DR. TABAJDI CSABA
DR. TABAJDI CSABA
DR. TABAJDI CSABA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A négypárti országos körúton Nyírbátortól Császártöltésig mindenhol azt tapasztaltuk, hogy a magyar parasztságban erős a szorongás, és nagy a felelőssége, éppen a mai vitanapnak is, hogy ezt a szorongást erősíti-e, fokozza-e a magyar parasztság elbizonytalanítását, vagy végre hozzálátunk a tisztességes szakmai elemzésekhez, végre hozzálátunk ahhoz, hogy mely ágazatok számára milyen kihívást jelent az európai uniós csatlakozás.
A körút során - szeretném Glattfelder képviselőtársamat megnyugtatni - soha nem mondták a szocialista képviselők, hogy az Európai Unióban kolbászból van a kerítés. Ezt különben sem hiszi a magyar polgárok döntő többsége. Mindenki tudja, hogy nem egy pünkösdi diadalmenet, különösen nem a magyar mezőgazdaság számára. Tehát nem kell, tisztelt ellenzéki képviselőtársak, maguknak vindikálni azt a jogot, hogy csak önök aggódnak a magyar mezőgazdaságért, a magyar parasztság jövőjéért és sorsáért. Soha nem festettünk rózsaszín fellegeket sem az egész európai uniós csatlakozás, sem annak mezőgazdasági hatása kapcsán.
Jó lenne végre kimondani azt, sokszor hallhattam Medgyasszay úrtól, az egyik rádióműsorban hallottam, hogy mekkora vesztese lesz a magyar mezőgazdaság az uniós csatlakozásnak; nem ártott volna ebben a rádióműsorban tisztázni, hogy nem az egész mezőgazdaság néz nagy kihívás és hátrányok elé, hanem lesznek a magyar mezőgazdaságnak olyan ágazatai, amelyek egyértelműen nyertesei lesznek, már kezdeti szakaszában, és lesznek ágazatok - tudjuk jól: baromfi, sertés, zöldség-gyümölcs -, amelyek megpróbáltatás, kihívás elé néznek, amelyekkel kapcsolatosan igenis, a kormány gondolkodik azon, hogyan lehetne ezeket a hátrányokat, megpróbáltatásokat ellensúlyozni.
Ami a múltat illeti, természetesen nem a múltról kell beszélni, de nyilvánvaló, az elmúlt 13-15 év nem volt sem mezőgazdaság-barát, sem parasztbarát. Az elmúlt 13-14 év során nem hiszem, hogy bármelyik kormánynak, különösen nem a polgári kormányoknak sok dicsekednivalójuk lenne. Gondolok itt a rosszul végrehajtott kárpótlásra, a szövetkezetek végrehajtására, vagy például arra az elmaradt haszonra, amit a pályázások kapcsán a magyar parasztok elveszítettek a SAPARD kapcsán, mert pénzt ugyan nem veszítettek el, de elveszítettek rendkívül értékes pályázási tapasztalatot. Ez egy nagyon komoly, elmaradt haszon.
(10.30)
Ezért mi, szocialista képviselők, tisztelettel kérjük, ne hergeljék a parasztságot, ne rémítgessék, nem kell tovább elbizonytalanítani a parasztembereket, valós képet kell festeni. Azt hiszem, hogy a mai vitában, ha megnézzük, akkor mindenképpen Boros Imre képviselőtársam viszi el a pálmát nagyotmondásban, mert semmiféle brüsszeli tárgyaláson ilyen, hogy a lengyelek 55 százalékkal tértek volna el… - Boros Imre nagyon jól tudja, hogy a koppenhágai tárgyaláson a magyar küldöttség a visegrádi négyekben éppen a közvetlen támogatások ügyében maradt magára, tehát, ha úgy tetszik, a Medgyessy-kormány kaparta ki a gesztenyét a többi kilenc tagjelöltnek is (Tóth István közbeszól.), a plusz 30 százalék közvetlen támogatás kiharcolásával. (Dr. Géczi József Alajos: Ez a szerény igazság!) Ez a szerény igazság.
Hiszen Koppenhágának a legnagyobb eredménye (Közbeszólás az ellenzéki pártok soraiból.), Font úr, Koppenhága legnagyobb eredménye éppen ez a plusz 30 százalék volt. Éppen ez a 30 százalék mentette meg Koppenhágát a kudarctól, és éppen ez a plusz 30 százalék ad lehetőséget arra, hogy jó pár ágazat, amely közvetlen támogatást kap, az ezen ágazatokban termelő magyar parasztemberek hátránya lényegesen mérséklődjön, lényegesen csökkenjen, még ha nem is szűnt meg teljes mértékben. Mert nincs vita közöttünk, hogy az Európai Unió fukar kezekkel mért, és nem méltányos a közvetlen kifizetések kapcsán az Európai Unió magatartása, ebben nincs vita közöttünk. Hiszen, amit Glattfelder úr mondott, a polgári kormány 100 százalékot tűzött ki célul - jelzem, hogy a polgári kormány idején az Európai Unió nulla százalékot akart adni közvetlen támogatásba, a szocialista-liberális kormány is 100 százalékot tűzött ki, az Európai Unió 25 százalékot adott; végül Koppenhágának ez volt a kompromisszuma, hogy nemzeti keretből ugyan, de 30 százalékkal ezt ki lehet egészíteni, és nemcsak a támogatás mértéke nőtt meg nagyon jelentősen, hanem az idő is lerövidült, a “phasing in”, az átmenet ideje is lerövidült 9 évről 6 évre.
Közvetlen támogatások: 25 százalékban országonként, nincs differenciálás, de azért szeretném Glattfelder képviselő úrnak elmondani, hogy a közvetlen kifizetésekben igenis történt egyéni elbírálás. Akkor most ezt elmagyarázom. A közvetlen kifizetés két részből áll, mint tudjuk (Glattfelder Béla: Szerényebben!), földterületből és referenciahozamból. Képviselő Úr! (Glattfelder Béla: Szerényebben! - Az elnök csenget.) A referenciahozamok kapcsán, ha megnézzük, hogy Lengyelország hektáronként 3 tonna referenciahozamot kapott, Magyarországnál ez 4,73 tonna, vagyis 50 százalékkal több (Font Sándor közbeszól. - Zaj a Fidesz soraiban.), Spanyolország referenciahozama 2,9 tonna - várjanak, uraim, hallgassanak már! -, Hollandia esetében ez 6,66 tonna hektáronként. Ezek történelmi terméseredmények, vagyis igenis van az Európai Unió jelenlegi rendszerében is megkülönböztetés, ezt akár diszkriminációnak is lehet nevezni. Az Európai Unió mezőgazdasági rendszere ezzel együtt működőképes, és a spanyolok ezzel a viszonylag alacsony 2,9 tonnával együtt tudnak élni. Tehát mi az összes jelölt közül - Szlovéniát kivéve - a legmagasabb referenciahozamot értük el.
Vagy, ha ennek az átmenetnek a végére érünk, akkor Olaszország esetében ez 3,9 tonna hektáronként, vagyis lényeges versenyelőnyben leszünk az átmeneti időszak után. Az pedig, hogy kevesebbet kaptunk volna, mint Lengyelország, ez sem igaz; az agrártámogatások 47 százalékát Lengyelország kapja, Magyarország 18 százalékát kapja, a népesség arányában ez 13 százalék lenne, vagy ha az önök SAPARD-arányait néznénk, akkor ez 10 százalék lenne. Vagyis az önök SAPARD-arányaihoz képest mi 8 százalékkal több támogatást harcoltunk ki.
Tisztelt Ház! Ezzel együtt a hátralévő egy év nagyon komoly kihívás elé állít mindannyiunkat, hiszen nagyfokú a parasztság körében a tájékozatlanság, ezért folytatni kívánjuk a négypárti körutat, folytatni kívánjuk a tájékoztatást közös erővel. Bács-Kiskun megyében megpróbálunk elindítani egy eurogazda programot a szaktanácsadásban, ugyanis ma már itt elhangzott, Szent-Iványi István is elmondta, hogy nem szabad az embereket magukra hagyni, nem szabad az átmenet során a következő egy évben és a következő négy-öt év során az embereket magukra hagyni, különösen nem a gazdákat. Szaktanácsadással, más eszközökkel segíteniük kell, hogy minél kevesebb ember számára, minél kevesebb gazda számára legyen ez az átmenet megpróbáltatásokkal teli.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
