HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Szocialista barátaink rendkívül kitartó emberek, úgy átlag hétévente nekiugranak a Btk. módosításának ebben a tárgykörben, ahogy előttem már néhányan elmondták. Az első kísérlet 1989-re tehető, ezt 1992-ben egy alkotmánybírósági határozat hatályon kívül helyezte. A következő esztendő: 1996. A '96-os kiegészítést az 1999-es alkotmánybírósági határozat szüntette meg. És most itt vagyunk újra egy ilyen kísérlet előtt, ami nagy valószínűséggel nem fogja a parlament többségének a támogatását elnyerni. De ha elnyerné, akkor nagy valószínűséggel az Alkotmánybíróság hasonló módon járna el, hacsak nem akarna szembekerülni az előző döntéseivel és állásfoglalásaival.
Nézzük, hogy a jelenlegi tervezettel kapcsolatban a Magyar Demokrata Fórum részéről milyen észrevételek fogalmazhatóak meg! Az (1) bekezdés tényállását hatályát tekintve jelentős változtatást tartalmaz azáltal, hogy a “magyar nemzet” fogalma helyett “valamely nemzet” fogalmat használ, arra hivatkozással, hogy a valamely nemzet fogalmába a magyar nemzet is beletartozik. Ez a módosítás több okból is kifogásolható, és kifogásoljuk is. Egyrészt politikailag kifogásolható, hogy a magyar nemzetre történő közvetlen utalás kikerül a törvény szövegéből. Ez nagyon hasonlít a kedvezménytörvény ügyére, amikor az egységes magyar nemzetre történő utalást törölték. Fontos megjegyezni, hogy a magyar nemzet mint védett jogi tárgy, még a kommunista diktatúra idején is része volt a tényállásnak. Másrészről a jogalkotó ezzel a megoldással büntetni rendel olyan cselekményeket is, amelyeket más államok esetlegesen nem büntetnek. Más szóval olyan jogi tárgyat védünk, amit előfordulhat, hogy más államok nem védenek; a jogalkotó büntetni rendeli a világ tulajdonképpen valamennyi nemzetét sértő magatartásokat, holott a nemzetek többsége ezt nem teszi meg. A kérdés az, hogy milyen alapon tesszük ezt mi. Ha mégis elfogadásra kerülne ez a törvény, akkor a Magyar Demokrata Fórum feltétlenül ragaszkodik hozzá, hogy a “magyar nemzet” fogalma kerüljön vissza.
Az (1) bekezdés hosszú idő után ismételten visszatér az “izgatás” kifejezés használatához, úgy, hogy azt a “gyűlöletre izgatás” szóösszetételben használja. Ez több okból sem helyes. Egyrészről az Alkotmánybíróság a '92-es határozatában megállapította, hogy a “gyűlöletre uszít” és a “gyűlöletre izgat” kifejezések azonos jelentéstartalommal bírnak. Ehhez képest a Legfelsőbb Bíróság értelmezése szerint a két fogalom eltérő jelentéstartalommal bír. Az uszítás inkább az aktív, támadásra irányuló tevékenység, tevékeny gyűlölet, míg az izgatás lényegében enyhébb, inkább az erőszak érzelmi előkészítését jelentő fogalom. Ennek következtében értelmezési zsákutcába jutott az ehhez kapcsolódó ítélkezési gyakorlat. Nem egyértelmű tehát egyik fogalom megítélése sem.
Másrészről nem szerencsés, ha maga a tényállás túlterhelt, érzelmileg túlfűtött fogalmakkal dolgozik. A világos, gyakorlatias és közérthető fogalmazás tekintetében nagy a jogalkotó felelőssége. A tervezet csak részben veszi át a polgári kormány idején készült javaslatot, amely éppen az előbbi okok miatt döntött úgy, hogy felhagy az “izgat”, “uszít” fogalompár használatával. A korábbi javaslat “ellenséges cselekményekre vagy erőszakra hív fel”, ez egy 2001-ben, a polgári kormány idején készült előterjesztés, amely a kormányváltás miatt nem lett előterjesztve. A korábbi javaslat egyértelmű és adekvát fogalmat teremtett a “felhív” kifejezés használatával. Ha már el akarjuk fogadni a törvényt, akkor javasolnánk, hogy ehhez térjünk vissza.
A tervezet (2) bekezdése főként alkotmányossági szempontból kifogásolható. Figyelembe véve az Alkotmánybíróság korábbi, e tárgyban született határozatait, félő, hogy a (2) bekezdés rendelkezései nem minden tekintetben felelnek meg azoknak. A “becsmérel”, “megaláz” és “eszmét terjeszt” kifejezések mint elkövetői magatartások használata magában a tényállásban nem helytálló. Használatuk előrevetíti az Alkotmánybíróság '92-es határozatában foglaltakat, ahol is akkoriban a “lealacsonyító kifejezést használ” szóösszetételt minősítették az alkotmánnyal és a jogbiztonsággal összeegyeztethetetlennek. Jól látható, hogy a becsmérlő, megalázó vagy lealacsonyító kifejezés használata mint elkövetői magatartások, voltaképpen egymás szinonimái, közöttük az igazi különbség csak annyi, hogy utóbbiról már kimondták az alkotmányellenességet.
(16.20)
Összegzésként megállapítható, hogy a rendszerváltással és a Btk. 1989-es módosításával tágult a véleményszabadság határa mind az állammal, mind pedig az egyénnel szemben. Ezzel egyidejűleg pedig szűkült a véleményszabadságot korlátozó lehetőségek köre. A mostani módosítás az előzőekhez visszatérve megint korlátozni akar. Az izgatás a rendszerváltás előtt az állam és az egyén viszonyában volt botránykő, a szankciónak pedig hatalomvédő funkciója volt. A rendszerváltás után ez jelentősen változott, hiszen a bűncselekmény egyén és egyén viszonylatában jelentkezett, a szankciónak pedig méltóságvédő funkciója lett. Abban az esetben, ha a tervezett szabályozás, annak pontatlansága, inadekvát jellege miatt a véleményszabadság indokolatlan korlátozására ad lehetőséget, ismét megjelenhet a hatalomvédő funkció, különös tekintettel a politikai jellegű véleménynyilvánításokra.
Nem vitás, hogy a jelenleg hatályos szöveg módosításra szorul. Erre vonatkozóan a polgári kormány kidolgozott egy javaslatot, ami pontos, egyértelmű, és kiküszöböli a jelenlegi szöveg alkalmazási és értelmezési problémáit. Kiindulópontja tehát szakmai.
A jelenlegi kormány ennél többet szeretne, és javaslatának második bekezdésével 1989 és 1996 után újból kísérletet tesz arra, ami két alkalommal már nem sikerült, hiszen az Alkotmánybíróság a jogbiztonsággal ellentétesnek és a véleményszabadság indokolatlan korlátozásának lehetőséget adó rendelkezésnek minősítette a korábbi javaslatokat.
A mostani javaslat a korábbiakhoz hasonló aggályokat vet fel, kiindulópontja vélhetően politikai. A tervezet nem veszi kellő súllyal figyelembe az Alkotmánybíróság e tárgyban született korábbi határozatait, fogalmi szempontból hiányzik belőle a világos, gyakorlatias és közérthető szóhasználat, korábban már alkotmányellenesnek minősített meghatározások szinonimáival próbálkozik. Ennek folytán a javasolt szabályok alkalmazhatósága - hasonlóan a jelenleg hatályos szöveghez - erős kétségeket ébreszt, tehát a Magyar Demokrata Fórum ebben a formában ezt az előterjesztést bizonyosan nem fogja támogatni.
Szeretném még hozzáfűzni és megjegyezni, hogy elhangzott itt az előzőekben, hogy szocialista képviselőtársaink némelyikét majdnem meggyőzte Fodor Gábor megszólalása, ami rendkívül igényes és színvonalas volt. Azt hiszem, nem meggyőzni kell képviselőtársainkat, hanem azt a félelmet kell oszlatni, ami érezhetően bennük él egy olyan helyzettől, amivel nem tudnak mit kezdeni, hiszen itt nem másról van szó, mint a demokráciaértelmezés különbözőségéről, alapvető különbözőségéről. Az én számomra úgy tűnik, és az vált ma világossá, hogy a parlament három pártja egészen másképp gondolkozik a demokráciáról, annak fogalmairól, mint ahogy a szocialisták ezt teszik, de az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a demokráciaértelmezés másképp nyilvánul meg és mást jelent az Alkotmánybíróság gyakorlatában, és mást jelent a szocialisták gyakorlatában. Én arra próbálom biztatni és arra próbálnám rávenni szocialista képviselőtársaimat, hogy oszlassák a bennük élő félelmet. Nem lenne jó, ha a nemzetközi gyakorlattal ellentétben egy olyan törvényt fogadnánk el, ami kimondaná, hogy a Magyar Köztársaságnak egy ilyen törvényre szüksége van.
Én is egyetértek Fodor Gábor felszólalásának azon részével, hogy bizony a most hatályos törvények alapján is kezelhetőek lennének azok az abnormális helyzetek, amelyek mindnyájunkat sértenek. Csak nem szabad belemennünk abba a zsákutcába, hogy pótcselekvésként a jogalkalmazóra gyakorolt vagy az őt számon kérő tevékenység helyett megpróbálunk úgy törvényt módosítani, hogy egy szigorúbb törvényt hozunk, de a betartásáról vagy a betartatásáról ugyanúgy nem vagyunk képesek gondoskodni és intézkedni.
Tehát én azt gondolom, hogy itt egy alapvető szemléletváltásra lenne szükség szocialista képviselőtársainknál, és ha ez megtörténne, akkor ez a dolog összefogva talán sokkal egyszerűbben kezelhető lenne. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban és az SZDSZ soraiban.)
