GULYÁS LÁSZLÓ
GULYÁS LÁSZLÓ
GULYÁS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én még messze vagyok attól, mint Szabó képviselőtársam, hogy az előttem szólók majdnem meggyőztek arról, hogy nem szükséges ennek a törvénynek a módosítása. Ámulattal hallgattam az előttem szólók elméleti fejtegetését, és úgy gondolom, ilyen barátias, családi környezetben a jobb- és a baloldal elég szépen meg tudja győzni egymást. Az elhangzott felszólalások is erről szóltak, de megítélésem szerint azért a gyakorlat és az elmélet még nagyon messze van egymástól.
Fodor képviselőtársam említette, hogy azokkal az eszközökkel is meg lehetne akadályozni a gyűlöletkeltést, amelyek jelenleg a jog rendelkezésére állnak. Akkor, kérdem én, miért nem sikerül megakadályozni. Azért nem sikerül megakadályozni, mert az államhatalmi és a végrehajtó szervek nem mernek lépni ebben az ügyben, ezért, úgy gondolom, mi, politikusok vagyunk a hibásak, mert a politika nem meri felvállalni a felelősséget. Én nem hiszem, hogy a rendszerváltást követő 13. évben attól félni kellene, ha ne adj' isten, most a törvénymódosítás során egy rosszul sikeredő vagy félresikeredő törvényt hoz a parlament, és még Strasbourgba is eljut ez a törvény, és azt mondják, hogy ez nem jó, hogy ezen a törvényen ne tudjunk esetleg konszenzussal változtatni. De még a gyakorlat és az elmélet, hangsúlyozom, nagyon messze áll egymástól.
Nem hiszem, hogy komolyan gondolta Fodor képviselőtársam is azt, hogy majd valaki, valamelyik labdarúgócsapat tulajdonosa vagy sportvezetői kiállnak egy 5-6 ezres tömeg elé, amikor gyűlöletre buzdítanak és ordítanak, és majd megpróbálják vagy meg tudják győzni azokat az embereket arról, hogy esetleg változtassanak a nézeteiken, és gondolják meg, hogy történetesen egy labdarúgómeccsen miket kiabálnak és miket ordibálnak. Én úgy gondolom, hogy ha mi, politikusok itt a Házban példát mutatnánk, nem ilyen erkölcsök uralkodnának időnként, és nem engednénk meg olyan hangnemet egymással szemben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), mint amit megengedünk, és erre példa is van, akkor talán példát tudnánk mutatni ebben.
Én azt mondom (Az elnök a csengő újbóli megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), szükség van arra, hogy ezt a törvényt módosítsuk, még akkor is, ha ez esetleg nem éri el azt a célt, ami most a szándéka mindannyiunknak.
Köszönöm a szót és a türelmet, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)
