatom el, hogy a politikában kicsit túl sokat beszélünk meglátásom szerint a tankötelezettségi korhatárról. Önmagában az, hogy papíron vagy a törvényben előírjuk azt, hogy 16 vagy 18 év a tankötelezettség, úgy gondolom, hogy érdemben az iskolák helyzetében nem sok változást fog eredményezni. Ennek viszont egy jelzésértéke lehet a társadalom felé. Azt jelzik a törvényhozók vagy a kormányzati hatalom, hogy mi az az életkor, amikor úgy gondoljuk, hogy olyan tudást tud szerezni valaki, hogy abból a megélhetését tudja biztosítani. Úgy gondolom ezért, hogy 17 évben kellene megállapítani a tankötelezettséget. Egész pontosan - erre a módosításra is reflektálva - annak a tanévnek a végével, amelyben a 17. életévét betölti a tanuló, hiszen ezzel üzenjük azt, hogy egy hároméves szakképzés esetén egy olyan végzettséget tud magának szerezni, amellyel később boldogulni tud, és munkába tud állni.
16 éves koráig – ugye, hároméves szakképzés esetében - nem tud olyan képzettséget szerezni, amivel reális esélye lehetne a munkaerőpiacon, ezért rossz üzenetnek tartom azt, hogy 16 évben állapítjuk meg a tankötelezettséget. De még egyszer szeretném hangsúlyozni, ennek kizárólag jelzésértéke van, tehát a 18 éves tankötelezettség esetében is tudjuk jól, hogy sok esetben csak papíron létezett, de valójában sok tanuló, aki esetleg lemorzsolódással veszélyeztetett volt, ténylegesen nem vett részt az oktatási rendszerben; vagy ha részt vett, egyébként csak nehezítette a társai és a pedagógusok dolgát.
Az erről a törvényjavaslatról megjelent újságcikkek egy részében sokan aggódnak amiatt, hogy itt a miniszter olyan felhatalmazást fog kapni, amivel a szegregációt lehetővé teszi, és arra a pontra hivatkoznak, amely éppen az egyenlő bánásmódról szóló törvénynek a garanciáit erősíti. Tehát itt ez a javaslat arról szól, hogy hogyan fogják részletesebben szabályozni kormányrendelet szintjén azt, hogy az egyenlő bánásmódról szóló törvény szegregációellenes intézkedéseit kormányrendeletben ki fogják bontani, tehát ugyanabba az irányba hat, ami magában a törvényben is benne van. Tehát én nem aggódom amiatt, hogy itt bármiféle szegregációra a miniszter vagy akár a kormány felhatalmazást kapna. Ellenkezőleg, növekedni fog azoknak a részletszabályoknak a köre, illetve azoknak a biztosítékoknak a köre, amik a szegregáció ellen hatnak.
Ugyanakkor egy olyan, társadalomban elindult problémára is fel kell hívni a figyelmet, ami spontán szegregáció néven ismert a közéletben. Tehát most már óvodai szintre is sajnos begyűrűzött az, hogy a szülők elviszik egész egyszerűen a saját településükről a gyerekeiket az intézményekből - akár óvodából, akár iskolából - azért, mert nem szeretnék olyan légkörben tudni a saját gyereküket, amilyen légkör uralkodik néhány iskolában.
Én úgy gondolom, hogy igazságtalan azokat a családokat terhelni, akik a gyermekeiket biztonságban szeretnék tudni, normális körülmények között szeretnék az iskolában nevelni. Mert mi történik egy-egy ilyen esetben? Nyilván ez képviselőtársaim előtt is ismert, valamilyen okból, talán abból az okból, hogy egy adott iskolában egy adott osztályban túl sok olyan gyerek jár, aki összeférhetetlen, vagy bántalmazza az osztálytársait, adott esetben a pedagógusokat is, egy ilyen osztályból a szülők azt mondják, hogy nem szeretnék, ha a gyerekük ilyen körülmények között tanulna, ezért akár szomszédos településre vagy az adott település más iskolájába viszik el a gyermeküket.
Azért igazságtalan ez, mert azokra a szülőkre, azokra a családokra terheljük rá a pluszköltségeket, a pluszráfordítást, a pluszszervezést, akik szeretnék a gyermeküket normális intézményekbe járatni. Így ennek az is a következménye, hogy növekszik a különbség az adott iskolák között, és ezt egyébként a KLIK-nek a létrehozása sem hiszem, hogy kezelni tudja, és a lemorzsolódásra vonatkozó ezen szabályok sem tudják kezelni.
(17.20)
És még egyszer mondom, teljességgel igazságtalan. Az óvoda-bölcsőde létrehozása valóban jó irány, és a szociális igazgatási törvény módosításában szereplő, szintén erre vonatkozó szabályok is azt teszik lehetővé, hogy több gyerek tudjon bölcsődei intézményekbe járni, de az igazi áttörést az jelentené, ha a 10 ezer fő alatti településeken is sikerülne, akár ezt a lélekszámot leszállítva, kötelezővé tenni a bölcsődék létrehozását.
Nagyon sok olyan város van, főleg nagyvárosok agglomerációjában, ahol nagyon sok fiatal lakik, egyébként 10 ezer fő alatti a város, de mondjuk, 8-10 ezer fő közötti, rengeteg kisgyerek van, de egész egyszerűen nincsen bölcsődei ellátás, mert a törvényben nem kötelező. És ezek a települések egyébként sok esetben jó anyagi helyzetben is vannak, tehát meg is engedhetnék maguknak, hogy bölcsődét létrehozzanak, illetve fenntartsanak, de mivel nincsen törvényi kötelezettség, az igény ellenére nem hozzák létre ezeket az intézményeket. Tehát az lenne az igazi áttörés, ha ezt a 10 ezer főt sikerülne, mondjuk, 8 ezer főre módosítani, vagy nyilván egy részletesebb átvizsgálás során megnézni, hogy mely településeken van erre igény, és azokon a településeken is kötelező feladattá tenni.
A pedagógusok esetében nagyon sok változást olvashatunk szintén. A Nemzeti Pedagógus Karra vonatkozóan is, nagyon sok olyan jogkör van, amit rendeleti szintre kíván a dereguláció jegyében - ahogy államtitkár asszony is mondta - utalni a Pedagógus Kar esetében. Úgy gondolom, hogy más törvényalkotási feladatokhoz, illetve a törvényalkotás más ágaihoz hasonlóan túl sok mindent szeretnének rendeleti szinten szabályozni, és legalább a Pedagógus Karnak a feladatait és a jogait törvényi szinten kellene biztosítani. Hiszen valóban, az ilyen munkaszervezési, illetve a tagnyilvántartás eljárási szabályait indokolt lehet rendeletben szabályozni, de az alapvető feladatokat és jogokat, úgy gondolom, hogy sokkal jobb lenne törvényi szinten garantálni ennek az intézménynek. Ahogyan a lemorzsolódással veszélyeztetett tanulóra vonatkozó minősülés részletes feltételeit is említettem, hogy törvényi szinten kellene garantálni.
Nem tudunk egyetérteni azzal a részével a törvényjavaslatnak, amely a szaktanácsadókra és az intézményvezetőkre vonatkozó szabályok könnyítését irányozza elő. Úgy gondolom, hogy akár a szaktanácsadók, akár az intézményvezetők esetében szükséges egy olyan tekintélynek a megléte, illetve a munkatársak irányában egy olyan elfogadhatósági szempont, amit ezeknek a szabályoknak a könnyítésével, legalábbis az ilyen mértékű könnyítésével nem fog tudni egy intézményvezető megtartani magának, és ez konfliktusokhoz vezethet a későbbiekben. Tehát az, hogy heti tíz tanóra megtartására vonatkozó óraadói megbízás, ez, úgy gondolom, kevés ahhoz, hogy intézményvezető lehessen valaki.
Amit az etikai kódex Nemzeti Pedagógus Kar általi megalkotására előír a törvény, az egész egyszerűen teljesen fölösleges. Maga az etikai kódex akkor lehetne egy komolyan vehető dolog, ha érdemi szankciókat tudna akár a Nemzeti Pedagógus Kar vagy a KLIK mint munkáltató a pedagógusokkal szemben érvényesíteni akkor, ha ezzel az etikai kódexszel nem értenek egyet, illetve megszegik az abban foglaltakat.
Tegnap volt a bizottságunk ülésén vendég Horváth Péter elnök úr, és azt említette, hogy a Nemzeti Pedagógus Karnak gyakorlatilag semmilyen lehetősége nem lesz - mivel nem munkáltatója a pedagógusnak - arra, hogy bármilyen érdemi szankciókat tudjon ezekkel az etikai kódexet megszegő pedagógusokkal szemben érvényesíteni, legfeljebb a Nemzeti Pedagógus Karban betöltött tisztségről történő lemondás vagy valami figyelmeztetés, de semmi olyan következménye ilyen értelemben az etikai kódexnek nem lesz, hogyha ehhez semmilyen szankciót nem tudunk rendelni.
Másrészről kérdéses az, hogy érdemes-e ilyen alacsony legitimitású szervezetben, mint a Nemzeti Pedagógus Kar, megalkotni ezt az etikai kódexet. Ezt tegnap elnök úr is elismerte, hogy rendkívül alacsony a részvételi szándék a Nemzeti Pedagógus Karban való közreműködésre a pedagógusok részéről, és az, hogy a pedagógusoknak a 10 százaléka vesz részt egy szervezetben, és ez fogja megalkotni az etikai kódexet, ez egy rendkívül kérdéses legitimációval rendelkező kódex lehet.
A Nemzeti Pedagógus Karral történő egyeztetésre, ha jól tudom - ezt is elnök úr mondta tegnap -, csak ma került sor, tehát a benyújtás előtt nem egyeztetett a tárca. Úgy gondolom, hogy erre szükség lett volna.
A szakmai szolgáltatók átkerülése az Oktatási Hivatalhoz, ennek igazából az időpontjára lennék kíváncsi, hogy miért pont március 31-ével kerülnek át. A 48/2012. EMMI rendelet alapján február 15-éig kell a munkatervet benyújtaniuk, és március 31-én kerülnek át, tehát nem is a tanévhez rendelik és nem is a naptári évhez rendelik ennek az átadását. Ez számomra érthetetlen, hogy egy harmadik időpontban kerül erre sor.
Végül egyetlenegy dologról szeretnék beszélni, ami meglátásom szerint még akár alaptörvényellenes is lehet, ez pedig az önkormányzati vagyon feletti ingyenes vagyonkezelési lehetőség, illetve ingyenes használati jog. Meglátásunk szerint ez olyan mértékben csorbítja az önkormányzatok jogait, hogy az Alaptörvénnyel is szembemegy. Értem a törekvést, és érzékelem azt a problémát, amire szeretne választ adni, és az fontos, hogy a működtetőnek a feladatait, illetve jogait konkrétabban szabályozza a törvény, de az önkormányzati ingatlanok feletti ingyenes vagyonkezelői jog adása, úgy gondolom, hogy szükségtelen is. Tehát meglátásom szerint elég lenne az ingyenes használati jogot biztosítani a törvényben, erre vonatkozóan módosító javaslatot is nyújtunk be; és alaptörvényellenes is, hiszen az ingyenes vagyonkezelői jog akár azt is jelentheti, hogy terhelhetik az adott önkormányzatnak a tulajdonát, és ez meglátásunk szerint az Alaptörvénybe ütközik.
Összességében azt tudom mondani a törvényjavaslatról, hogy sok apró módosítás, ami egyértelműbbé teszi sok esetben a jelenlegi szabályozást, az üdvözlendő és támogatandó, de az oktatási rendszerben jelentkező alapvető problémákra továbbra sem fog tudni gyógyírt jelenteni; és a lemorzsolódás, amelyet most jelen pillanatban az oktatás egyik legnagyobb problémájának is nevezhetünk, az erre adott válasz kevés, illetve nem is jó irányba mutat.
Mindezek miatt jelen formájában a törvényjavaslatot nem tudjuk támogatni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)
