DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először is, szeretném pontosítani, ha megengedi, Kósa képviselő úr, ugyanis most nem az egészségügyi törvényről beszélünk, azt a törvényt 1997-ben a parlament már meghozta, ez az egészségügyi szolgáltatókról és a közszolgáltatások szervezéséről szóló törvényjavaslat, amelynek az aktualitásáról elmondott beszédét még a hozzászólásomban egy picit, ha megengedi, érinteni fogom, ahogy nem beszél ez a törvényjavaslat az ugyancsak 1997-ben meghozott egészségbiztosítási törvényről sem. Ez a két törvényjavaslat, illetve az a két törvény az, amelyik ma alapvetően meghatározza, hogy a betegek milyen járulékfizetési kötelezettség mellett milyen szolgáltatásokhoz férnek hozzá, hogy ezeknek az ellátásoknak a hozzáférésében kinek mi a dolga, államnak, önkormányzatnak, egészségügyi szolgáltatóknak, és természetesen ezek a törvények rögzítik a betegek és ellátók jogait és kötelezettségeit is.
Amikor 2001-ben az előző kormány beterjesztette az egészségügyi közszolgáltatókról és közszolgáltatásokról szóló törvényjavaslatot, annak az az akkor még ezek szerint élő, de úgy tűnik, mára már elfelejtett akkori kormánypárti megalapozottsága volt, amit talán nem kellene elvitatni egy akkori kormánytól még így utólag sem, hogy felismerte, az egészségügyi ellátórendszer korszerűsítésére eljött az idő, és hogy az állami, központi források bármennyire is indokoltak, az azonnali forrásbevonás igénye nem teljesíthető. És mert az ágazatban olyan magas volt a rendezetlenség foka, hogy az már egy törvényért kiáltott, ezért Mikola miniszter úr annak idején ennek a rendezetlenségnek a megszüntetéséhez fűzött igazán nagyon erős reményeket, mert felismerte, hogy az 1989-től meghozott, az ágazatra vonatkozóan érvényes önkormányzati rendeletek, törvények és a gyakorlat azt eredményezte, hogy az egészségügyi közszolgáltatásokra fordítható nem túlságosan bő források olyan csatornákon mennek ki és kerülik el az egészségügyi szolgáltatás legfontosabb céljainak érvényesítését, hogy azt már tovább nem lehetett tűrni.
Azt a törvényjavaslatot nem azért nem tudtuk támogatni, mert az alapvető probléma felismerését vitattuk el tőle, hanem azért, mert azt gondoltuk, hogy a választott eszköz nem volt alkalmas. Azt hiányoltuk belőle, hogy nem teremti meg az egészségügyi közszolgáltatás finanszírozásához és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés törvényi, intézményi garanciáit, és főleg azért, tisztelt fideszes képviselőtársaim, mert a leghatározottabb meggyőződésünk volt, hogy az a közszolgáltatásokról szóló törvény, amely csak közhasznú társaságokig engedte volna meg az intézmények átalakítását, egy nonprofit paraván mögé bújtatott, ellenőrizetlen privatizációs halmaz lett volna. Mert ez a kifogásunk olyan erős volt, és úgy éreztük, feltétlenül kell valamilyen módon garantálni, hogy a közpénzek átláthatók legyenek, és azokra fordítódjanak a nem túlságosan bőséges forrásaink, és egyébként nem tévesztettük szem elől azt a célt, amiben akkor még látszólag közösek voltunk, hogy át kell alakítani az egészségügyi intézmények működési formáit egy hatékonyabb ellátási forma érdekében, többek között ez is vezetett ahhoz, hogy egy új törvényjavaslatot terjesztettünk a Ház elé.
Ennek négy olyan pontja van, amelynek a képviseletében már a korábbi törvényjavaslat vitája során is egy következetes álláspontot képviseltünk. Az tehát közös volt a korábbi kormánytöbbséghez viszonyítva, hogy az intézmények működési formáit átalakítsuk, és hogy a közhasznú társaságok mellett más gazdasági társaságok kialakítását is kezdeményezzük, mert úgy látjuk, hogy a világban és Európában eredményesen és hatékonyan tud működni az egészségügyi közszolgáltatásokban nemcsak közhasznú társaság, hanem más gazdasági formációban működő intézményrendszer.
(0.50)
Az az elvárásunk is közös volt az egészségügyi ellátókkal, hogy növelni kell az intézmények önállóságát, és hogy növelni kell tovább a menedzsment autonómiáját és felelősségét. Babák képviselő úr egy hozzászólásban elmondta, hogy ahol ő járt Németországban, ott - horribile dictu - egy közgazdász vezette a kórházat. Ha most itt lenne Babák képviselőtársam, visszakérdeznék. (Domokos László: Én képviselem!) Akkor majd Domokos képviselő úrnak fogom ezt a kérdést adresszálni. Mit gondol, képviselő úr, miért kellett közgazdászt állítani egy kórház élére? Valószínűleg azért, mert a gazdálkodás hatékonyságát, tervszerűségét és eredményességét egy szakképzett közgazdász jobban tudta garantálni, miközben az orvosi ellátásokért az orvosi végzettségű szakmai igazgató felelt. Azért, hogy fel kell oldani az ágazati megkötéseket, amelyeket a befektetőkre nézve hoztak, egyszerűen csak előhoztuk a szürke zónából azokat a befektetőket, akik egyébként amúgy is ott voltak az egészségügyi szolgáltatók körül.
Végül a legerősebb érvünk a törvényjavaslatra, az új törvényre, hogy megfelelő garanciákat kell teremteni az egészségügyi ellátás folyamatos, hozzáférhető és magas szakmai színvonalú működtetéséhez. Azoknak a képviselőtársaimnak, akik azzal vádolnak bennünket, hogy mi nem szeretnénk az egészségügyi közszolgáltatásokat minden állampolgár számára hozzáférhetővé tenni, azt gondolom, a sanda gyanúsítgatásokon túl azokat a konkrétumokat kellett volna előhozni e törvényjavaslatban, amelyek ezt az állításunkat cáfolják. De mert ilyenek nem voltak, ezért megismétlem: elegendő és szükséges garanciákat tettünk a törvényjavaslatba annak érdekében, hogy megteremtsük az egészségügyi ellátás folyamatos, hozzáférhető és magas színvonalú működését.
Ennek az alátámasztására a törvényjavaslatból két állítást, két normaszöveget is idézni fogok. Az egyik, amely az egészségügyi ellátási kötelezettség teljesítését szabályozza, és ezért azok számára, akik ebben a vitában még eddig az oldalig nem értek el, azt gondolom, nem haszontalan, ha magát a normaszöveg-javaslatot fogom ismertetni. “Az egészségügyi közszolgáltatásért felelős szerv ellátási kötelezettségének teljesítésére az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény, a továbbiakban államháztartási törvény… - helyi önkormányzatok esetében pedig költségvetési szervet hozhat létre és tarthat fenn, valamint állami, önkormányzati meghatározó befolyással működő gazdasági társaságot vagy közhasznú társaságot alapíthat.”
Igen tisztelt képviselőtársaim, mint jól látható, sem az alapvető törvényeket, sem az önkormányzati törvényt nem kívántuk nemhogy megsérteni, még csak egy kicsit sem megrövidíteni, ellenkezőleg, az egészségügyi szolgáltatókról és a közszolgáltatások szervezéséről szóló törvényjavaslatban az egészségügyi közszolgáltatásért felelős szervezetek felelősségét külön is deklaráltuk.
Lássuk, hogyan tehetnek eleget ezek a felelős szervek az egészségügyi ellátási kötelezettségüknek. Megtehetik tehát a saját intézményeikben, amelyeknek többféle, ha úgy tetszik, változatos működtetési formája lehetséges a jövőben. Megtehetik a saját intézményükben, és vásárolhatnak szolgáltatást egy más egészségügyi közszolgáltatás működtetésére létrehozott intézménytől; és hogy Ivanics képviselőtársamnak is válaszoljak, aki az egyházak jogainak csorbítását vetette a szemünkre, azt tudom mondani, hogy megvásárolhatják a szolgáltatást más, az egészségügyi közszolgáltatásra nem kötelezett szervektől is, köztük alapítványoktól és egyházak által fenntartott egészségügyi szolgáltatóktól is.
Milyen garanciákat kötöttünk ki az ellátási szerződésben? Az ellátási szerződésben ki kell kötni és le kell írni: a közszolgáltatásért felelős szerv ellátási kötelezettségébe tartozó feladatok közül az egészségügyi szolgáltató által ellátandó szolgáltatások tételes meghatározását; tételes meghatározását, amelyben az önkormányzatnak mint a területén élő emberek ellátásáért felelős szervnek kiemelkedő és csorbítatlan szerepe van. Meg kell határozni a területi ellátási kötelezettséget, a szolgáltatások ellátásának színvonalát mérő mutatókat, a munkavállalók foglalkoztatásával és továbbfoglalkoztatásával kapcsolatos kérdéseket, az egészségügyi adatok átadására vonatkozó rendelkezéseket.
Szeretném elmondani, hogy amennyiben nem a saját költségvetési intézményével kívánja elláttatni, úgy az ellátási szerződés megkötésének szabályai során nyilvános pályázaton meghirdetés után a következőknek a véleményét kell kikérni az elbírálás végett: a kötelezően ellátandó terület szerinti illetékes megyei, fővárosi egészségügyi hatóságok véleményét, a területileg illetékes fővárosi szakmai kamarák véleményét, a területileg illetékes megyei egészségpénztárak véleményét, fekvőbeteg-gyógyintézet esetén a kórházi felügyelőtanács véleményét, a gyógyintézet szakmai vezető testületének véleményét, valamint az egészségügyi dolgozók országos szakmai szerveinek helyi képviseletét, valamint érdek-képviseleti szerveinek véleményét. A pályázat elbírálása során az ellátás biztonságát szavatoló tényezőket bele kell építeni az ellátási szerződésbe.
Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat minden paragrafusa és annak minden bekezdése azt a célt szolgálja, hogy a területi ellátási különbözőségek mérséklődjenek, hogy a területen lakó beteg emberek egészségügyi ellátása magas színvonalú és hatékony legyen. Ezért tehát arra kérem a képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a törvényjavaslatot, és ha úgy ítélik meg, hogy további garanciális szabályok szükségesek a hatékonyabb és biztonságosabb ellátásért, akkor tegyék meg a módosító javaslatukat. Biztos vagyok benne, hogy a kormánypárti oldal minden, a betegek érdekét szolgáló javaslatot jó szívvel fogad és támogatni is fog.
Köszönöm.
