DR. NÉMETH IMRE
DR. NÉMETH IMRE
DR. NÉMETH IMRE földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az agrárgazdaság helyzetéről szóló 1997. évi CXIV. törvény 2. §-a előírja, hogy a kormány a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter útján évente beszámol az Országgyűlésnek az agrárgazdaság helyzetéről, a termelők jövedelemviszonyairól, az agrárpolitikai célok megvalósulásáról, valamint a költségvetési támogatások felhasználásáról.
A törvény értelmében a jelentés a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium és a Központi Statisztikai Hivatal társfelelősségével készül, azt elkészülte után az Agrárgazdasági Tanáccsal véleményeztetni kell, és írásos állásfoglalását a jelentéssel együtt kell az Országgyűléshez benyújtani. A jelentés 2003-ban ötödik alkalommal készült el, az európai országok gyakorlatának megfelelően értelemszerűen az előző, tehát a 2002-es naptári év értékelésével foglalkozik, és a július végéig rendelkezésre álló adatokra épül.
A idei, 2002-es évről szóló jelentést az Országgyűlés szakbizottságainak és az Agrárgazdasági Tanács javaslatainak figyelembevételével, az előző évek gyakorlatának megfelelően állítottuk össze. Az Agrárgazdasági Tanács a jelentést szeptember 11-én vitatta meg, a helyzetet jól bemutató, korrekt anyagnak minősítette, egyhangúlag elfogadta, és kialakította írásos állásfoglalását. Az előző év gyakorlatának megfelelően a jelentés teljes terjedelmében az Agrárgazdasági Tanács állásfoglalásával együtt fölkerült a minisztérium honlapjára, így minden érdeklődő számára rendelkezésre áll.
Tisztelt Országgyűlés! A jelentésből az agrárgazdaság 2002. évi helyzetének jellemzésére a következő megállapításokat emelem ki. A magyar agrárgazdaság jelentős gazdasági szektora a nemzetgazdaságnak, amely a kedvező ökológiai adottságok kihasználásában, a vidék fejlődésében és a vidéki lakosság foglalkoztatásában ma is alapvető szerepet játszik. A mezőgazdaság 2002-es évi teljesítményének alakulását alapvetően befolyásolta a kedvezőtlen időjárás: 2002 tavaszán sajnos ár- és belvíz pusztított, emiatt növekedett a vetetlen szántóterület nagysága is; az áprilisi fagy a gyümölcsösöket károsította; a tavaszi csapadékhiány, majd az aszály a legtöbb növényi kultúránál rendkívüli terméskiesést okozott.
A termelés csökkenésében a piaci viszonyok is közrejátszottak: a külpiaci árak elmaradtak az előző évitől az elemi károk és a csökkent termés ellenére. A mezőgazdaság nemzetgazdaságon belüli aránya ennek következtében, a fejlett országokban tapasztalható irányzathoz hasonlóan fokozatosan csökkent az elmúlt időszakban. A GDP 3,5 százalékos mértéke azonban nemcsak a mezőgazdasági alapanyag-termelés részesedését tükrözi, ez mintegy 4 százalékkal növekszik, ha az élelmiszeripar teljesítményét is figyelembe vesszük, az úgynevezett agrobiznisz - a műtrágya, növényvédőszer-gyártás, szállítás, oktatás, kutatás és a többi - alapulvételével további 3-5 százalékos részarány-növekedést kapunk.
A mezőgazdaság bruttó kibocsátása 2002-ben a 2001. évi áron számított előzetes adatok alapján 4,4 százalékkal csökkent az előző évhez képest.
(17.30)
A növénytermesztés és a kertészet kibocsátása - elsősorban a gyenge gabonaév miatt - közel 11 százalékkal mérséklődött, az állattenyésztésé 2 százalékkal nőtt, a mezőgazdasági szolgáltatásoké pedig a 2001. évi szinten maradt. Az élelmiszeripar 2002. évi termelése közel 2 százalékkal nagyobb volt az előző évinél, jórészt még az előző évi termés feldolgozása okán.
Az ország mezőgazdasági területe 5 millió 867 ezer hektár volt, közel 2 ezer hektárral nagyobb, mint egy évvel korábban. A mezőgazdasági terület 77 százalékát szántóként hasznosítják, 18 százaléka gyep. A kert, a gyümölcsös és a szőlőterület együttesen 5 százalékkal részesedik a mezőgazdaságilag művelt területből.
A vetésszerkezet alakulását a gabonafélék arányának csökkenése jellemezte, de ez még így is 6 százalékponttal meghaladta az 1996-2000. évi átlagot. 2002-ben az előző évinél 4 százalékkal kisebb területen 11,7 millió tonna gabona termett. Az áprilisi fagyok következtében a gyümölcsfélék 2002. évi kibocsátásának volumene 24 százalékkal volt kisebb a 2001. évinél.
Az állattenyésztésben részben folytatódtak az előző években tapasztalt irányzatok. A szarvasmarha-állomány 13 ezer darabbal, mintegy 2 százalékkal 770 ezerre csökkent. 2002 decemberében 5,1 millió sertést tartották az országban, 260 ezerrel, azaz 5,4 százalékkal többet, mint egy évvel korábban.
2002-ben mezőgazdasági termékekből 1 százalékkal többet vásároltak fel, mint az előző évben. A növénytermesztési és kertészeti termékek értékesítése a 2001. évi szinten maradt, míg az élőállatok és állati termékek felvásárlásának volumene 1,8 százalékkal nőtt.
A termeléshez felhasznált ipari anyagok átlagos árszínvonala 1,1 százalékkal csökkent, és mivel ugyanilyen mértékben mérséklődtek a termelői árak, az új típusú, az EU-előírások alapján számított agrárolló mértéke 2002-ben lényegében nem változott.
2002-ben a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari kivitel értéke 2668 millió USA-dollár volt, a behozatalé 1306 millió. Az agrár-külkereskedelem tehát 1362 millió USA-dollár aktívumot eredményezett.
A forint árfolyamváltozása rendkívül kedvezőtlenül érintette az ágazatot. Az ebből származó bevételkiesés eléri a 70 milliárd forintot.
A mezőgazdaságban, az erdőgazdálkodásban és a halászatban 2002 végén 54 063 gazdasági szervezetet regisztráltak, 2412-vel többet, mint 2001. december 31-én. A vállalkozások egyharmada társas vállalkozásként, 66 százaléka pedig egyéni vállalkozásként működött.
A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium támogatási rendszerében regisztrált gazdaságok száma 2002. évben 228 336-ra növekedett, ami 16 ezerrel haladta meg az előző évit. Az élelmiszer-ipari szervezetek száma 43-mal nőtt 2001 decemberéhez képest.
A mezőgazdaságban, az erdőgazdálkodásban és a halászatban foglalkoztatottak száma kismértékben tovább csökkent, míg az élelmiszer-ipari szervezeteknél alkalmazásban állók száma nőtt.
A mezőgazdaságban, a vad- és erdőgazdálkodásban és a halászatban foglalkoztatottak átlagkeresete a nemzetgazdasági átlag mintegy 70 százaléka.
A mezőgazdasági termékek bruttó állóeszköz-felhalmozása 2002-ben folyó áron meghaladta a 200 milliárd forintot, azaz 38,5 százalékos növekedést mutat az előző évhez képest. Ennek 45 százaléka gép és szállítóeszköz, 23 százaléka pedig épületberuházás volt. Mindez azért valósulhatott meg, mert a második félévben a Medgyessy-kormány a költségvetési tartalékból olyan kiegészítéseket adott a korábbi ígéretek beváltására, illetve az adósságrendezési program kapcsán olyan forráshoz juttatta a termelőket, amely lehetővé tette, hogy ezeket a fejlesztéseket megvalósítsák. Ez az elmúlt tíz évben kiemelkedő eredmény az agrárgazdaságban.
A nemzetgazdaság összes beruházásából tizenhárom éve nem látott mértékű, 6,2 százalékos beruházási részesedést ért el az ágazat.
Az agrárágazat és a vidékfejlesztés céljára 2002. évben - költségvetési adatok szerint - a 197 milliárd forintos tervezett összeggel szemben 212,5 milliárd forint került kifizetésre, ami 5,7 százalékkal több az előző évi tényszámnál, így az Agrárgazdasági Tanács állásfoglalása szerint teljesült az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény vonatkozó előírása. Az agrártámogatási előirányzatok, valamint a kifizetett összegek nem tartalmazzák a kormányprogram alapján eldöntött és 2002. év végén kifizetett 60 milliárd forintos adósságrendezési és elemikár-térítési összeget, amelynek forrását a parlament a 2001. évi költségvetés végrehajtásáról szóló zárszámadási törvényben teremtette meg.
A rendelkezésre álló adó- és pénzügyi ellenőrzési hivatali gyorsjelentés adatai szerint a vállalkozások 2002-ben kedvezőbb eredménnyel zárták gazdálkodásukat a rendkívül nagy elemi kár ellenére, és a rendkívül jó természeti feltételek között megvalósult 2001. év ellenére az eredmény 9 milliárd forintos növekedést tartalmazott, amely szintén a második féléves intézkedéseknek volt köszönhető.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előzőekben vázolt eredmények értékeléséhez hozzátartozik az is, hogy az új kormány elődjétől több tekintetben rendkívül nehéz helyzetet örökölt. Az előző négy esztendőben folytatódott az agrárgazdaság teljesítményének csökkenése. Az indokolt szinttől elmaradó fejlesztések nem segítették az ágazat megújulását és európai uniós felkészülését, többéves átlagban jelentősen nyílt az agrárolló, romlott a gazdálkodás jövedelmezősége, az ágazatban dolgozók kereseti színvonala a nemzetgazdasági átlagtól folyamatosan leszakadt. Nem javult a versenyképes termeléshez szükséges birtokszerkezet, a földtulajdon és földhasználat elvált egymástól, alapvetően hiányoztak a termelők eredményes piaci fellépését segítő szerveződések, a termelő-értékesítő szervezetek, a bészek, a termelői csoportok létrehozására irányuló törekvések.
Többéves lemaradás volt az európai uniós csatlakozásra való felkészülésben a szükséges intézmények kiépítése, valamint a jogharmonizáció terén egyaránt. A SAPARD-program késlekedése a kedvezőtlen nemzetközi megítélés mellett nagy veszteséget is jelentett, hiszen az ágazat 20-30 milliárd forinttal bővíthette volna fejlesztési lehetőségeit, amelyet nemcsak a mezőgazdasági termelés korszerűsítésére, hanem a vidéki infrastruktúra fejlesztésére és a feldolgozás fejlesztésére is fel lehetett volna használni. Sajnos ez a lemaradás nagyon jelentős mértékben megmutatkozik az élelmiszer-ipari üzemek felkészültségének helyzetén, és lehet, hogy emiatt kerül nagyon sok feldolgozó üzem a bezárás sorsára.
A lemaradások pótlására az új kormány több intézkedést hozott. 2002 második felében számos jelentős, a földbirtok-politikát érintő magas szintű jogszabály került elfogadásra. Ezek közül kiemelkedő jelentőségű a földtörvény és a Nemzeti Földalapról szóló törvény módosítása, valamint a földbirtok-politikai irányelvekről szóló országgyűlési határozat elfogadása.
(17.40)
Létrehoztuk a Nemzeti Földalap Kezelő Szervezetet, amelyet társadalmi ellenőrzés alá vontunk, és amely a vagyonnyilvántartás megszervezése mellett kidolgozta a termőföld életjáradékra váltásának lehetőségét biztosító programot is.
A mezőgazdaság működőképességét nagymértékben segítette a felhalmozott adósságállomány három ütemben történő rendezése. A még a 2002. évben elfogadott új agrárpiaci rendtartásról szóló törvény átvette az Európai Unió főbb piacszabályozási rendszerét és terminológiáját. Az új kormányzat elsősorban az EU-konform intézményrendszer kiépítésénél mintegy hároméves lemaradást örökölt, így szinte lehetetlenre vállalkozott: gyorsított ütemben kell megvalósítania a csatlakozásra való felkészülést. Ez körülbelül olyan, képviselőtársaim, mint ha valaki a Bécs-Budapest maratonin csak a negyedik napon indulhat el, és ahogy átfut a településeken, közben megmorogják, hogy ilyen lemaradásban van. Ez főleg akkor groteszk, amikor az előző kormány tagjai teszik ezt.
A koppenhágai csatlakozási tárgyalások keretében olyan megegyezés született, amely a magyar agrárium számára nemcsak a jelenlegi termelési színvonal fenntartását biztosítja, hanem megfelelő mozgásteret ad az ésszerű és fenntartható minőségi fejlesztéshez is. Azonnali intézkedések révén megtörtént a SAPARD Hivatal hazai és nemzetközi akkreditációja. A SAPARD-pályázatokat 2002 szeptemberében az európai uniós Bizottság külön engedélyével hirdethettük meg. Örömmel jelenthetem, hogy azóta több mint 1600 pályázat érkezett be, és a források felhasználása tekintetében, mivel utófinanszírozású rendszer van, egy év forrásait tudtuk lekötni, tehát még három év forrásait kell felhasználnunk.
Felgyorsítottuk a nemzeti fejlesztési terv keretében készülő, az Európai Unió strukturális alapjainak fogadásához szükséges agrár- és vidékfejlesztési operatív program, valamint az EMOGA garanciarészlegéből finanszírozott vidékfejlesztési intézkedéseket tartalmazó vidékfejlesztési terv összeállítását. Ezeket a terveket társadalmi vitára bocsátottuk, azt követően küldtük ki Brüsszelbe, és természetesen azóta folyik az egyeztetés a különböző célok és arányok megvalósítása tekintetében. A tárca a jogharmonizációs munka lemaradásait jelentős mértékben felszámolta.
Tisztelt Országgyűlés! Amint az a jelentésből és az Agrárgazdasági Tanács állásfoglalásából is kitűnik, az agrárgazdaság az európai uniós csatlakozás küszöbén nehéz helyzetben van. Ezért létkérdés a kormányprogramban meghatározott agrárpolitika és cselekvési irány megvalósítása. A csatlakozás feltételrendszerének kialakulásával időszerűvé vált az agrárgazdaság középtávú stratégiájának újragondolása, és ennek keretében a magyar agrárgazdaság közmegegyezésen alapuló kiegyensúlyozott, hosszú távú fejlődésének megalapozása.
Kérem az Országgyűlést, hogy a törvény előírásai alapján az agrárgazdaság helyzetéről most ötödik alkalommal összeállított jelentést fogadja el, és az abból levonható következtetések alapján járuljon hozzá a kedvezőtlen tendenciák megváltoztatásához és a pozitív folyamatok pénzügyi megalapozásához.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
