KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elsődlegesen köszönetet kell mondanom a beszámoló előkészítőinek, mivel tényszerű, tárgyilagos adatszolgáltatásaikkal fellebbentették a fátylat néhány, olyan jelentős összegű költségvetési kifizetésről és technikáról, amelyet a jelenlegi kormány ez idáig kvázi titkosan kezelt.
Azért is érdekes a 2002. évi beszámoló, mivel ez a kormányváltás éve volt. Az előterjesztésből jól elkülöníthetően tetten érhető a május 27-e utáni paradigmaváltás, bizonyítékokat szolgáltat a jelenlegi kormányzat szelektív agrártámogatására. (Gőgös Zoltán: Ez azért érdekes!) Ráadásul az a legnagyobb probléma a május 27-ét követő kifizetésekkel, hogy néhány jelentős területen - az előterjesztésben bizonyítottan - az agráriumból kivonásra kerülő pénzekről van szó; mindez akkor, amikor minden fillérre szüksége van a magyar mezőgazdaságnak.
A felszólalás időbeli korlátja miatt a beszámoló két részterületére korlátozom a figyelemfelhívást, és át is adom a szót a beszámoló jelentésben leírt tényeknek.
A beszámoló 58. oldala tárgyalja az éven belüli hitelek adósságrendezésére fordított 60 milliárd forint részesedési megoszlását. Idézem: “Az adósságrendezési támogatás 71 százalékát a gazdálkodó szervezetek - gazdasági társaságok, szövetkezetek -, 29 százalékát pedig magántermelők igényelték.” A mezőgazdasági bizottsági ülésen hiányoltam, hogy ez idáig nem találkozhattunk a tételes kimutatással, kik milyen összeggel részesedtek ebből a 60 milliárd forintból. Ugyanis a hitelelengedés mellett az aszálykár és a dunai árvíz kárvallottjai is ebből az összegből lettek kártalanítva, ezért igényeltem volna egy részletezőbb kimutatást.
Az előterjesztőt képviselő FVM helyettes államtitkár úr akkor ott nyomatékosan megerősítette - idézem -: “Pontosan le van írva, hogy ebből mennyi a társas és mennyi az egyéni vállalkozó. Igaz, hogy százalékban, de az csak annyit jelent, hogy a 60 milliárd forintot azokkal a százalékokkal fel kell szorozni, és egészen pontos számot kap a képviselő úr.” Így az államtitkár úr szavaival élve egész pontos számot kaptunk végre, tehát 42 milliárd forintot kaptak a gazdálkodó szervezetek, 18 milliárd forintot pedig az egyéni gazdálkodók.
Nos, korábban éppen e miatt az egészen pontos szám iránti gyanúnk miatt tiltakoztunk a már vonatkozó kormányrendelet meghirdetése előtt. Az akkori gyanúnkat sajnos igazolta a mostani beszámoló. Ez a kormánypolitika kétszeresen is diszkriminálja az egyéni gazdálkodókat. Míg az egyéni gazdálkodók hitelhez sem jutnak, addig egy preferált rétegnek még a busás hiteleket sem kell visszafizetniük. Ennek a diszkriminációnak a gazdasági megalapozatlanságát az egyéni gazdaságok és a társas vállalkozások jövedelmezőségének tárgyalása kapcsán a beszámoló jelentés is bizonyítja.
Az anyag 71. oldalán olvashatunk az egyéni gazdálkodók hitellehetőségeiről. Idézem: “A hitelfelvételhez szükséges saját források hiányában, illetve a hitelekhez való hozzájutás további nehézségei miatt - elérhető jövedelmezőséghez képest nagy kamatterhek, bonyolult ügyintézés, erős vagyoni biztosítékok szükségessége - a gazdálkodók tevékenységüket kénytelenek önfinanszírozó képességükhöz igazítani.” De hogy valójában a társas vállalkozások hitelfelhasználása sem megfelelő, azt az anyag 80. oldaláról idézem: “Aggodalomra ad okot az a tény, hogy a gazdaságok a tartozások visszafizetésére kénytelenek fordítani szabad forrásaik nagy részét, miközben ezekre a fejlesztések érdekében is égető szükség lenne. Nyugtalanító az eladósodottság több év óta romló, jobb esetben stagnáló tendenciája.”
Az idézett részek nyomán joggal tehetjük fel a kérdést: ha így áll a helyzet, mégis miért mindig ezek, és azok miért nem részesednek hitelben és hitelelengedésben? A miénknél fejlettebb demokráciában ez az immár évtizedek óta preferált kör nemhogy hitelelengedéshez, de hitelhez sem juthatna. Sőt, már régen kizárták volna a termelésből önmagukat, éppen a sokat hivatkozott gazdasági versenyképesség alapján.
De haladjunk tovább, térjünk át a beszámoló jelentésben feltárt még nagyobb falatra. Az előterjesztés 16. oldalán egy másik 60 milliárdos, pontosan 62,2 milliárd forintos történésről találunk fátyolfellebbentést. Jelesül a szövetkezeti üzletrészek május 27-e előtti átlátható folyamatáról és a május 27-e utáni folyamatra történő diszkrét utalásokról van itt szó. A szövetkezeti üzletrészek polgári kormányzat általi felvásárlásáról tárgyilagosan elismeri a beszámoló - idézem -: “A kormány intézkedése ezeket a tarthatatlan és visszás kapcsolatokat kívánta megszüntetni üzletrészesek és szövetkezetek között.” Az sem mellékes körülmény, hogy éppen az állam által történő felvásárlás kapcsán derült ki végre: az üzletrészek igenis jelentős vagyoni értékkel bírnak, annak értéktelen voltát csak az azt lenyúlni szándékozó lobbi szuggerálta. Az is tény, hogy a polgári kormány az üzletrészek felvásárlásának szövetkezetektől történő átvállalásával jelentős támogatást nyújtott a szövetkezeteknek, bizonyítva a szektorsemleges agrártámogatást.
De mi történt 2002. május 27-e után? Értelmezzük együtt az előterjesztésben foglalt adatokat és utalásokat. Kezdjük a közölt adatokkal! Idézem: “Kormányhatározatok alapján 354 ezer fő üzletrésztulajdona került megvásárlásra, a tényleges kifizetés értéke a 2002. év végéig 62,2 milliárd forintot tett ki.” Nagyon érdekes adatok ezek. A ránk bízott osztást elvégezve kiderül, hogy az üzletrész-tulajdonosok átlagban 175 706 forintot vettek fel azért - nagyon érdekes ez az adat -, mivel május 27-e előtt a kifizetésre került üzletrész mind a halmozott összeg tekintetében, mind az egyéni kifizetések átlagát tekintve majdnem egy nagyságrenddel kisebb volt. Pedig 2001 augusztusa és 2002 márciusa között került sor az értékesebb üzletrészek megvásárlására. Erről a május 27-ét követő lavinaszerű pénzkifizetésről mind mi, mind pedig az üzletrész-tulajdonosok most értesültünk először.
Talán még ennél is érdekesebb a beszámoló másik megállapítása. Idézem: “A rendezés sikerét egyrészről a holt tőke felszabadítása, valamint a kormány szándéka szerint annak mezőgazdaságba való visszajuttatása jelenti.” A kormány szándékáról a 2357/2002-es kormányhatározatból értesültünk, amely kormányhatározat 2. pontja szerint az állami kézben lévő üzletrészek szövetkezeteknek való visszajuttatása a szövetkezeti menedzsment részére történő ingyenes tőkejuttatást jelent. Az ingyenes üzletrész-tőkejuttatás technikai előzménye, hogy az MFB vagyonában nyilvántartott üzletrész veszteségként került még ugyancsak 2002-ben leírásra, ezért is hiányoljuk a szövetkezeti üzletrészvagyon 2002. évi mérlegét az agrárbeszámolóból.
Mivel az állam üzletrészvásárlása az üzletrészek 1992. évi névértékén történt, a felvásárolt üzletrészek mai piaci értéke többszöröse a kifizetésre került 62,2 milliárd forintnak, vagyis ez az egész magyar mezőgazdaságot konszolidálni képes dáriusi vagyon először nulla értéken kerül be néhány tucat szövetkezetbe, majd nulla értéken onnan ki is kerül, mint ahogy azt már 1988 óta megszokhattuk.
(18.20)
A szövetkezeti agrárvagyonnak az agráriumból történő kivételére találunk konkrét adatokat is a beszámoló jelentésben. 2002-ben az előző évihez viszonyítottan 154 szövetkezet, a szövetkezetek 8,5 százaléka szűnt meg - 3. táblázat -, továbbá ugyanezen idő alatt a szövetkezetek által használt összföldterület 217 ezer hektárral, 25,4 százalékkal csökkent, ez az 5. táblázatban található. Ismétlem: 1988 óta, immár 15 éve törvényesen zajlik az agráriumból ez a fajta tőkekivonás, de most, a harmadik évezred elején már arra is kíváncsiak lennénk, hol landol ez az eredendően és költségvetésileg az agráriumnak szánt pénz.
Ennek az elvárásnak a megfogalmazása azért sem lehet illuzórikus, mivel a beszámoló jelentés bevezetése is ezzel kezdődik. Idézem: “...az Országgyűlés elé terjeszti a beszámolóját az agrárgazdaság helyzetéről, a mezőgazdasági termelők jövedelemviszonyairól, főbb agrárpolitikai célok megvalósulásáról, a megtett intézkedésekről, valamint a költségvetési támogatások felhasználásáról.” Nos, az én hozzászólásom ez utóbbi költségvetési források felhasználásra korlátozódott.
Az előttünk fekvő, kitűnő beszámoló jelentés és jelen felszólalásom után Keller államtitkár urat immár semmi sem mentheti fel annak felelőssége alól, hogy a nevesített 122,2 milliárd forint költségvetési forrás felhasználásának felelőseivel szemben a szükséges intézkedéseket megtegye.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
