GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Megtisztelő számomra, hogy e tekintetben fontosnak ítéli, hogy befogadókészség álljék rendelkezésre, de hát képviselőtársaim személyes felelőssége nyilván az, hogy hogyan és miképpen viszonyulnak ezen kérdéskörökhöz illesztetten. Nemcsak gombot kell nyomogatni szerintem sem a parlament falai között, hanem bizonyos értelemben el is kell tudni gondolkodni mindegyikünknek azon, hogy azok a változási folyamatok, amelyeket a törvényi jóváhagyásokon keresztül érvényesítünk, azok mit is hoznak magukkal.
Szóval, visszatérve a történethez. Tudják, a közfoglalkoztatás tekintetében, ha egy picit mélyebben elgondolkodnának azon, hogy mit hívtak életre az elmúlt esztendőkben, akkor nyilván azzal találkoznak szembe, hogy egy olyan helyzetet teremtettek, ahol, mondjuk, négy évvel ezelőtt a közfoglalkoztatott 60 200 forinttal a zsebében mehetett haza, ma pedig az az 51 ezer forint, amit zsebre tehet 8 órás foglalkoztatás után, nagyjából 42 ezer forintot ér. Úgyhogy gyakorlatilag az önök négyéves kormányzásának az az eredménye, hogy a közfoglalkoztatott ember a zsebében lévő pénzének egyharmadát vásárlóerő-értékben elveszítette.
No, erre nem lenne túl büszke Fónagy János képviselőtársam, államtitkár úr sem, aki annak idején, mondjuk, például Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a munkaügyi tanács elnöke volt. Nem lehet túl büszke rá, hiszen látja azt a folyamatot, nagyon sokakkal másokkal karöltve, hogy pont abban a szférában, pont azokat az embereket érintően, ahol is a megélhetés egyébként sem könnyű, ott válik önök által még nehezebbé. Azt hiszem, sokkal inkább ebben az irányban kellene önöknek elkezdeni gondolkodni azon, hogy hogyan és miképpen nyújtanak segítő kezet, és a tekintetben, hogy hogyan és miképpen rendezik át a folyamatokat, akár a Nemzetgazdasági Minisztérium irányából a Belügyminisztérium felé vagy más tekintetben.
És tudják, azon is érdemes lenne elgondolkodni, hogy azok az emberek, akik ezen közfoglalkoztatás keretei között végzik a munkatevékenységüket, milyen munkakörülmények közepette kell hogy megtegyék mindezt. Részletekre nem kívánok kitérni, de önök is számtalan olyan részletet ismernek, amely a legalapvetőbb szükségletek ellátásának biztosításával sem párosul. De azt is érdemes lenne megvizsgálni, hogy l’art pour l’art alapú közfoglalkoztatást hívtak-e életre csak azért, hogy a statisztikákon keresztül „javítsák” a mutatószámokat, vagy tartalmi értékteremtéssel párosulva. Tehát azt kell mondjam sajnos, hogy nem az a domináns, nem az a többségi, ahol az értékteremtéssel párosuló munkafeladatok jelennek meg, hanem a l’art pour l’art alapú történetek is teret kaptak, meg az olyan típusú képzések a téli közfoglalkoztatás keretében, ahol ugye ismert a napocskák, a felhőcskék és egyéb mások rajzolásának elsajátítása.
Azt kell mondjam, felelőtlen az a fajta tevékenység, amit folytatnak e tekintetben, 183-184 milliárd forint felhasználásával, egy új kormányhatározat 47 milliárdos kiegészítésével együtt most már több mint 230 milliárd forint felhasználásával hívják életre mindazt, aminek az eredményessége legalább elvitatható sajnos. És hát az eredményesség a másik oldalról nézve, vagy az eredménytelenség pedig az, hogy ezeknek az embereknek, akik a közfoglalkoztatás színpadán élik mindennapjaikat, 3-6 százalék maximum azoknak az aránya, akik a munkaerőpiacon valamilyen formában újólag el tudnak helyezkedni ezen tevékenységet érintően.
És hát, ha az aktív foglalkoztatáspolitikai és az ilyen, kvázi aktívnak tekinthető foglalkoztatáspolitikai összehasonlításokat tesszük, akkor azt is érdemes megjeleníteni, hogy nagyjából, amikor 10-12 milliárd forintot fordítanak a Munkaerőpiaci Alapon keresztül a mikro- és kisvállalkozások munkahelyteremtésére, akkor 230 milliárd forintot invesztálnak a közfoglalkoztatásba, a hússzorosát ennek az összegnek, és az eredményesség oldaláról az előbbiekben próbáltam érzékeltetni, hogy hová jutottak el. Tudják, ez a pénz nagyjából az a nagyságrend, mintha, ha már Fónagy államtitkár urat szólítottam meg az előbb, akkor szintén egy szakmai felületen keresztül közelítem meg, mondjuk, a MÁV vonatkozásában, Miskolc és Budapest között olyan 180 kilométer van. Nem tudom, hogy a talpfákat nagyjából egyméterenként rakják le vagy akár 80 centinként, hát, ott a lerakott talpfákhoz illesztetten azt kell mondjam, hogy minden talpfára jut egymillió forint ahhoz, míg felérünk Miskolcról Budapestre, az IC két órán keresztül jön, minden talpfához jut egymillió forint. Na, ennyit fordítanak önök közfoglalkoztatásra, és ennek sajnos nagy részét elpazarolt pénzként használják fel, nem pedig hasznosult forintként érvényesítik.
Tudják, ezért furcsa az, amikor Lázár János és más politikai szerepvállalók arról beszélnek, hogy a közfoglalkoztatáson keresztül fogják majd megoldani Magyarország munkanélküliségét. A statisztikai oldalát, azt meg tudják oldani, erre törekedtek is, hogy becsapják az embereket, kiszolgáltatottá tegyék és becsapják az embereket, de a problémát azt nem tudják megoldani.
Kétszázezer közfoglalkoztatott a téli időszakban, ezt ma már önök is tudják, hogy ez az emberek becsapása, ez nem a valós, kézzelfogható értékteremtéssel párosuló munkafeladat volt.
Ugyan látjuk, hogy három hónap múlva önkormányzati választások vannak, nem véletlenszerű, vagy inkább azt mondom, hogy az önök filozófiája alapján törvényszerű az, hogy most 47 milliárd forinttal újólag kiegészítik a közfoglalkoztatásra fordítható forrásokat. Azt kell mondjam, galádnak tartom ezt a cselekedetet, mert csakis a politikai érdekeik hajtják önöket e tekintetben, és semmiképpen nem az, hogy az emberek számára pozitív változást eszközöljenek. Giga-közfoglalkoztatást csinálnak csakis annak az érdekében, hogy a politikai érdekeik érvényesüljenek, megfelelően tudjanak kozmetikázni. Az Európai Bizottság biztosa, Andor László is elmondta, és sokan mások, hogy érdemes lenne a társadalmi és gazdasági hasznosságát vizsgálni a közfoglalkoztatásnak. Önöknek is érdemes lenne, mert akkor ráébrednének arra, hogy mindaz, amit csinálnak, mennyire haszontalan és mennyire kártékony bizonyos értelemben.
(14.50)
Nem az, hogy közfoglalkoztatást biztosítanak az emberek számára, nem. Az, ahogyan mindezt teszik, és amilyen feltételekkel teszik mindezt, a hatékonyság vizsgálatának a megtétele nélkül.
Vagy arról beszélhetnék, hogy igazából mit akarnak önök. Önök a statisztikát akarják javítani vagy a helyzeten akarnak változtatni? Meggyőződésem, hogy önöket nem érdeklik ezek az emberek. Azt kell hogy mondjam, önök a statisztikát akarják változtatni, és az ő helyzetüknek a pozitív irányba történő alakítása végképp nem érdekli önöket. Mert ha érdekelné, akkor azzal foglalkoznának, hogy ezek az emberek ne 42 ezer forintnak megfelelő értékű pénzt keressenek 2010-hez viszonyítva, hanem sokkal többet. Önöket az érdekelné, hogy a minimálbér vagy/és a közfoglalkoztatotti bérminimum ne csökkenjen a létminimumhoz képest évről évre haladva előre, hanem az olló zárjon.
Tudják, a különbség az ma Magyarországon, csak hogy tiszta és világos legyen, hogy míg 2010-ben a 60 200 forintot zsebre tevő ember közfoglalkoztatottként kevesebbet keresett, mint a létminimum akkor is, nagyjából egy 17 ezer forinttal, addig mára ez a helyzet úgy áll elő, hogy 88 ezer forintos létminimumösszegen ennek a közfoglalkoztatottnak a 2010-re átszámított bérének a vásárlóerő-értéke 42 ezer forint. Tudják, mennyi a különbség a kettő között? 46 ezer forint. Csak azért mondom el, hogy ne kelljen számolni, hogy ne erőltessék meg önmagukat. De ha már nem számoltak, de eljutott önökig az az információ, hogy ez a különbség, akkor az is jusson el, hogy önöknek ebben a dologban mértékadó módon van felelősségük és tennivalójuk is. Nem pedig arra törekedni, hogy olyan irányú változásokat eszközöljenek, amelyek csak a Belügyminisztérium irányába tereljék a közfoglalkoztatás dolgait.
Valós foglalkoztatást kell tenni, tisztelt képviselőtársaim. Valósat, olyat, ami az ígéreteikkel valamelyest, legalább valamelyest szinkronban van. Olyat, ami arról szól és azt teljesíti, amit önök 2010 választási időszakában ígértek. Azt, ami arról szólt, hogy egymillió új munkahelyet teremtenek, ráadásul olyat, amely a gazdaságban születik meg, és nem a közfoglalkoztatottak országát fogják megteremteni, ráadásul olyan módon, hogy a köztisztviselő, a kirúgott közalkalmazott fog közfoglalkoztatottként dolgozni.
Az tehát az önök feladata e tekintetben, hogy átrendezzék a munkaerőpiacot. No, nem úgy, hogy a Belügyminisztérium kezelése alá vigyék a közfoglalkoztatást, hanem úgy, hogy az embereknek tisztes munkafeltételeket, -lehetőségeket, munkakörülményeket biztosítsanak. Úgy, hogy a hatóságokat abba az irányba kérjék fel, ne utasítsák, mint adott esetben teszi ezt adott miniszterük a médiafelületen, hanem kérjék fel arra, hogy az emberek érdekében végezzék a hatósági munkafeladataikat, annak érdekében, hogy a munkakörülményeik tekintetében megfelelő feltételek mellett végezhessék mindazt, ami a mindennapi munkájukkal egybevág.
És azt is tegyék meg, hogy az emberek, legkiváltképp az alacsony jövedelemmel bíró emberek számára pedig olyan életkörülményeket biztosítsanak akár a minimálbér, a közfoglalkoztatás tekintetében, amely a megélhetés minimumát megadja. Tudják, azt, ami a létminimum irányába viszi legalább a jövedelmi pozíciókat. Mert látni kell önöknek is és Orbán Viktornak is azt, hogy ezek azok a pénzek, ez a közfoglalkoztatotti bérminimum meg a minimálbér, amiből tisztességes módon nem lehet megélni és nem lehet családokat eltartani, főleg nem úgy, hogy menet közben időben előrehaladva ezek a pénzek ráadásul még kevesebbet is érnek, mint az aktuális létminimum összege.
Úgyhogy, ha felelősségük önöknek valamiben van, ha önöknek valamiért el kell kezdeni gondolkodni és cselekedni, akkor az főleg az, hogy a középen lévők, a jövedelmi viszony tekintetében középen lévők és az attól kevesebbet kereső emberek számára olyan feltételeket biztosítsanak, amely a normális megélhetés alapját és minimumát megadja az ő számukra is. Ezt kellene tenni, és nem ilyen törvénytervezetekkel bombázva a Házat, előállítani ezt a helyzetet. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. - Derültség és taps a kormánypártok soraiban.)
