GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetértve Kósa Lajossal, én magam is azt szeretném, ha tényleg vitatkoznánk arról, ami ebben a törvényjavaslatban van, és arról a helyzetről, ami ma van az egészségügyben, és arról a célról, amit el akarunk érni, és az oda vezető útról.
Amiért Lezsák Sándorral kell hogy vitatkozzunk, mert azt gondolom, hogy ha egyszer a magyar társadalom a piacgazdaságra igent mondott, akkor igenis van értelme arról vitatkoznunk, hogy az egészségügyben is, és van még néhány területe a társadalmi viszonyainknak, ahol vitatkozhatunk arról, hogy meddig - kell a piac, de meddig. És én oda szeretném letenni a voksomat, hogy igenis az egészségügyben is kellenek piaci viszonyok. Arról beszélhetünk, hogy meddig, és a törvényben milyen garanciákat kell letennünk. Miért mondom ezt?
Csáky képviselő úr használta a kifejezést, hogy mi, potenciális betegek. Igen, valahol egyszer életünk során, ki előbb, ki utóbb, bekerülünk az egészségügyi ellátórendszerbe, tehát kell hogy ott legyen egy kapacitás. De kell hogy beszéljünk arról, hogy ennek a kapacitásnak mekkorának kell lenni. És itt hivatkozom vissza Gógl képviselő úrnak, hogy én ironikusan magamnak azt írtam fel, hogy vajha itt most azt mondanánk, hogy iksz számú kórházat be kell zárni, mert túlkapacitás van, vajon akkor önök mit mondanának. Partnerek lennének ebben? Hogy közösen kimondjuk, hogy egyfajta felülvizsgálat után azt mondjuk, hogy ennyivel több kapacitás van, helyette nem kell, a meglévő pénzt is sokkal jobban lehetne felhasználni. És akkor azt mondja Csáky úr, hogy ijesztgetjük. Szóval tessék végiggondolni! Azt mondja, hogy a lakosságra áthárítani. Ebben a törvényben szó nem esik erről; egy szó nem esik arról, hogy itt többletterheket valakire átruházzunk, csupán megteremti a lehetőségét az átalakulásnak.
És hadd hivatkozzam sokadszor a miniszter asszonyra. Tudom, hogy ön itt volt, és itt volt a többi képviselő is. A miniszter asszony azt mondta: ez az első lépés, követni fogja sok, egy törvénycsomag… (Varga Mihály: Kettőperces, elnök úr, nem?)
Köszönöm szépen. Bocsánat, elnök úr, nem néztem az órára, elnézést.
