DR. GÓGL ÁRPÁD
DR. GÓGL ÁRPÁD
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Igen tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Azt hiszem, elég késő van ahhoz, és valóban nincs itt a média, hogy érdemben beszéljünk a magyar egészségügy kérdésköréről. Legyen világos mindenki számára, hogy változtatásra és a közszolgáltatás kontrolljára, az egészségügyi célvagyon védelmére szükség van.
Az is elfogadható, hogy a jóléti rendszerváltást meghirdető kormánynak kötelessége rendezni az egészségügy dolgait, de… Valahol az általános indoklás el is fogadható, mert mind a két kötelezettségének eleget akar tenni, amit az alkotmány előír a kormánynak. Az egyik, amely a szerkezet működőképessége, egyenlő hozzáférése, míg a másik a közpénzek - ami járulékból, egészségügyi hozzájárulásból, vagy adóból kerül a rendszerbe - rendezett fölhasználásáról törvényt vagy mást hoz.
Az alkotmányos kötelezettség tehát a szerkezet és finanszírozás. Igen ám, de amikor ez kiindult, akkor egy biztosítási alapú rendszert döntött el az ország, s a biztosítási alapban van egy finanszírozási hiány, mert a nyugdíjasok mögött nincs járulék.
(22.50)
A legnagyobb igénybe vevő mögött nincs járulék. Az önkormányzati törvényhez tették, a működési költség csak a fenntartást szolgálja, a fejlesztés fenntartása a tulajdonos kötelezettsége; 15 százalékban az állam, a többiben az önkormányzatok. Az önkormányzatoknál nincs ott a forrás. Nem azért nincs ott a forrás, mert a fejkvótát nem szavaztuk meg, hanem azért nincs, mert az idei évben az én önkormányzatom, ahol én is képviselő vagyok, 2,4 milliárd forintos többletköltséggel viszi a költségvetését, és a saját bevételeit is olyan közfeladatokra kénytelen költeni, amire eddig nem volt példa.
Az önkormányzati törvény alap- és szakellátásra osztja a tulajdont is, ez is valami előírás, egy sürgetés a jóléti rendszerváltáson túl még. Ma reggel Medgyessy miniszterelnök úr azt mondta a televízióban, hogy Magyarország teljesíteni fogja az egészségügy területén a kötelezettségeit. Hogy az alkotmányos kötelezettségen túl van-e más, azt én nem tudom, de jó volna tudni, hogy mire gondolt a miniszterelnök úr. Ha arra gondolt, hogy az emberek szabad mozgása miatt Magyarországon megjelenő uniós állampolgároknak a jövő év május 2-án biztosítani kell a váratlan eseményekben az egészségügyi szolgáltatást, akkor nagyon rövid az idő ahhoz, hogy a sürgősségi rendszer kiépüljön és rendezett legyen.
Valahol még egy zavar van. Itt piacként kezelik közgazdász barátaink az egészségügyet. Az egészségügy nem szolgáltatás, hanem szolgálat; az nem igénykielégítő, hanem szükségletkielégítő. És ebből adódik, a kvázi piac mivoltából, hogy a megelőző filozófia is önkormányzatokra, tehát tulajdonosokra hárította a fejlesztést és a fenntartást, és csak a szolidaritás elvű, de mindenki mögött járulékkal bíró biztosításra bízta a szolgálat vásárlását.
Úgyhogy azt hiszem, hogy jó előkészítés után hozható lenne egy jó döntés. De sokkal összetettebb ez a kérdés, mintsem hogy egy elvetett, megelőzőleg is vitatható törvény semmibevételével egy még rosszabbat alkossunk. Mert az alapkérdés az, hogy ez a törvény javítja-e az egészségügy szerkezetét, és ad-e forrástöbbletet. Javítja-e, bővíti-e a lehetőséget? Azt kell mondani, hogy nem. Azt hiszem, hogy ezt mindenki, aki végiggondolja és végigolvassa a törvényt, így látja.
Tulajdonképpen megkerüli az önkormányzati törvényt, mert az önkormányzati törvény, és itt világosan kell látni, annak idején ellátási felelősséggel és kötelezettséggel rendelte oda az egészségügyi célvagyont. A célvagyon felhasználásának és a szolgálat teljesítésének eddig sem volt korlátja. Annyi korlátja volt, amit az államháztartásról szóló törvény és a közvagyon védelmét szolgáló törvények szabályoztak. Ezért igaz az, hogy közalapítvány és nonprofit formátumú működtetést eddig is lehetővé tett.
Tulajdonképpen azt hiszem, hogy még megkerüli azt is, hogy a szerkezetet át kellene alakítani. A szerkezetátalakítás egy rendezett alapellátást esetleg szét is zilálhat. Ha az alapellátást teljes egészében tekintjük, tehát védőnői, fogorvosi, gyógyszerészi és háziorvosi rendszerben, nem biztos, hogy ez a törvény a jelen formájában segíti, sőt biztos nem. A szakellátás - ami egységesként kezelhető, mert járó- és fekvőbeteg-szakellátásról beszélünk - személyi feltételei nem adottak. Az aszimmetriát csak növelni fogjuk, mert ott, ahol megjelenik egy szerződéssel egy tőkeemelő befektető, az nyilván a szakember részét is biztosítottnak akarja.
Nézzék meg, hogy van olyan megyénk, ahol kardiológusból csak kettő van több százezer lakosra, míg Budapesten egy utcában találunk ötöt. Az eszközellátásban ugyanilyen aszimmetriát tudunk kimutatni. Az eszközrendszerben a Budapest-vidék feloldására semminemű előrelépést nem fog jelenteni ez a törvény. Számomra a legalapvetőbb, hiányos, és semmiképpen nem érinti sem ez a törvény, sem a kiegészítése azt, hogy tiszta betegutakkal rendezzük az egyenlő hozzáférést. A beutalási szabályzathoz senki nem nyúlt hozzá, senkinek nincs elképzelése, hogyan fogja rendezni, tisztázni, egyenlő feltételeket biztosítani minden beteg számára.
A legnagyobb gondom az, ami a magyarázó rendszerben mint a közpénzeknek a biztosított felhasználása, és egyben a rendelkezésre álló források növelésének a kérdése. Ma a magyar egészségügynek az előbb említett járulékon, adón és egészségügyi hozzájáruláson túl nincsen más közforrása. Nem találtuk meg azt, hogyan tudunk forrást hozzátenni még az egészségügyhöz. Mert ha nem nyúlunk hozzá az ott maradt jövedelmeknél, ami részben a vállalatoknál, vállalkozásoknál marad, tehát ha nem hozzuk be a balesetbiztosítás formációjában a kint maradt pénzeket, akkor valóban centralizált jövedelemből nagyon már nem vehetünk el az egészségügy céljaira.
Nagyon nehéz a harmadik jövedelemtulajdonostól több pénzt elvenni, hiszen a lakosságnál kint lévő jövedelemből az igénybe vevők egy része nyugdíjas, a nagyobb része a nyugdíjas, a nagyobb része az, amely most is a gyógyszerhez co-paymentként jelentős összeggel, több mint 100 milliárd forinttal, de lassan már 200 milliárd forinttal is hozzájárul, nemcsak a vényköteles, hanem a vény nélkül is hozzáférhető szerekhez. Co-payment-rendszerrel csak a tisztázott betegúttól eltérőeket lehetne fizettetni, erre pedig nincs semmilyen technika ebben a rendszerben.
Mit lehet még elmondani erről a törvényről? Talán azt, hogy a lakosság és az egészségügyi terhekkel és rossz szociális körülményekkel terheltek részére az egyenlőséget nem biztosítja. Azok a térségek, ahol ma is gondunk van szakemberben, ellátásban, ellátó kapacitásban… - nem ágyban, mert ágy rendelkezésre áll Salgótarjánban, csak főorvos nincs Salgótarjánban, csak szakorvos nincs. Ki fog ott privatizálni? Ki fog ott tőkét emelni? Ki fogja ott ellátni az egyébként is rossz egészségügyi állapotban lévő szegény betegeinket? Valahol úgy érzem, hogy egy nem közmegegyezésre épülő törvény van előttünk, amely megkerüli az önkormányzati törvényt, megkerüli azt a kérdést, hogyan lehet bevonni értéket, többletforrást, hiszen körülbelül felével kellene megnövelni azt a ráfordítást, ha Európába akarunk érni.
Azon gondolkodtam, hogy miért furcsa ez a törvény. Mert úgy szeretné kimozdítani az adott tehetetlenségével mozgó egészségügyet, hogy többletenergiát, többletpénzt nem visz be. És ez ellentmond a newtoni törvénynek. Kérem, néhány alaptörvény: egyenletes mozgást csak úgy lehet megváltoztatni, ha külső erőt közlünk, ha beviszünk forrást, de ezt a forrást, ha így visszük be, úgy járunk, mint - Úz Bencét biztos olvasták. Talán emlékeznek arra, hogy egy mámorító hordó bort vitt fel a diák a hegyre, és mivel zárt rendszer volt, mert Úz Bence és a diák és a bor volt jelen - úgy, mint ebben a rendszerben -, megegyeztek, hogy egyszer az egyik vesz egy liter bort, aztán a másik. Azt az egy pengőt körbevándoroltatták, aztán a rendszerük, mámoruk elmúlt, ott voltak egy pengővel és az üres hordóval.
Ha nem viszünk a rendszerbe többletforrást, akkor ugyanígy fogunk járni. Megkerülhetjük az ellátásszerkezet módosítását, megkerülhetjük három jövedelemtulajdonostól a forrásbevonás technikáját, mindent megkerülhetünk. Az önkormányzati törvényt nem sérthetjük, mert az kétharmados törvény. Ez a törvény sérti a kétharmados törvényt.
(23.00)
Van még egy üzenet. Mindig azt mondják, van már jó példa arra, hogy külső forrásból befektetők hogyan tették rendbe a képalkotókat meg a műveserendszert. Amikor a műveserendszer privatizációja elkezdődött 1995 tavaszán, akkor 2300 beteg volt a rendszerben, és 2,5 milliárd forintba került. Az első év után már díjemelést kértek a szolgáltatók, és két év alatt a költségek megduplázódtak. Ma, amikor kétségtelenül egy ága, a műveseellátás rendezett, a nyitó összegnek az ötszöröse a költségünk, 11,9 milliárd forint - de ugyanakkor csökkentek a veseátültetések, és igazán a privatizált rendszer részesedése a teljes költségvetésben. Semmi baj nem lenne, ha az egészségügyre fordított összeg is megötszöröződött volna. Ugyanez a költségnövekedés és aszimmetrikus minőségnövekedés volt a képalkotóknál, ugyanilyen jelentős növekménnyel.
Legyen világos, hogy a magántőke oda megy, ahol megtérül. Máshova nem megy. Ahol megtérül, az az aszimmetriát fogja növelni, és utána, amikor nem lépünk, akkor a sajtót is, a közvéleményt is olyan nyomás alá helyezik, ahogy sikerült ez osteoporosis-ügyben, sikerült sclerosis multiplex-ügyben és néhány más területen is.
Ezt a törvényt jelen formájában én nem javaslom még elfogadni sem, megjavíthatónak sem tartom. Azt gondolom, hogy az önkormányzati törvényt figyelembe véve, az új európai helyzetet figyelembe véve valahol nekünk egy közmegegyezésre épülő és generációkra kiható egészségügyi átalakítási rendszerre van szükségünk.
Szóba került az is - és azt hiszem, ezzel talán le is zárhatnám -, hogy hol így, hol úgy gondolkodunk. Weöresnek van egy verse, egy kis beírás az üzenőfüzetbe, ez a hol házasodunk, hol meg válunk, különféle gyermekeket csinálunk. Ez az ő kínríme ahhoz, hogy valóban, egyik is, másik is megkísérel valami változtatást, ahelyett, hogy egyszer átgondolnánk már a tiszta szerkezetet, a tiszta betegutat és a teljesen tisztázott három forrásból való bevonást jelentős forrástöbblettel, mert Newtont megcsúfolni nem lehet. A világ entrópiája ugyan nő, de nem biztos, hogy könnyíti a döntéseinket.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
