JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC honvédelmi miniszter: Köztársasági Elnök Úr! Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy Richárdra, a Magyar Honvédség szerződéses szakaszvezetőjére, hősi halottunkra emlékezünk. Egy 27 éves zagyvarékasi katonára, aki hazájától több ezer kilométerre aljas, gyáva merényletben vesztette életét. A merénylet nemcsak az ő fiatal életének vetett véget, de megölte tíz hónapja táplált reményeinket is, hogy gyorsan sikerül a nemzetközi erőknek stabilizálni a helyzetet, hogy a magyar szállító zászlóalj feladatát súlyos véráldozat nélkül teljesítheti. Tudtuk, hogy a Magyar Honvédség legveszélyesebb küldetésére indul Irakba. Tudtuk, hogy nagy a kockázat, ezért mindent, amit emberileg, szakmailag meg lehetett tenni katonáink biztonságáért, azt megtettük. Közel egy éven keresztül legjobb tudásunk, felkészültségünk, a katonaszerencse és a gondviselés megóvott bennünket a tragédiától. Közel egy éven keresztül.
A zászlóalj kiküldését az Országgyűlés szinte egyhangúlag szavazta meg, azért, mert fontosnak tartottuk feladatunkat: az ENSZ BT határozata alapján Magyarország részvételét a stabilizációban, a terrorizmus elleni küzdelemben, az iraki helyzet normalizálásában. A misszió összeállításakor olyan szakfeladatot, a szállítást választottuk, amely demonstrálja, hogy a fegyveres akciókban a Magyar Honvédséget nem akarjuk, s nem fogjuk Irakban alkalmazni.
Tisztelt Ház! Tíz hónap alatt kétszer jártam al-Hillahban, és személyesen is meggyőződhettem arról, hogy a koalíciós erő katonáinak nagyon nehéz feladat jutott osztályrészül: állandó feszültségben, gyakori támadások és veszélyek között végzik munkájukat. Láttam, hallottam, ahogy értetlenül fogadják az otthoni híreket, a kérdéseket. Ők nap mint nap látják az emberek ezreit, akiknek élete a koalíció katonáinak munkájától függ, hogy lesz-e mit enniük, hogy kinyit-e az iskola, hogy működik-e a kórház, van-e áram és víz. És tudják, tudták azt is, hogy nem ezek az emberek törnek az életükre, nem al-Hillah lakói, nem az iraki nép, hanem gyáva terroristák, akiknek jobb az anarchia, mint a rend, akiknek nem számít, lengyel, lett, spanyol, magyar vagy éppen saját vérükből való az áldozat, csak az számít, hogy nagyobb legyen a fenyegetettség, a félelem, a rettegés. A katonáinkat nem a fegyveres harc veszélyezteti, hanem a vak véletlen. Az ellenség gyáva és arctalan, nem mutatkozik meg. Amit látunk belőle, az csak egy elhagyott táska, nejlonszatyor, egy gazdátlan autó vagy földhányás az út mentén, ami bármikor levegőbe repülhet. A szerteszét repülő repeszek ellen nem lehet védekezni. De ahogy bajtársai nem hagyták ott a bajban Nagy Richárdot, hanem mindent megtettek, ami csak lehetséges volt, hogy mentsék az életét, úgy mi sem hagyhatjuk cserben a többi nemzetet, és a feladatot sem, amit magunkra vállaltunk. Nem lehet megfutamodni nejlonzacskók, földhányások elől. Nem hagyható, hogy a terroristák úgy érezzék, meghátrálásra kényszerítenek minket.
Tisztelettel adózom az iraki magyar szállító zászlóalj minden katonájának. A bizonytalan helyzetben nekik van a legtöbb félnivalójuk, mégsem kérte még egyikük sem, hogy hazajöhessen. Nagy Richárd szakaszvezető is közéjük tartozott, igazi katona volt, olyan, amilyenből sok ezret szeretnénk látni a Magyar Honvédség kötelékében. Gyermekkorától erre a hivatásra készült. Önként választotta a szolgálatot, és önként jelentkezett az iraki misszióba. Komolyan vette az egyenruhát, az alá- és fölérendeltségi viszonyokat. Tudta, micsoda felelősséggel jár, amikor fegyvert vesz a kezébe. Tisztában volt azzal, amit vállal, az nagy kockázat. Elöljárói, bajtársai a csapat egyik legjobbjaként emlékeztek meg róla. Nagy Richárd szakaszvezető az életét áldozta a békéért, a szabadságért. Nagy Richárd szakaszvezető Irakban a Magyar Köztársaságért halt meg, mert a Magyar Köztársaság érdekeit védi minden katona, aki fegyveres szolgálatot vállal az iraki nemzetközi koalícióban, a NATO- és EU-missziókban a Balkántól Afganisztánig, Ciprustól Irakig. Mindenki, aki diktatúrák maradványainak felszámolásában, a jobb, emberhez méltó élet megteremtésében, egy biztonságosabb világ kialakításában segédkezik, az hazája, hazánk érdekeit szolgálja.
Tisztelt Országgyűlés! Nagy Richárd szakaszvezető földi maradványai tegnap visszaérkeztek Bagdadból Budapestre. Az iraki misszió hősi halottját szerdán lakóhelyén, Zagyvarékason helyezik örök nyugalomra. A család, a testvér, az édesanya fájdalmát nem tudjuk enyhíteni, még akkor sem, ha gyászukban mi is valamennyien osztozunk. De arra ígéretet tudunk tenni, hogy Nagy Richárd emlékét örökre megőrizzük. Bátor helytállása példaként szolgál a Magyar Honvédség valamennyi katonája számára.
Tisztelt Ház! A szolgálatteljesítés közben hősi halált halt Nagy Richárd szakaszvezetőt posztumusz hadnaggyá léptettem elő.
