DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szabó Zoltán képviselőtársam két nagyon fontos és szerintem kitűnő kérdést tett fel. Nekem az az érzésem, hogy a második témakörben, amiről beszélt, most meg fogom győzni. A következő példát hadd mondjam el képviselőtársam számára.
Hivatkoztam az 1989-es Btk.-módosításra. Emlékszünk rá, az a Btk. azt a célt szolgálta, hogy a kommunista rendszer védte a hatalmát, és fellépett mindenki ellen az izgatás címszó alatt, aki kritizálni merte politikailag a rendszert. Megjegyzem, amellett, hogy felléptek az ellenzékiek ellen, felléptek az egyszerű, a kocsmában véleményt kifejtő hétköznapi emberrel szemben is, egyúttal nagyon keményen elnyomták a cigányozást és az antiszemitizmust is. Ez volt a Kádár-rendszer öröksége, ez volt a szólásszabadság korlátozása.
Mi történt az Egyesült Államokban? 1928-ban született egy legfelsőbb bírósági döntés, amely a Ku-Klux-Klan tagjaival kapcsolatban kifejtette azt, hogy amennyiben pusztán a véleményüket fejtik ki, megvan a lehetőségük és a szabadságuk, hogy ezt megtegyék. Természetesen erőszakos cselekmények esetében velük szemben is föl kell lépni a büntető törvénykönyv alapján. 1958-ban az Amerikai Egyesült Államokban azon ítélet alapján, amit ebben a Ku-Klux-Klan-ügyben hoztak, indult el a feketék polgárjogi mozgalma. 1958-ban! És ez az 1958-as mozgalom, ami a '28-as ítéleten alapult, hozta meg az amerikai feketék emancipációját.
A szólás szabadsága. Ez hozta meg azt a fantasztikus fordulatot az amerikai társadalomban, amelyet azóta mindenki egyébként csodálattal figyel, hogy hogyan sikerült egy ilyen elesett néprétegnek azt a segítséget megadni, amit meghoztak. Ezt jelentette a szólás szabadsága, képviselőtársam. Ezt jelenti, és ez a tartalma annak, szemben azzal, ami a mi pártállami gyakorlatunk volt.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék és az SZDSZ soraiban.)
