DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ismertetett eseti állásfoglalásból nagyjából rekonstruálható tényállás lényege a következő:
A költségvetési bizottság 2003. január 23-ai ülésén a forint árfolyamával kapcsolatos döntések megjelölésű napirendi pont megtárgyalása során a bizottság egyik akkori alelnöke, dr. Veres János indítványa kapcsán ügyrendi vita alakult ki abban, hogy az alelnök indítványa az eredetileg megállapított napirend keretében tárgyalható-e, vagy azt csak külön napirendre vételi döntés után lehet tárgyalni.
Mivel Varga Mihály bizottsági ülésvezető elnök úgy ítélte meg, hogy az indítvány az elfogadott napirenden túlterjeszkedik, és mivel a napirend kiegészítésére javaslat nem hangzott el, az ülésvezető elnök a bizottsági ülést berekesztette, anélkül, hogy az utolsó napirendi pont, az egyebek címszó megtárgyaltatására sor került volna. A teljességhez tartozik, hogy a bizottság által követett gyakorlatként ez a napirendi pont az ülések napirendjére mindig felvételre kerül, az ilyen irányú konkrét tárgyalási igény tényleges fennálltától függetlenül.
Az ülés berekesztése után a bizottság elnöke és a bizottság ellenzéki tagjai eltávoztak. Dr. Veres János alelnök azonban a visszamaradó kormánypárti bizottsági tagok jelenlétében ülésvezető elnökként lépett fel, és vezetésével a jelenlévők, együttlétüket bizottsági ülésnek tekintve, tovább tanácskoztak. Az alelnök az Országgyűlés Hivatala alkalmazásában álló munkatársak irányában is a bizottság elnökeként lépett fel. Az ügyrendi bizottság - mint hallhattuk - sérelmezett határozatában elmarasztalta a bizottság elnökét, ugyanakkor dr. Veres János alelnök eljárását házszabályszerűnek ítélte.
Az ügyrendi állásfoglalásnak Varga Mihály elnökkel kapcsolatos részét illetően képviselőcsoportunk annyiban ért egyet a kormánypárti oldallal, hogy az egyebek napirendi pont megtárgyalása előtt, bármennyire is formális volt ennek napirendre vétele, valóban nem rekeszthette volna be a bizottság ülését. Az ügyrendi bizottság állásfoglalásának dr. Veres János eljárásával kapcsolatos része azonban - nem először a Ház történetében - az idevonatkozó házszabályi rendelkezések felháborító semmibevételét jelenti.
A Házszabály 74. §-a a bizottsági ülések vezetését egyértelműen a bizottság elnökének a hatáskörébe utalja. A Házszabály 74. § (3) bekezdéséből megállapíthatóan az országgyűlési bizottság alelnökeinek a bizottság elnökétől független, önállóan gyakorolható hatásköre nincs. Az alelnök számára tisztségéhez kapcsolódóan feladatot, illetve hatáskörgyakorlást kizárólag a bizottság elnöke biztosíthat. Ennek következtében a bizottság alelnöke csak akkor járhat el az elnök helyett, ha erre az elnöktől felhatalmazást kapott. Ilyen felhatalmazással az adott esetben dr. Veres János nem rendelkezett, így a kormánypárti képviselők tanácskozásának ülésként való folytatására és annak ilyenként történő vezetésére semmilyen jogalapja nem volt.
A bizottság elnökét illető jogosítványok és az ülés vezetésének magához ragadása merőben önkényes volt. Az ilyet a zsurnalisztika, tisztelt képviselőtársaim, puccskísérletnek szokta nevezni. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Nem változtat ezen az sem, hogy az egyebek napirendi pont megtárgyalásának elmaradása miatt az ülés berekesztése idő előtti volt. A Házszabály nem teszi ugyanis lehetővé, hogy ülésvezetési hiba esetén az alelnökök valamelyike önkényesen átvegye az ülés vezetését.
Azt az ügyrendi kérdést, hogy dr. Veres János alelnök indítványa házszabályszerűen tárgyalható volt-e a már elfogadott napirend keretében, vagy annak csak akkor lett volna meg a lehetősége, ha a bizottság a napirend kiegészítésével azt napirendre veszi, az ülés folyamán a Házszabály 143. § (1) bekezdése értelmében az ülésvezető elnök volt jogosult eldönteni. Az elnöki döntést vitatók ezen döntéssel szemben a 143. § (3) bekezdése alapján az ügyrendi bizottsághoz fordulhatnak, ha a jogosulti körbe tartoznak, de az elnöki döntés az ülés résztvevőit az ülés során köti (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és ott a további vita tárgyát az nem képezheti.
Elnök Úr! Tekintettel arra, hogy lejárt az időm, a további érveket (Moraj az MSZP soraiból. - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Már vége!) a második ötperces felszólalás keretében kívánom elmondani. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
