DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt előrebocsátom, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetségben azzal a szándékkal, azzal a céllal, amit ez a törvényjavaslat hirdet, mi is egyetértünk. Elutasítjuk azokat a magatartási formákat, amelyek ellen ez a törvényjavaslat fel kíván lépni, az alantas indulatok felkorbácsolását, a gyűlöletbeszédet.
A problémát mi is abban látjuk, ami itt már korábban az SZDSZ-es felszólalók részéről elhangzott, hogy az a kérdés, hogy a Btk. hatályos 269. § rendelkezésein túlmenően mit lehet tenni még a büntetőjog eszközeivel, lehet-e tenni még valamit a büntetőjog eszközeivel az adott cél eléréséhez.
(15.30)
E kérdésnél megkerülhetetlen annak a kérdésnek az értelmezése, hogy mi a gyűlöletbeszéd. Ez a kérdés azért merül fel, mert maga a törvényjavaslat is mit tesz? Ami itt már több hozzászólásban elhangzott, a Btk. jelenlegi, hatályos szövegében egy változtatást irányoz elő, nevezetesen, a gyűlöletre uszítás fogalmát a gyűlöletre izgatás – ha szabad mondanom – puhább, tágabb fogalmával kívánja felváltani. Szerintem a felszólalók helyesen mutattak rá, hogy ez egy lényeges változtatást jelentene a törvény szövegében, és akkor óhatatlanul valóban szembe kellene néznünk azzal a kérdéssel, hogy mi a gyűlöletbeszéd. Azt gondolom, vannak olyan megnyilvánulások, amelyek értelmezése nem probléma, a rasszizmus vitathatatlanul ebbe belefér. De ne ragadjunk le csak egyik lehetséges jelenségénél, hiszen a gyűlöletbeszédnek, a gyűlöletkeltésnek, az uszításnak különféle tere lehetséges, nagyon sajnálatosan, amivel találkoznunk is lehet. Azt gondolom, ha egy ilyen jelenséggel, az alantas indulatok felkorbácsolásával szembe akarunk szállni, akkor mindenféle formájával szembe kell szállnunk, és fel kell lépnünk ellene.
Föl lehet vetni a kérdést, hogy lehet-e alantas indulatokat felkorbácsolni hazudozásokkal, rágalmazással, valótlan, diffamáló állításokkal. Lehet-e alantas érzéseket felkorbácsolni alaptalan büntető feljelentésekkel vagy megalapozatlan büntetőeljárások lefolytatásának követelésével? Azt gondolom, hogy lehet, de el tudom képzelni, hogy erről másnak más a véleménye. Mindenesetre, ilyen formában értelmezni kellene e fogalom tényleges tartalmát, különösen akkor, ha a jogi kategóriát meg akarjuk változtatni, a jogi terminus technicust ilyen kiterjesztő értelművé akarjuk tenni.
Vannak itt a gyűlöletbeszéd értelmezése kapcsán más problémák is. Valóban, bizonyos kifejezési formák hogyan ragadhatók meg jogilag? E vita előéletét tanulmányozva, a törvényjavaslat benyújtása előtti, de már a tervezettel kapcsolatos egyeztetésekkor megjelenő vitaszakaszokat nézve, nagyon sok baloldali vagy több baloldali értékelkötelezettségű sajtótermékben olvastam erről, ahol fölvetették ezeket a problémákat, ezeket a kérdéseket, amelyeket én itt most felvetek. Akár egy ironikus megjegyzéssel, egymáshoz fűzötten, semleges szavakkal is lehet ölni képletesen, egy arckifejezéssel is lehet képletesen ölni. Hogyan fogjuk akkor értelmezni ezeket a dolgokat? Mert hiszen ilyenek ne forduljanak elő semmilyen formában, ezt szeretném világossá tenni; gondolom, ebben egyetértünk. Hogyha ilyenek mégis előfordulnak, hogyan értelmezhetők ezek a büntetőjog eszközeivel?
Engedjék meg, hogy talán a vita szenvedélyességét eleve megelőzendő antik példákat is mondjak. Bizonyára emlékeznek tanulmányaikból Cicerónak Catilina elleni beszédére. (Mécs Imre: Quousque tandem abutere Catilina, patientia nostra!) Úgy van, Mécs képviselő úr latinul is mondja, és örömmel hallom, mert nekem ez volt az érettségi tételem, szabadon választott tárgyam a latin volt. Az, amit képviselő úr latinul idézett, magyarul így szól: meddig élsz még vissza a türelmünkkel, Catilina? - és utána úgy nekimegy szenátortársának, hogy menekülnie kell Rómából. Vagy Antonius, aki azzal kezdi Julius Caesar holtteste fölött a temetői beszédet: “Nem dicsérni jöttem Caesart, hanem temetni.” - és teljesen megváltoztatja a hangulatot, feltüzeli az ottani hallgatókat Caesar merénylőivel szemben. Ezek az irodalmi példák is mutatják, hogy olyan dimenzióban vagyunk, amit büntetőjogilag valóban nehéz megragadni. Különösen nehéz akkor, ha ki akarjuk tágítani a büntetőjogi fogalmak körét, mint ahogy ez a törvényjavaslat is teszi.
Itt van egy másik alkotmányjogi probléma is, hogy van az Alkotmánybíróságnak egy nagyon határozott állásfoglalása, amiről itt több hozzászóló is beszélt. Többen idézték az Alkotmánybíróság határozatait, amelyekben az Alkotmánybíróság nagyon keményen favorizálja a véleménynyilvánítás szabadságát. Megvallom őszintén, ebben eltérő élményeket hordozok, mint Fodor képviselő úr. Amikor 1991 tájékán találkoztam azzal az alkotmánybírósági ítélettel, amely a véleménynyilvánítás szabadságát összemérve az ilyen jelenségek üldözendőségével, ennyire tágra nyitotta a véleménynyilvánítás szabadságának kapuit, bennem voltak fenntartások, és talán a mai napig is vannak, mert én is elfogadom azt, hogy az olyan vélemény, amely az emberek meghatározott csoportjában félelmet, kétségbeesést kelt, annak érvényesülésével kapcsolatosan talán meg lehetne fogalmazni fenntartásokat, talán meg lehetne húzni korlátokat.
Ebben a kérdésben tehát nem vagyok annyira liberális gondolkodású, mint szabad demokrata képviselőtársaim, de ez az alkotmánybírósági döntés megszületett, ezeket az alkotmánybírósági döntéseket tiszteletben kell tartanunk. Nem alkothatunk olyan törvényt, amely szembemegy ezzel az alkotmányértelmezéssel, szembemegy az Alkotmánybíróságnak e kérdésről kialakított ízlésével. Márpedig ez a törvényjavaslat, erre is helyesen mutattak rá hozzászóló képviselőtársaim, bizony beleütközik az Alkotmánybíróság értelmezésébe.
Ha már az Alkotmánybíróság szóba került, még egy: a nemzetközi sztenderd is igen tágra nyitja a véleménynyilvánítás szabadságát. Tartok attól, hogy ha ez a törvény netán megszületne, Strasbourgban kötne ki, és tartok attól, hogy nem állná ki a strasbourgi bíróság előtt a vizsgát, hanem elbukna.
Tisztelt Képviselőtársaim! Összességében és összefoglalva: a szándék és a cél világos, és azt gondolom, hogy ebben a teremben valamennyien egyetértünk abban, hogy ezeket a jelenségeket, amelyeket ez a törvény is üldözni kíván, vissza kell szorítani, de meg kell találni valóban a megfelelő eszközt, és erre ez a törvényjavaslat nem alkalmas. (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő végét.) A hatályos büntetőjogi szabályok mellett – elnök úr, befejezem a mondatomat – és az Alkotmánybíróság kialakult alkotmányértelmezése mellett ez a törvényjavaslat nem vehető igénybe, nem járható út, nem megfelelő megoldás. Köszönöm a figyelmüket és elnök úr megértését. (Taps.)
(15.40)
