DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Engem Fodor Gábor képviselőtársam kis híján meggyőzött. Kis híján meggyőzött, mert mindazok az érvek, amiket elmondott, helytállóak és valóságosak. Elmondta, hogy föl kell lépni a gyűlöletkeltés és a gyűlöletbeszéd ellen, de nem a büntetőjog eszközével. Hanem - kérdezek én vissza - akkor mivel? Milyen alkotmányos módja van a Magyar Köztársaság Országgyűlésének arra, hogy rávegye a Magyar Köztársaság rendőrségét, a Magyar Köztársaság ügyészségét és a Magyar Köztársaság bíróságait - mert ne feledjük ki ebből a sorból, tisztelt képviselőtársam, a bíróságokat sem, amelyek a mégoly ritka vádemelések esetén is gyakorta elejtik a vádat -, hogy ezeket a tőle függetlenül működő szervezeteket arra késztesse, hogy szigorúbban lépjenek fel a gyűlöletkeltés ellen, mint az, hogy törvényt hoz?
Én magam nem látok más módot. Önnek, nekem emberekként, politikusokként, pártjainknak természetesen módunk van ilyen fellépésre, de a Magyar Köztársaság Országgyűlése mást, mint hogy törvényt hoz, megítélésem szerint nem nagyon tehet.
Még egy érvem van, képviselő úr, a szólásszabadság alkotmányos és büntetőjogi oltalma, amelyet - megint csak szívemből szólt - én is nagyon helyeslek. Kérdezem ugyanakkor, hogy miért nem lehet büntetőjogi oltalomban részesíteni az emberi méltóságot. A szólásszabadság addig tart, amíg másnak a szabadságát nem korlátozza. Az emberi méltóság megsértése más szabadságjogának korlátozása. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.) Az egyiket a büntetőjog oltalmazza, a másikat a polgári jog kategóriájába utalnók: akinek emberi méltóságát anélkül sértették meg, hogy életét, testi épségét, miegyebét veszélyeztették, az keresse az igazát a polgári bíróság előtt.
Köszönöm szépen.
