GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A mai vitanap-kezdeményezés politikai szándékaival és címével természetesen nem értek egyet, hisz a sikeres népszavazás után a feladatunk már nem a riogatás, ahogy ezt az ellenzéki pártok teszik, hanem a magyar gazdák tudatos felkészítése az előttük álló feladatokra.
Természetesen meg kell fontolni minden olyan kezdeményezést, mindegy, hogy az melyik oldalról érkezik, amely az ágazat helyzetét javíthatja. Ez akár hosszú lejáratú hitelkonstrukciót vagy az adózás támogatásokkal kapcsolatos szabályainak felülvizsgálatát is jelentheti, de még ezenkívül nagyon sok egyebet is. A felkészülési idő rövid, ezért fontos, hogy minden alkalmat kihasználjunk arra, hogy azokkal a lehetőségekkel megismertessük a gazdálkodókat, amelyek a közös agrárpolitikában rendelkezésre állnak.
A már sokak által emlegetett közvetlen támogatásokon túl az agrártermelők kilenc főcímre pályázhatnak az Európai Unióban, amelyeket az orientációs és a garanciaalap finanszíroz. Ezek a következők: agrárgazdasági beruházások támogatása, fiatal gazdálkodók termelőtevékenység-indításának elősegítése, oktatás-képzés támogatása, előnyugdíjazás finanszírozása, kedvezőtlen adottságú területek támogatása, agrár-környezetvédelem, mezőgazdasági termékek feldolgozásának és értékesítésének támogatása, erdősítés, erdőfenntartás támogatása, vidéki területek alkalmazkodásának és fejlődésének elősegítése.
Valamennyien tudjuk, hogy az orientációs alap célja az agrárstruktúra átalakítása a vidékfejlesztés elősegítése érdekében. Ennek az előfutára a SAPARD-program, ennek az értékelésével szeretnék röviden foglalkozni.
A SAPARD az első olyan uniós előcsatlakozási alap, amelynek kezelését az Európai Bizottság teljességgel átruházza a tagjelölt országokra, egészen a projektek kiválasztásától a támogatások kedvezményezettek részére történő kifizetéséig. A SAPARD-hivatal a nemzeti akkreditációt követően 2002. szeptember 26-án írta ki az első fordulót a támogatásokért. Azt nem értjük, hogy miért tartott ez ilyen sokáig, miért fosztották meg a magyar gazdákat két évig ettől a lehetőségtől a korábbi kormány idején. De most nem a múlttal kívánok foglalkozni, inkább folytatom a SAPARD-program értékelését. A támogatható címek a következők voltak: mezőgazdasági vállalkozások beruházásainak támogatása, gépbeszerzés segítése, állattartás épületfejlesztése, egyéb gazdasági épületekkel kapcsolatos fejlesztések, mezőgazdasági és halászati termékek feldolgozásának korszerűsítése, vidéki infrastruktúra fejlesztése. A rövid határidő és a pályázatok bonyolultsága ellenére mindenkit meglepő számú, összesen 1160 darab kérelem érkezett be a regionális irodákhoz és az élelmiszer-ipari pályázatok osztályára. Megjegyzem, az uniós szakértők a korábbi kelet-közép-európai tapasztalataik alapján mintegy 300-350 pályázat beérkezését prognosztizálták Magyarország vonatkozásában.
A benyújtott pályázatok több mint felét, 51,4 százalékát gazdasági társaságok nyújtották be. Az egyéni vállalkozások 290 kérelmet adtak be, ami egynegyede az összes pályázatnak. Az önkormányzatok 195 pályázatot készítettek, amelyek egy kivételével a vidéki infrastruktúra fejlesztését célozták meg. Az egyéb szervezetek, mint kistérségi társulás és különböző civil szerveződések, 26 pályázatot nyújtottak be, ez alig valamivel több, mint 2 százalék. Megjegyezném, az egyéni vállalkozások igen aktívak voltak, mivel a mezőgazdasági vállalkozások fejlesztésére beadott kérelmek 40 százalékát ők készítették.
A beérkezett pályázatok közül 50 százalékot meghaladó nagyságrendű a vidéki infrastruktúra fejlesztésére irányulók száma. Ugyancsak nagy érdeklődés mutatkozott az élelmiszer-ipari fejlesztések megvalósítása tekintetében is. A pályázatok feldolgozottságának jelenlegi szakaszában egyértelműsíthető, hogy a befogadott igények több mint 40 százaléka pozitív elbírálásban részesül, mintegy 13,5 milliárd forint támogatás odaítélése mellett. Azoknak a figyelmét szeretném felhívni, akik folyamatosan alábecsülik a magyar gazdálkodók képességeit, hogy ez a szám a többi kelet-közép-európai ország esetében 9-10 százalék volt.
A gép-, valamint a mezőgazdasági beruházásokra vonatkozó pályázatok teljes egészében elbírálásra kerültek, a résztvevőkkel a szerződéskötések folyamatosan történnek. Az első tényleges kifizetésekre még április hónapban sor kerül.
A tapasztalatokból azonban az is leszűrhető, amire képviselőtársam is utalt, hogy esetenként a feltételek túl szigorúra sikeredtek. Ezt egyébként nem Brüsszel diktálta így, hanem az előkészítés során alakultak ki ezek a feltételek. Gondoljunk csak az eredményességi mutatóra vagy a maximális igényelhető összegre! Ezen szempontok módosítása elkerülhetetlen ahhoz, hogy a források szélesebb körben kerülhessenek a gazdálkodókhoz. Ez a munka jelenleg folyamatban van, és az előzetes jelzések alapján várhatóan sikerrel zárul.
A SAPARD-program 2003. évben tovább működik, folyamatosan, most már beadási határidő nélkül. Eddig 70 új pályázat érkezett az irodákhoz. A benyújtott 2003. évi igények feldolgozása során már az adminisztratív ellenőrzési folyamatnál is kitűnik, hogy az idén benyújtott pályázatok sokkal alaposabbak, mint az előzőek. Most már látható, hogy a hiánypótlásra való felszólítások jóval kevesebb pályázatot és dokumentumot érintenek. Az üzleti tervek első olvasatai azt bizonyítják, ellentétben az első körös pályázatokkal, hogy a pénzügyi tervezés is tényleges és átgondolt jövőképet takar. Lényegesen kevesebb már az értelmezést kérő érdeklődés mind a pályázati egységcsomag egészére, mind pedig az üzleti terv táblázataira vonatkozóan. Ez nem az érdeklődés hiányának, hanem annak tulajdonítható, hogy az alapos felkészítő munka hatására a gazdálkodók a pályázatok megírásához szükséges ismeretek birtokában vannak. Ennek ellenére még most is fordulnak elő hiányosságok, de korántsem olyan mértékben, mint az első körben. Az elhangzottakból leszűrhető, hogy a magyar agrártermelők igenis értik az idők szavát, és túlnyomó többségük a pályázati lehetőségek kihasználásával a jelenleginél jobb helyzetbe kerülhet a közös Európában.
A “csatavesztés” címre visszatérve: az ágazat problémáit véleményem szerint nem a koppenhágai megállapodás, hanem az illúziókra és nem a világ új kihívásaira épülő, minden szakmaiságot nélkülöző agrárpolitika okozta.
(11.50)
Ezt kell most olyan irányban korrigálnunk, hogy az ágazat a világpiacon is elismert legyen, és a magyar agrártermelő Európában is megbecsült, fontos piaci szereplővé váljon.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
