L. SIMON LÁSZLÓ,
L. SIMON LÁSZLÓ,
L. SIMON LÁSZLÓ, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Összegzésül azt tudom mondani, hogy tulajdonképpen egy érdekes vitának voltunk részesei. Ennek a vitának voltak szigorúan szakmai elemei, voltak a törvényjavaslaton túlmutató aktuálpolitikai mozzanatai is, és voltak személyeskedő részei is, de mindezzel egyetemben én pozitívan értékelem a vitát, és köszönöm szépen a képviselőtársaim aktivitását.
Halász képviselő úr tulajdonképpen megerősítette a kormányzati szándékot, ezt köszönöm. Látszik, hogy a Fidesz vezérszónoka hosszú évek óta foglalkozik kultúrpolitikával, és a területnek irányítója is volt államtitkárként. Köszönöm a hozzáértő gondolatokat.
Kiss képviselő úr, ahogy az utolsó felszólalását elmondta, akkor valójában a korábbi, mondhatni vezérszónoki felszólalását rombolta le, hiszen a vezérszónoki felszólalásában még sok-sok pozitívumról beszélt, és alapvetően a törvényjavaslat támogathatóságáról szólt. Ha itt a végén nem kezd el mutyizni és mindenféle dolgokról összevissza hadoválni, akkor azt gondolom, a szocialista frakció is egy kifejezetten méltó hozzászólással tudta volna a mai napot lezárni. Ezzel együtt is megköszönöm Kiss képviselő úr aktivitását, és néhány konkrét, általa megfogalmazott félelemre szeretnék reagálni, amire persze ő nem kíváncsi, mert szokásainak megfelelően kimegy a teremből, amikor én zárszót mondok.
Egyrészt az volt a kérdése, azt mondta először is a képviselő úr, hogy most a törvényjavaslat szerint a Forster Központot létre akarjuk hozni. Tájékoztatom a képviselő urat, hogy a Forster Központot nem kell létrehozni, az egy létező központ, méghozzá a korábbi Kulturális Örökségvédelmi Hivatal jogutódja, és már két éve ezen a néven működik. Tehát nem nagyon értem, hogy mire utalt a képviselő úr, de az örökségvédelmi intézményrendszer átható ismerete nem kötelező feladat a képviselők számára.
Azt kérdezte a képviselő úr, hogy a Forster Központ együtt kíván-e működni a Magyar Tudományos Akadémia kutatóival, és hogy ezt milyen formában kívánja megtenni. Hát ez napi gyakorlat, tehát ez ma is egy napi realitás, de nyilvánvalóan, aki nem tudja, hogy van ez a központ és annak a létrehozásáról vizionál itt, az nem tudhatja, hogy mi a napi gyakorlat. Ráadásul a magyar örökségvédelmi szakembergárda színe-java jelen pillanatban a Forster Központban dolgozik, tehát minthogy az állam egyik legfontosabb tudományos és kulturális feladatait is ellátó intézmény ezen a területen a Forster Központ, ezért a szakmaiságot számon kérni rajta teljesen értelmezhetetlen. Ez olyan, mintha a Tudományos Akadémián, mondjuk, a tudományos szempontok számon kérését vagy azok hiányáról beszélne itt Kiss képviselőtársunk.
Ezzel együtt azt kell mondjam, hogy a Forster Központnak élő kapcsolata van a Magyar Tudományos Akadémiával, a Régészeti Kutatóintézettel, élő kapcsolata van természetesen a Művészettörténeti Intézettel, élő kapcsolata van valamennyi olyan fontos egyetemi karral, ahol művészettörténeti, régészeti oktatás folyik, a szakember-utánpótlás ezekből az intézményekből érkezik. Tehát amit itt kérdezett a képviselő úr, meg kell hogy nyugtassam, az együttműködés folyamatos, hatékony és értékes.
Szakmai tanácsadó testület felállítását kérte számon Kiss képviselőtársam. Jelzem, hogy a jelenlegi jogszabályi környezetben is működik a régészeti bizottság. A régészeti bizottság a területért felelős miniszter szakértői testülete, és a régészeti bizottságnak mostanáig Gedai István, a Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott főigazgatója volt a vezetője, aki egyébként kiváló régész és numizmatikus. Gondolom, Gedai professzor úrról nem kell többet szólnom, hiszen az egyik legelismertebb szaktekintély ebben az országban. Gedai professzor úr most kérte a bizottság elnöki pozíciójából való elbocsátását, minthogy idős és már nagyon régóta nyugdíjban van, nem tudja tovább ellátni a feladatot. Az ő helyére a miniszter úrnak egyébként Zsidi Paulát, a Budapesti Történeti Múzeum kiváló régészét javasoltam, aki az egyik legelismertebb szaktekintély ebben az országban. Kiss képviselő urat meg tudnám nyugtatni, ha itt lenne, hogy az a szakmai tanácsadó testület, amit ő igényelt, az létező testület.
A 30 napos időkorlátot Kiss képviselő úr is felvetette, erre már nem térek ki újra.
A következő felvetés, hogy a központosított rendszerben elveszik a szakmai szempont. Úgy látszik, hogy a szocialista frakción belül nem volt egyeztetés, mert Hiller képviselő úr, aki ugye, nem hallgatta meg Kiss képviselő urat, hanem csak később jött, és elmondta a maga mondanivalóját, meg arról beszélt, hogy még inkább központosítani kéne, sőt visszasírta az egykori KÖSZ-t, az általa létrehozott KÖSZ-t, és azt mondta, ha nem központosítunk ennél jobban, akkor például a Déli Áramlatnak a régészeti munkáit nem lehet majd megfelelően végrehajtani. Most akkor melyik a hivatalos szocialista álláspont: a volt miniszternek a véleménye, hogy még inkább központosítani kéne, vagy a vezérszónok Kiss képviselő úr véleménye, aki nyilvánvalóan nem szakmabeli, és a szakmai irányításban sem vett sosem részt? Akkor ezek szerint túlzottan központosítunk. Úgyhogy itt némi zavar van, jó lenne, ha a szocialisták a maguk soraiban tisztáznák a félreértéseket.
Hegedűs Lorántné képviselő asszonynak újfent megköszönöm a felkészültségét. Ugyan sok-sok kérdésben nem értünk egyet, és láthatólag vannak olyan részelemei a jogszabálynak, amit szerintem a képviselő asszony rosszul értelmez, és vannak olyan részelemei a jogszabálynak, amelyeket a rendeletek fognak kibontani, de összességében azt gondolom, hogy nagyon hasznos volt a képviselő asszony aktivitása.
Ugyanakkor a képviselő asszony is szólt arról, hogy aggályos az, hogy bizonyos részelemeket, így például az akkreditációt rendeletekben tisztázzuk. Nagyon fontosnak tartom azt, képviselő asszony, hogy ne kössük meg a kezünket azzal, hogy minden egyes részelemet majd törvénymódosítással kelljen korrigálnunk. Én mindig elmondom: nem hiba az, ha egy kormány a tapasztalatok ismeretében vagy a tapasztalatok begyűjtése után korrigál. Az akkreditáció egy új rendszer lesz, nem szabad az akkreditáció részelemeit a legmagasabb szintű jogszabályban rögzíteni, erre vannak a kormányrendeletek.
De megnyugtatom a képviselő asszonyt, a szakmai egyeztetések során az akkreditáció feltételeit is végigbeszéltük, hogy kik lehetnek az akkreditált múzeumok. Egyébként itt alapvetően nem az a kérdés, hogy kik lehetnek, hanem az lesz, hogy mely múzeumok nem fognak tudni megfelelni ezeknek a feltételeknek, hiszen mondjuk, van olyan múzeum, tisztelt képviselő asszony, ahol egyetlenegy foglalkoztatott régész sincsen. Nyilvánvalóan egy olyan múzeum, amelyiknek nincsen saját régésze, nem akar majd régészeti feltáró munkát végezni, vagy ha esetlegesen ilyen ambíciói is lennének, nem fog tudni megfelelni az akkreditációs feltételeknek. Ezek a feltételek tiszták, korrektek, a szakma által is már részben fő vonalaiban ismertek, és ezeket a szempontokat én az expozémban el is mondtam, képviselő asszony, hogy mik lesznek a szempontjai az akkreditációnak.
A múzeumi gazdasági társasági kérdésről beszéltünk. Kölcsönzés: szóba hozta a képviselő asszony a műtárgykölcsönzést.
(12.10)
Minthogy a kulturális örökségvédelemről szóló törvény nagyon sok más területet is érint - én az expozémban két nagy területre fókuszáltam: a régészetre és a műemlékké nyilvánításra, a műemléki védettségi területre -, ilyen apró módosításokra nem tértem ki, de nagyon fontos ez a módosítás, és ez szerintem a jogbiztonságot és a műtárgyak védelmét szolgáló pontosítás.
Nézzünk egy életszerű példát! Egy vidéki nagy múzeum kölcsönkér valamit a Szépművészeti Múzeumtól egy időszaki kiállításra, akkor ezt minden gond nélkül megtehesse, a miniszter hozzájárul, vigye a műtárgyat, állítsa ki, mutassa be. Ennek ékes példája most a Seuso-kincsek székesfehérvári bemutatása, amely egyébként látogatószám-rekordot jelentett már most is a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban.
Ha viszont egy magángyűjtemény, egy magánszemély vagy magánintézmény, vagy egy magántulajdonban levő ingatlan számára a tulajdonos kölcsönöz műtárgyat az államtól, akkor ott azért, hogy a műtárgyat biztonságban tudjuk vagy hogy legyenek kellő garanciák, indokoltnak tartottuk a pénzügyi biztosíték bevezetését. Szerintem az az állam érdekét szolgálja, és nem korlátozza egyébként azt a lehetőséget, amit még korábban az általam, illetve Gyimesi képviselő úr által benyújtott módosítás teremtett meg, hogy műtárgyakat lehessen kölcsönadni, hogy ne a raktárakban porosodjanak. Nem volt egészen világos nekem a képviselő asszony felszólalásában, hogy ezt a passzust üdvözölte vagy kifogásolta. (Jelzésre:) Üdvözölte. Akkor jó, akkor nincs köztünk vita ezek szerint ebben a kérdésben.
A múltat végképp el kell fedni. - Annak idején, a két évvel ezelőtti vitában is reagáltam már a képviselő asszonynak erre a megjegyzésére, ha jól emlékszem. Mindenesetre az elfedésről nem akarok újra hosszasan beszélni. Már az előbb elmondtam, hogy mi az elfedés intézményének a lényege. Egyébként a lelőhelyelfedés intézményének bevezetését a régész szakma egyöntetűen üdvözölte. Ez egy szakmai kérésre megfogalmazódott dolog, és ennek nagyon komoly nemzetközi gyakorlata van. Azt javaslom politikustársaimnak, hogy ha bizonyos szakmai részkérdésekben megszólalnak, előtte konzultáljanak már szakértőkkel, hogy egyébként ne az legyen, hogy olyanért ütnek bennünket, amit egyébként éppen a szakma kérésére építünk be egy jogszabályba.
Ugyanezt tudom mondani a megelőző régészeti föltárásról is meg az előzetes régészeti dokumentációról is, amit még a két évvel ezelőtti módosításkor vezettünk be, és nagyon nagy sikere van. A szakma is nagyon jónak tartja, és egyébként a beruházói oldal is ennek az értékeit és pozitívumait látja.
Ikotity képviselőtársam felszólalását én már nem akarom újra előszedni. Az, hogy valakinek egy ilyen nagyívű és részletekbe menő törvénymódosítás kapcsán az a bevezető gondolata, hogy Fidesz közeli vállalkozók lerombolták az értékeket és beépítik a védett területeket, ezt nem tudom minősíteni. Ez egyszerűen elkeserítő! Így nem lehet szakmai vitát folytatni.
Tessék kimenni sajtótájékoztatót tartani és látványos, nagy lózungokat pufogtatni, de itt próbáljunk már az általános vitában a törvényről beszélni, és ne ilyen őrültségeket mondani! Főleg ne egy olyan kormánynak, amely a Zeneakadémiától a Várbazárig egy sor dolgot csinált, egy olyan kormánynak, amely 40 milliárdról indít el kastélyprogramot. Tehát, ne, ne! Ez egyszerűen tényleg méltatlan! Azt tudom mondani, képviselő úr, hogy méltatlan, és ön azért ennél magasabb szintű felszólalásokat is el tudott már mondani a parlamentben.
Ugyanez az akkreditációnál is; ahelyett, hogy végiggondolná vagy ön is fölhívna legalább egy régészt vagy egy múzeumigazgatót, vagy bemenne a Forster Központba. Szívesen fogják önt fogadni a Forster Központban, Sághi elnök úr bizonyosan barátságosan el fog önnel beszélgetni. De hogy az akkreditáció kapcsán önnek az első gondolata az, hogy mutyi, erre nem tudok mit mondani. Ne haragudjon, önök indulnak ki önmagukból, és sajnos itt valami olyan paranoia működik, ami teljesen abszurd.
Az akkreditáció kapcsán a képviselő úr föltette a kérdést, hogy a hivatal vagy a miniszter fog akkreditálni. A hivatal! De tessék elolvasni a törvény indoklását! Megértem, hogy nem volt ideje elolvasni öt nap alatt, mindenesetre teljesen egyértelmű, hogy ez hogy fog működni, egyébként meg azt tudom mondani a képviselő úrnak, hogy várja már meg a kormányrendeleteket. Ahhoz először el kell fogadni ezt a törvényt, hatályba kell léptetni, és utána meg fognak jelenni a szükséges rendeletek is.
Dunai Mónika képviselő asszonynak köszönöm a felszólalását, ahogyan Pósán képviselőtársamnak is több kiigazítását. Mindig segít nekem egyébként a munkában, mert helyettem válaszol olyan csacskaságokra, amikre így legalább nekem nem kell.
Nyitrai képviselő úrnak azt tudom mondani, hogy a kormány éppen az egriek kérését meghallgatva emeli vagy szándékozik emelni az egri várat a nemzeti emlékhelyek sorába. A képviselő úr tudja - hiszen számtalanszor találkoztunk Egerben -, az elmúlt 4 évben legalább tízszer jártam az egri várban, néztem végig, és egyébként Volner képviselőtársamhoz hasonlóan szomorú tapasztalatokat szereztem be, amiket most, hála a jóistennek, Habis polgármester úr - Nyitrai képviselőtársam hathatós segítségével - éppen hogy megfordít.
A kormány ezt a szándékot és ezt a tevékenységet honorálta azzal, hogy sok százmillió forint támogatást nyújtott, illetve az európai uniós forrásokból sok százmillió forintot átcsoportosított az egri vár rekonstrukciójának folytatásához. Egy nagyszabású munka folyik jelen pillanatban az egri várban, ami egyébként éppen ezt az elhibázott munkát akarja rendbe tenni, amit Volner képviselőtársam joggal vetett föl, hogy bizony a szocializmus időszakában a műemléki szakemberek nem azzal a szemmel és szándékkal nyúltak az egri várhoz hozzá, ami ma mondjuk, egy korszerű műemlékvédelem esetében méltányolható és elfogadható lenne.
Példaként említem a diósgyőri vár rekonstrukcióját, amivel tudom, hogy sokan nem értenek egyet, viszont ez, higgyék el, képviselőtársaim, sikertörténet. Ha arra gondolnak, hogy az elmúlt hetek egyik nagy nemzetközi sajtószenzációja volt az, hogy Rómában fölvetették mind politikai, mind örökségvédelmi oldalról a Colosseum részleges rendbetételét és egyébként látványos események befogadására való alkalmassá tételét, ez ugyanabba az irányba mutat, mint a mi esetünkben a diósgyőri vár rekonstrukciója volt. Azt szeretnénk, ha Magyarország leglátogatottabb vidéki múzeuma, az egri vár, a Dobó Vármúzeum sok-sok fiatalt és időset, akik elolvasták az Egri csillagokat és életre szóló élményt jelentett nekik, megfelelő környezetet találnának az egri várban, és erre én most látok lehetőséget és garanciát.
Volner képviselőtársamnak azt tudom mondani, hogy most kell elmenni Egerbe. Átadták a belvárosi rehabilitációt. Meg kell nézni, hogy ennek a kormánynak a támogatásával Nyitrai képviselő úrék, Habis polgármester úrék mit vittek véghez Egerben, és meg kell nézni, hogy milyen gyönyörűen megújult az egri belváros, és hogy ez a munka folytatódik tovább, tisztelt képviselőtársaim.
Összességében azt tudom mondani, hogy a Déli Áramlat és a személyeskedő momentumok félretételével, ha ezekkel már nem foglalkozunk, a mostani általános vita sikeresnek volt mondható, és láthatóan az ellenzék is fő vonalaiban egyetért a törvényjavaslattal, aminek örülök; és köszönöm szépen, hogy képviselőtársaim aktív vitában támogatják a munkánkat.
Arra kérem önöket még egyszer, hogy szavazataikkal is szíveskedjenek majd támogatni a törvény elfogadását. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
