IVANICS ISTVÁN
IVANICS ISTVÁN
IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Úgy gondolom, a beszámolónak a legnagyobb jelentősége az - és akik részt vettek ennek a megfogalmazásában, interpretálásában, gondolom, azoknak is az motoszkált az agyában -, hogy hogyan segítsenek bennünket ahhoz, hogy előretekintő, világos képet kapjunk arról, hogy mit is kell csinálnunk. Mert nyilvánvaló, hogy amikor egy beszámolót a kezünkbe veszünk, egy elmúlt évet értékelünk, akkor az igazi lényeg az, hogy milyen tanulságokat tudunk ebből levonni.
Természetesen számos tanulságot lehet levonni ebből, és úgy gondolom, hozzá lehet még tenni ehhez a beszámolóhoz.
(20.10)
Egyik képviselőtársam, azt hiszem, Pásztohy András jelezte, hogy az agrárgazdaság helyzete stabilizálódni látszik. Én úgy gondolom, ez nem helyes megközelítés. Szerintem az agrárgazdaság fokozottan gyors változáson megy keresztül. Ha tetszik nekünk vagy magának a gazdaságnak, ha nem, kénytelen gyorsan változni, mert az élet ezt követeli tőle.
Hogyan tudjuk segíteni ennek a gyors változásnak a sikeres megoldásában az agrárgazdaságunkat? Úgy gondolom, nekünk, képviselőknek ez az igazi feladatunk, és az ország agrárirányításában is mindig ennek kell a zsinórmértéknek lennie, hogy hogyan tudja ezt segíteni. Itt mindig a gazdálkodókról, a gazdákról, a szervezetekről volt szó. Azt gondolom, nagyon helyes volna, ha megvizsgálnánk olyan szempontból az egész agrárgazdaságot, hogy milyen arculatot adnak a hazának, hogyan építjük, hogyan tudjuk megművelni a földjeinket, erdeinket, hogyan néz ki az ország, ezt a tevékenységet hogyan lehet segíteni, hogy ez jövedelmező is legyen, és tényleg mindannyiunk számára örömet okozzon, jó legyen élni Magyarországon.
A nemzetgazdaságunknak egyetlenegy ágazata nincsen, amely ehhez a kérdéshez olyan sokat hozzá tudna tenni, mint az agrárgazdaság. Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat ebben az országban, az agrárgazdaságnak jól kell mennie, és akik ebből élnek, azoknak is meg kell tudniuk élni. Úgy gondolom, az elmúlt években, az elmúlt évtizedben ezt nagyon helyesen felismerte az Európai Unió, és áttért erre a finanszírozási megközelítésre, hogy a területet, az azt fenntartó embert veszi célba, hogy az ő tevékenységét tudja biztosítani, mert az élet úgy alakult, hogy természetesen a termelőeszközök hatékonysága, a gazdaság fejlődése kapcsán nagyon sok helyen nem tud megélni a rossz adottságú földből, nem tudja gazdaságosan a piacról beszerezni azt a jövedelmet, amely szükséges az egzisztenciája biztosításához. Bonyolult kérdés volna belemenni, hogy ez miért alakult így, de így alakult.
Azt viszont egyértelműen látjuk ma már Magyarországon is, hogy mégis szükséges fönntartani még a hátrányos helyzetű területeken is bizonyos célzott támogatásokkal azokat a gazdálkodókat, akik hajlandók megművelni ezt a földterületet, mert csak így tudjuk az ország egészséges arculatát megőrizni. Erre szeretném felhívni a figyelmet, hogy itt most függetlenül attól, hogy baloldali vagy jobboldali kormány van, úgy gondolom, ugyan a rendszerváltás óta fokozatosan kapott teret ez a megközelítés, de nagyon kis teret kapott.
Az Orbán-kormány megtette a kezdeti lépéseket arra, hogy az agrár-környezetvédelmi alap létrehozásával beindította ezt a kultúrát, és úgy gondolom, az uniós csatlakozásnál jobban oda kellett volna figyelni arra, hogy mi történik a környező országokban, és mi történik Magyarországon, mert a velünk együtt menetelő országok között mindenki lényegesen nagyobb arányú tájgazdálkodási támogatást igényelt, és így ha hároméves távlatban nézzük, fajlagosan az egy hektárra vetített támogatás összege Magyarországon a legalacsonyabb. Szlovéniában majdnem a duplája, mint Magyarországon, mert ott 70 százalékos arányt jelöltek meg tájgazdálkodási célként, ez pedig Magyarországon nem éri el a 40 százalékot, 31-32 százalék mindössze, és emiatt nagyon jelentős hátrányt szenvedünk.
Ugyanakkor látni kell - éppen az előbb elhangzott -, hogy az egyéni gazdák, a társas vállalkozások milyen arányban művelik a földet. Ez a privatizáció során így alakult, hogy a társas gazdaságok alapvetően csak a nagyon jó minőségű területeken maradtak talpon, ahol valóban piacszerű termeléssel is talpon lehet maradni, vagy talpon is kell maradni, de nagyon jól tudjuk, ugyanakkor az ország jelentős része olyan adottságokkal rendelkezik, hogy ilyen módon nem tudjuk gazdaságosan megművelni. Ehhez a tájgazdálkodás ideális keretet ad, és úgy gondolom, erre a miniszter úrnak is fokozottan törekednie kell, vagy akik Koppenhágában tárgyaltak, azoknak még fokozottabban oda kellett volna figyelniük, hogy ezek az arányok helyesek legyenek.
Itt szemléleti kérdések is meghúzódnak emögött, ez nyilvánvaló. Úgy érzem, már elérkeztünk abba az állapotba, hogy ettől kicsit eltekintsünk, megpróbáljuk hazai szemmel nézni, földtulajdonosi szemből, földtulajdonosi attitűdből vizsgálni ezt a kérdést, hiszen a társas vállalkozások mögött is meghúzódik valamilyen módon a tulajdonosi szemlélet. Mindannyian tudjuk, hogy földet hatékonyan művelni, jól, eredményesen, hosszú távon megőrizni a földterület termőképességét csak nagyon helyes, egészséges tulajdonosi szemlélettel lehet.
Ez nyilvánvaló, egy egyéni gazdánál automatikusan adott. A társas vállalkozásoknál ezt valamilyen módon ki kell fejleszteni, ennek a kultúráját meg kell teremteni, ez sokféle módon lehetséges. De ezt úgy semmiképpen nem lehet megteremteni, hogy szándékosan elfojtom egy olyan tulajdonszerkezet rendezését, mint az osztatlan közös földterületek kérdése, hiszen több mint 1 millió hektár ilyen földterület van az országban, amelyre egyszerűen most sem, a 2004. évi költségvetésben sem biztosított a kormányzat pénzt arra, hogy ezeket a földeket kimérhessük, a jogos tulajdonosaik birtokba jussanak, mert ez így hátráltatja, torzítja, olyan maradványt okoz a magyar földtulajdonosi szerkezetben, amely nemhogy nem EU-konform, hanem egyszerűen károsan hat, hosszú távon különösen károsan hat a magyar agrárium működésére.
Ezt szerettem volna hozzátenni ehhez a vitához. Nagyon sok hasznos észrevételt hallottam. Úgy gondolom, az együttgondolkodásnak pártoktól függetlenül meg kell jelennie ebben az agrárszektorban, mert ha nem így tesszük, természetesen a kritikák határozott megjelenítése mellett, ha ezt nem tudjuk együttesen megtenni, akkor nem is fogunk tudni elég hatékonyságot elérni, és lemaradunk a többi nemzettel folyó versenyben.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
