KISS LÁSZLÓ
KISS LÁSZLÓ
KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Amikor Sallai képviselőtársamnak válaszolt államtitkár úr, akkor kicsit olyan érzésem volt, hogy olyan önnel vitatkozni, mint egy galambbal sakkozni. Feldönti a táblákat, ugrál a bábukon is, oda is piszkít, és a végén ugrándozik győzelemittasan, hogy hurrá, győztem, hurrá, győztem. (L. Simon László: Neked is kellene verseket írni.) Azt gondolom, elég indokolatlan az a fajta arrogancia és az a fajta gőg, amivel ön az elmúlt órában is válaszolgatott az ellenzéki felvetésekre. Megpróbáltam, lehet, hogy kicsit naivan, azt kiolvasni ebből a törvényjavaslatból, amiről önök beszéltek is, azokat a szándékokat pozitívan értékelni, amiről önök beszéltek. De azt gondolom, hogy az a fajta reakció, amit itt is láthattunk az ön részéről, világossá teszi azt, amiről Hiller képviselőtársam beszélt, hogy bizony azok a szavak, amiket ön elmondott, azok az egyébként szerintem támogatható irányok, amikről ön beszélt, nem többek puszta szónál, és valójában ez a törvényjavaslat is, mint oly sok más, csak az önök sanda szándékának újabb bizonyítéka.
Azonban örülök, hogyha már a III. kerület szóba került, mert szeretném kérni, hogy a Hajógyári-sziget kapcsán mindenképpen jó, ha tájékozódik államtitkár úr, nemcsak abból az egy cikkből, amit olvasni tetszett, hanem általában is jó, ha foglalkozik ezzel a szigettel. Magam tudom ajánlani például a saját napirend utáni hozzászólásomat is, amit a ciklus elején tettem ebben a kérdésben. Ez azért is lényeges, hogy lássa azt, hogy abból a 24 évből, ami eltelt a rendszerváltás óta, nagyjából önök is elvesztegették azt a 8-at, ami a sziget fejlesztésénél fontos lenne. Ha csak arról beszélünk, hogy az 1991 és ’99 közötti privatizációs kísérletek mekkora kárt okoztak a Hajógyári-sziget kapcsán (L. Simon László: Szilvásyval beszéld meg!), akkor azért jól mutatja csak az időtáv azt, hogy ebben az időtávban volt két jobboldali kormány és egy baloldali kormány is hatalmon. Pont ebből következik az is, hogy mennyire értelmetlen az a fajta múltba révedés, amit ön végez. Hiszen ebben a dologban a kritikai megjegyzések hasonlóan találóak lehetnek önökre vonatkozóan is, mint az MSZP-re vonatkozóan is.
Pontosan emiatt, Óbuda képviselőjeként nem azt várom el öntől, hogy különböző történeti távlatokat nyisson meg abban, hogy ki rontotta el jobban a sziget rendezését, mert azt tudom mondani, hogy az önök elmúlt nyolc évében is voltak erre utaló jelek (L. Simon László: Eladtátok!), mint ahogyan nyilvánvalóan a korábbi kormányzatok sem mindig büszkélkedtek kiváló eredményekkel. Azt várom el önöktől a kerület képviselőjeként is, hogy rendezzék ennek a szigetnek a sorsát. Én magam akkor leszek boldog, ha ez megvalósul, még akkor is, ha ezt önök valósítják meg, mert azt gondolom, hogy akár még önök is csinálhatnak jó dolgokat. Sőt remélem, hogy a III. kerület kapcsán jó dolgokat is fognak csinálni.
Amiről azonban még a III. kerület ügyében szó volt, szeretnék megnyugtató reakciókat látni, nem feltétlenül most, még egyszer mondom, megelégednék, államtitkár úr, azzal, ha nem válaszolna semmit, csak megcsinálnák ezeket a dolgokat. Hiszen amiről beszéltem, hogy a Gázgyári-lakótelep renovációja a mai napig nem történik meg, miközben magának a gázgyárnak épületét sikerült, a Gázgyári-lakótelepet a mai napig sem sikerült renoválni, méltatlan helyzetben vannak az ott lakók, méltatlan körülmények között élnek minden tekintetben. Ez a mai napig is így van. Engem őszintén szólva nem érdekel, hogy az elmúlt 24 évben, amelyből 8-ban önök kormányoztak, mennyiben az önök hibája és mennyiben másé. Engem az érdekel, hogy ezek a folyamatok, amelyek elindulhatnak ebben, megvalósulhassanak.
Ha igaz az, amiről ön beszélt, akkor nem arrogánsan kéne erre reagálni, hanem akkor azt kell mondani, hogy igen, képviselő úr, valóban ebben az a szándékunk, hogy ebben pozitív javulást érjünk el. Hasonló a helyzet az Óbuda területén lévő két amfiteátrummal, a polgárvárosi és a katonavárosi amfiteátrummal. Talán nem tudja, államtitkár úr, ezért elmondom önnek, hogy Közép-Európában példátlan az, hogy egy településen két amfiteátrum is legyen. Ehhez képest a polgárvárosi amfiteátrum a mai napig kihasználatlan. Annak ellenére kihasználatlan ez az amfiteátrum, hogy az Aquincumi Múzeum munkatársai számos javaslattal éltek abban a tárgyban, hogy történjen ennek hasznosulása. És annak ellenére kihasználatlan egyébként, hogy az esztergomi új vasútvonal mellett húzódik.
Ez csak azért érdekes, mert ha igaz, amiről ön beszélt, hogy az új kormányzati koncepció lényege az, hogy a beruházások és a kultúra egymással találkozzon, akkor például a polgárvárosi amfiteátrum kapcsán vagy például az aquincumi múzeum kérése kapcsán, miszerint az esztergomi vasútvonal felújítása találkozzon azzal, hogy ez a múzeum is egy kicsit képbe tudjon kerülni, az ebben a múzeumban őrzött kulturális javak is meg tudjanak jelenni, akkor ezek nem talmi gondolatok lennének, hanem olyan kezdeményezések, amelyek meg tudnának valósulni.
Ha igaz az, amiről államtitkár úr beszélt, hogy ez az ön koncepciója, akkor kérem, hogy ennek jegyében mind a két értéket, az Aquincumi Múzeumot és a polgárvárosi amfiteátrum kulturális hasznosítását vegyék komolyan. Hasonlóképpen mostoha a helyzete a katonavárosi amfiteátrumnak is, amely, nem tudom, tudja-e államtitkár úr, ezért elmondom, hogy ez Európa egyik legnagyobb küzdőterével rendelkező amfiteátruma. Ez az az amfiteátrum, amelynek a küzdőtere még a Colosseumnál is nagyobb, aminek pusztán egyébként az az oka, hogy itt gyakorlatoztak a városi milícia cohorsai, és ezért kellett ekkorát építeni. Most ebben az amfiteátrumban jelen pillanatban nem múzeum működik, ebben az amfiteátrumban jelen pillanatban nem a kulturális értékek újrahasznosítása történik, ami Óbuda szempontjából és a nemzet szempontjából is fontos lenne, hanem az Árpád Gimnázium diákjai tartják ott a szalagavatójukat, egyébként szerintem nagyon helyesen, és kutyafuttatónak használják.
Azért azt gondolom, szerintem mindketten egyetérthetünk abban, hogy ennek a kulturális értéknek a kutyafuttatóként való hasznosítása nem non plus ultrája a kultúrának. Ezért mindenképpen azt tudom mondani, hogy III. kerületi képviselőként minden olyan irányban nyitott vagyok, ami arról szól, hogy az itt lévő kulturális értékeket hasznosítani tudjuk. (L. Simon László: Nincs kampány, a törvényjavaslatról beszélj!) És abban az esetben, ha konkrétan ebben megnyugtató válaszokat kapok, akkor biztos, hogy örülni fogok. A baj az, hogy azok a mondatok, amelyek az ön részéről elhangoztak, hogy milyen iránya van ennek a törvényjavaslatnak, azok a szándékok, én még abban is kételkedem, hogy valódi szándékok, ezek nem mások, csak elleplezései azoknak a sanda szándékoknak, ami önöknek megvan a törvényjavaslat kapcsán.
Kérem azt, hogy vegyék figyelembe jobban azt, amit Sallai képviselőtársam vagy Hiller képviselőtársam is elmondott, és abban az esetben, még egyszer mondom, ha ezeket az irányokat figyelembe veszik, nyilván az MSZP válasza is pozitívabb lesz. De abban az esetben, ha tovább folytatódik az arrogancia ilyen megnyilvánulása, ebben csak a bizonyítékát látjuk annak, államtitkár úr, hogy bizony-bizony, azok a szándékok, amitől mi félünk, hogy valójában miről van itt szó, azok a szándékok vannak a törvényjavaslat mögött. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
