LENGYEL JÁNOS
LENGYEL JÁNOS
LENGYEL JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Úr! A mezőgazdaság 2002. évi értékelése során most is és akaratunk ellenére mindig 2004, az uniós csatlakozás időszaka rajzolódik ki, vetítődik ki, hogy hogyan is állunk, hogyan készültünk fel az uniós csatlakozásra. Vidéken járva vagy találkozva mezőgazdasági termelőkkel, mindig rákérdezek sok dologra, többek között: a mezőgazdaság helyzetében még mindig vannak romjaink, amit el kellett volna takarítani az útból, hogy ne romokra építkezzünk.
Mit értek a romok alatt? Az egyik dolog pontosan a többek által felvetett mezőgazdasági földtulajdon osztatlansága. Az alapvető termelési eszközből, a termőföldből több mint egymillió hektár ma még rendezetlenül van, osztatlan közös tulajdonban szerepel. 2002-ben hozva lett egy olyan törvény, hogy 2003-tól a kormány, illetve az agrártárca átvállalja az osztatlan közös tulajdonok megszüntetését. Ez 2002-ben el lett napolva, mivel 7,5 milliárdot jeleztek, hogy 7,5 milliárd kellene az osztatlan közös tulajdonok megszüntetésére, és ezt csak 2004 januárjától fogja tudni bevállalni az agrártárca. Most, ahogy tapasztaljuk, csak 100 millió forint áll rendelkezésre a 7,5 milliárd forinttal szemben. Kérdezem én, kérdik tőlem és kérdik mindannyiunktól, hogy hogyan lehet rendezetlen tulajdonviszonyokkal az Unióba bemenni, hogyan fogják tudni ők a támogatást leigényelni azokra a földterületekre, amelyeknek a tulajdonviszonya ma rendezetlen.
Egy másik törvény, egy kormányrendelet, amelyik megint csak a rendezetlenségről szól: a csőd és felszámolás alatt megszűnt szövetkezetek üzletrész-tulajdonának a rendezetlensége. Mind a mai napig több helyen megkérdik, és több helyen nem tudunk egyszerűen választ adni rá, hogy mi lesz ezekkel az üzletrészekkel. Úgy tudom, hogy ez már elnapolás tárgyát fogja képezni. E kormányrendeletet elnapolni megítélésem és véleményünk szerint nem lehet, mindenféleképpen be kell vállalni és le kell rendezni, ez az utolsó része azon üzletrésztulajdonok rendezetlenségének, amit már korábban elindítottunk, és az üzletrészek nagy része az üzletrész-tulajdonosokhoz eljutott - ez az egyik.
A további gondok között felmerül az, hogy itt felvetették képviselőtársaim a családi gazdaságok helyzetét. A családi gazdaságok azért lettek életre keltve, törvényileg behatárolva és szabályozva, hogy a mezőgazdasági szférában is alakuljanak ki azok a lehetőségek, mint az ipari szférában, hogy a kis- és középvállalkozási kategóriáknak a lehetőségét és a talaját meg tudjuk teremteni többlettámogatásokkal, többletforrásokkal. Ezek a többletforrások és többlettámogatások, akár a beruházásnál a 10 százalékos többlettámogatásnak az igénybevétele eltűnt a támogatási körből.
Azt mondjuk, hogy ne beszéljünk diszkriminációról. Hát akkor az éven túli hitelek esetében a 2 millió forint alatti hiteleknek a rendezése nem diszkrimináció, hogy 2 millió forint alatti hiteleket nem lehetett bevonni abba a rendezési eljárásba, csak a 2 és 200 millió forint közötti hitelkonstrukciót? Kérdem én: ebben a helyzetben azok a mezőgazdasági vállalkozók, akiknek nagyobb hitelfelvételük volt, és akkor, amikor ez a törvény és a rendelet megjelent, akkor már 2 millió forint alá esett az esedékes hitelállományuk, miért nem voltak jogosultak? Ez nem diszkrimináció? Ez nem megkülönböztetés? Ez nem annak a bebizonyítása, hogy a kicsiket nehezebb helyzetbe hozzuk, a kis- és magánvállalkozókat akarjuk ebben a helyzetben ellehetetleníteni? Tehát ne akarjuk most azt mondani, hogy egyenlő esélyeket akarunk teremteni, mert ez az esélyegyenlőség feltételeit egyáltalán nem támasztja alá.
Amit a kétpercesben elmondtam, miniszter úr: én arra szeretném kérni a miniszter urat most megint csak, hogy ne velünk, ellenzéki képviselőkkel akarjon ön hadakozni, ne velünk vívja meg a külön csatáját, hanem a kormánnyal vívja meg a külön küzdelmét, annak érdekében, hogy a mezőgazdasági földek, a termelés alapvető eszköze, a termőföld osztatlan közös tulajdonához a források meglegyenek az uniós csatlakozás előtt, tehát 2004 januárjától induljon el az állami költségvetés terhére a föld osztatlan közös tulajdonának a megszüntetése.
A másik dolog - megint az esélyegyenlőség kérdése -: 2003-ban az aszálykárok rendezése során a következőt éreztem és tapasztaltam, tapasztaltuk nagyon sokan, hogy azzal a megoldással, ami a 60 százalékos állami garanciát tartalmazza, addig a mezőgazdasági kistermelők derekán volt csak az adósságspirál, innentől kezdve már a nyakára is tekeredett, és idő kérdése, hogy mikor roppan meg az ádámcsutkája. Pontosan azért, mert a bankok ehhez a földzálogot kérték, ehhez kérték a lakászálogjogot; ha nem tudott földzálogjogot biztosítani, mert már le volt zálogosítva, vagy a lakását nem merte felajánlani, akkor pedig 40 százalékát ott kellett hagyni a banknál, és nem is kamatozik alapon. Tehát tulajdonképpen azok a mezőgazdasági kistermelők, akik nem a nagy szférába, nem a nagy részvénytársulási szférába tartoznak, azok ezeket a hitelforrásokat nem is tudják igénybe venni. Nem véletlen, hogy a 10 milliárddal szemben csak 3,7 milliárd forint hitelfelvételi igény érkezett be napjainkig - ismereteink szerint. 2004-ben, pontosan az uniós csatlakozást követően, ha Koppenhágában úgy lett aláírva, hogy utófinanszírozásban fog részesülni a magyar mezőgazdaság, és földalapú támogatásként fog hozzájutni a forrásokhoz, akkor - amit megint csak mondtam - 2004-ben meg kell teremteni, és megint meg kell vívni - és nem velünk, hanem a kormánnyal - ennek az előfinanszírozását.
És nem értek egyet azzal a felvetéssel, ha úgy fogalmazom, és ebben a helyzetben nem is kérjük, soha nem kértük azt, hogy a mezőgazdaság a gazdaság különböző ágazataival szemben unikum legyen. Ne legyen unikum, de most az uniós csatlakozás előtt a mezőgazdaságba, igenis, forrásokat kell pumpálni, a mezőgazdaság egészen mást fog megélni az Unióban, mint más ágazat, akár az oktatásügy, akár az egészségügy, akár bármelyik területe. Ha a mezőgazdaság nem tud működőképesen bemenni az Unióba, ha a mezőgazdaság nincsen felkészítve az uniós csatlakozásra, akkor a mezőgazdaság halálra van ítélve, és megint csak mondom: vele együtt a magyar vidék is. És nem kellenek buldózerek hozzá, hogy tönkretegyük a magyar vidéket: ha nem állunk most a magyar vidék mellé, buldózerek nélkül is tönkre tudjuk tenni a magyar vidéket.
A másik dolog pedig, hogy el kell oszlatni azt, és erre is figyelmet kell fordítanunk, mert azt hallom a nagyvárosokban élők, Budapesten élők körében, hogy a vidék, a mezőgazdaságban élők már megint támogatást kérnek, most kaptak fagykárra - amit még nem kaptak meg -, most már kapják az aszálykárra - amit most kapnak meg 3,7 milliárdban. Megkaphatják hitelkonstrukcióban, de legyen abban a bizonyosban vér is, aki fel tudja venni azt a hitelkonstrukciót. El kell oszlatni a következőt: a mezőgazdaság termelői árviszonya és a fogyasztói árak teszik indokolttá - Európában is, nemcsak Magyarországon -, hogy a magyar mezőgazdaság támogatásban részesüljön. Pontosan a költségelemek miatt alakul az ki, hogy a mezőgazdaságot támogatják Nyugat-Európában, és Magyarországon is támogatták.
(20.40)
Mert ma úgy van, és félő, hogy egyre inkább előtérbe kerül, és egyre inkább ki fog élesedni… Nyugat-Európa számára ragyogó idő a május 1-jei időpont, számunkra, a magyar mezőgazdaság szempontjából a május 1-jei időpont az Unióba lépés időpontját tekintve a lehető legrosszabb. Hadd ne ecseteljem, hogy miért a legrosszabb, de pontosan addigra kell ezeket a kételyeket eloszlatni, mert ha be fog kerülni a multinacionális láncokba a dömpingáru dömpingáron, akkor fognak mutogatni az agráriumból élőkre, a magyar gazdálkodókra, hogy eddig milyen drágán termeltetek.
Ne kerüljön arra sor, hogy összeugrasszuk a nagyvárosokban élőt, a fővárosban élőt a vidékiekkel! Tehát előzzük meg ezt a problémát, mert mondom még egyszer, benne van a levegőben, és már érződik, hogy a multinacionális nyugat-európai cégekhez csak nyugat-európaiak szállíthatnak be, magyarokat alig tudnak befogadni, egyre kevesebbet fogadnak be, és ez az uniós csatlakozást követően még inkább így alakul.
A másik dolog: példák igazolják… (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Köszönöm szépen a szót, elnök úr, befejeztem. (Taps a Fidesz soraiból.)
