DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Gondolom, most már a vita vége felé azért azt hadd mondjam el, hogy a magam részéről egyáltalán nem volt fölösleges végigülnöm és néha bele is szólnom ebbe a vitába. Elhangzott vagy körvonalazódott két olyan érv, ami engem legalábbis megingatott a tekintetben, hogy a kormány javaslata jó-e. Felül kell majd vizsgálnom, el kell gondolkodnom azon, hogy mit tegyek, de ez a két érv mindenképpen a következő. Az egyik, ami több képviselőtársam részéről elhangzott, hogy a 267. §-nak ez a kinyitása… (Dr. Hankó Faragó Miklós: Kilenc.) Kilenc? Bocsánat, a számokkal mindig bajban vagyok.
Tehát a 269. §-nak ez a kinyitása óhatatlanul megnyitja az utat azok előtt a törekvések előtt, hogy éppen a kirekesztőkkel, az antiszemitákkal, a gyűlöletkeltőkkel szemben fellépőket próbáljuk megbüntetni. Ez egy nagyon komoly érv, annál is inkább, mert - mint Eörsi képviselő úr is utalt rá - itt mindjárt el is hangzott egy ilyen. Salamon képviselő úr rögtön úgy gondolta - nem is nagyon burkoltan célozva Keller Lászlóra -, hogy Keller Lászlót ezen törvény alapján bizony meg kellene büntetni, talán figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy ha Keller László a legfőbb ügyész vagy az előző kormány néhány személyisége ellen ellenszenvet érez, akkor nem azért érez ellenszenvet, mert azoknak barna a bőre vagy horgas az orra, hanem azért, mert úgy gondolja, hogy 50 uszkve 70 milliárdnyi közpénz eltüntetése nem igazán megengedhető dolog, akkor sem az, ha különféle jogi bűvésztrükkökkel ezt - hogy úgy mondjam - elfogadottá lehet tenni. Salamon képviselő úr mindenesetre úgy tett, mintha Keller László volna a felelős azért, hogy a legfőbb ügyész nem találta bűncselekménynek mintegy 50 milliárd forintnyi közpénz eltüntetését.
A másik érv - és ez is elhangzott többször - az a bizonyos kódolt beszéd. Tehát hiába tiltom meg ezt vagy azt, a kódolt beszéddel mindig meg lehet kerülni ezt a törvényt. Néhány héttel ezelőtt az Élet és Irodalomban Esterházy Péter volt az, aki idézte a közszolgálati, közpénzekből fenntartott Magyar Rádió egyik műsorának egyik mondatát, amely úgy szólt, hogy mivel ma még Magyarországon nem mindenki beszél héberül, ezért most lefordítjuk ezt a mondatot. Mondta Esterházy Péter, hogy ez bizony tömény, undorító antiszemita megnyilvánulás, soha nem lehet majd olyan törvényt hozni, amellyel ezt büntetni lehet. Én ezt az érvet is megfontolandónak tartom, és el fogok gondolkozni rajta.
A többi érv - azt kell mondjam - lepattant rólam. Azt mondták képviselőtársaim, ma is van lehetőség fellépni ezek ellen a jelenségek ellen, aztán Fodor képviselőtársam el is mondott néhány lehetőséget, de sajnos, ezekben a lehetőségekben, amikor idézte őket, mindig benne volt az erőszak szó. Magyarul: továbbra is csak az büntethető, ha valakinek az életét, a testi épségét, őt magát fizikailag fenyegetik. Ha az ő jó hírnévhez, az ő emberi méltósághoz való jogát sértik meg, az nem büntethető ezen az alapon, csak akkor - még egyszer mondom -, ha közvetlen, erőszakkal való valamilyen fenyegetésről vagy netán magáról az erőszakról van szó.
Versengő alapjogok - mondják erre képviselőtársaim, amit én elfogadok. Sőt, azt is elfogadom, hogy az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy a két versengő alapjog közül az egyik alapjog védelméhez esetleg fontosabb érdek fűződik, mint a másikhoz. Csakhogy itt a két versengő alapjog közül az egyik a véleménynyilvánítás szabadsága. Úgy látszik, elmulasztott az Alkotmánybíróság arra nézve útmutatást adni, hogy mi van, ha a véleménynyilvánítás szabadsága a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő joggal verseng. Magyarán: mi van akkor, ha síppal, dobbal, kereplővel akadályozunk meg embereket abban, hogy a véleményüket kifejthessék? Több példa volt rá, tisztelt képviselőtársaim, és nem emlékszem a felháborodott és éles elhatárolódásra ellenzéki képviselőtársaim részéről, nem emlékszem arra, hogy fölháborodottan elutasították volna, hogy valakinek a véleménynyilvánítási szabadságát ilyen módon korlátozták. Bizonyára én voltam figyelmetlen. Azt azonban, hogy az az ember, aki megszervezte a véleménynyilvánítás szabadságának ilyetén módon való korlátozását, a Fidesz politikai rendezvényeinek rendszeres meghívott vendége és szónoka, sajnos tudom.
Salamon képviselő úr azt mondta, hogy ha ez a törvény az Alkotmánybíróságon átmenne, bizonyára Strasbourgban kötne ki. Én emiatt nem aggódnék különösebben. Ha Strasbourgban az Auschwitzlüge megáll, akkor bizonyára ez a törvény is megállna.
Herényi képviselő úr azt mondta, hogy nem érti, miért kell a magyar nemzetet egy magyarországi törvényből kiemelni. Tisztelt képviselő úr, azt gondolom, azért kell kiemelni, mert Magyarországon nemcsak a magyar nemzethez való tartozás miatti becsmérlés képezi - lehet, hogy most már óvatosabban fogalmazok - nem büntetőjogi, hanem másmilyen, mindenesetre elítélendő cselekedet tárgyát, hanem bármely más nemzethez való tartozás is. Nagyon helyes, ha kivesszük ebből a magyar nemzetet. Ha a képviselő úr ettől megnyugszik, akkor mondhatjuk úgy, hogy a magyar vagy bármely más nemzethez is. Ez ugyan redundancia, de benne lehet hagyni, csak az a lényege a dolognak, hogy Magyarországon nem védhetem jobban a magyar nemzethez tartozás jogát és a magyar nemzethez tartozók méltóságát, mint bármely más nemzethez tartozónak a méltóságát. Én úgy gondolom, hogy Magyarországon az a helyes, ha bármely nemzethez való tartozás jogának méltóságát védi a törvény.
Fodor képviselőtársam azt mondta, hogy az izgatás a kommunista diktatúra hatalmon maradásának egy eszköze volt. Ez kétségkívül igaz. Csak, képviselő úr, az a helyzet, hogy a kommunista diktatúrának nem volt alkotmányos alapjoga hatalmon maradni, sőt egyáltalán semmilyen joga nem volt hatalmon maradni, míg ezzel szemben az ember méltóságát megőrizni egy alkotmányos alapjog. Tehát azzal, hogy a kommunista diktatúra hatalmon maradása mint szempont nem érv az izgatás törvényben tartása mellett, egyetértünk. De hogy az emberi méltósághoz való alkotmányos alapjog védelme ezt nem indokolja, ebben már nem vagyok olyan biztos, bár - még egyszer mondom - sok tekintetben meginogtam.
Eörsi képviselő úr idézte Bibó Istvánt: demokratának lenni annyi, mint nem félni. Ezt sokszor szoktuk idézni, igaza is van képviselő úrnak, hosszabban is idézte.
(17.30)
Csak azért az mégiscsak valahogy a Bibó-idézet folytatásából is kiderül, hogy akit megfélemlítenek, és ezért fél, azt nem lehet azzal elintézni, hogy akkor te nem vagy demokrata. Éppen a mai Népszabadságban van egy rövidke glossza Bálint György 1936-os írásáról, aki felháborodott azokon, akik egyformán sajnálják a letaglózott borjút, és a mészárost, aki izomlázat kap a taglózástól. Valahogy a megfélemlítőkkel szemben a megfélemlített demokrataságának kétségbevonása, azt gondolom, ezt jelentené. Nem mondtam, hogy a képviselő úr ezt tette, csak ezt a szempontot mindig ezzel árnyalni kellene.
Végezetül, hogy itt két oldal volna, akik a demokráciáról és az ennek szerves részét képező szólásszabadságról másképpen gondolkodnak, az egyik az SZDSZ és az ellenzéki pártok, a másik pedig az MSZP - azt gondolom, képviselőtársaim, hogy ez nem így van. Itt két olyan oldal van, amelyik eltérően gondolkozik arról, hogy hogyan kell fellépni ezzel szemben. Az egyik oldal azt mondja, hogy fel kell vele szemben lépni minden erővel; a másik oldal azt mondja, hogy hát föl kellene lépni vele szemben, de azért én akkor, amikor néhány szavazattöbbségről van szó, inkább csak úgy lagymatagon lépek fel. És azok között, akik azt mondják, hogy minden erővel fel kell ellene lépni, azok között is van véleménykülönbség, hogy jó megoldás-e a büntető törvénykönyv útján való fellépés ez ellen. Ez a véleménykülönbség azonban - és örülök annak, hogy Gusztos képviselő úr e tekintetben visszautasította azt a kísérletet, hogy demokráciafelfogás tekintetében egy táborba sorolódjék a mai ellenzéki pártokkal -, azt gondolom, hogy ez a véleménykülönbség azért az egy táborba sorolást nem teszi lehetővé.
Ha tisztelt képviselőtársaim elgondolkodnak, hogyan vélekedtek a demokráciáról és bizonyos alapjogokról az elmúlt négy esztendőben, akkor azt gondolom, hogy ezt önök sem gondolhatják komolyan.
Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiban.)
