DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Elnézést, elnök úr, csak arra irányult a kérdésem, hogy azt gondoltam, a normál menetrendben, tehát a vezérszónoki rendben fogunk beszélni erről, de akkor természetesen örömmel elkezdem a véleményem kifejtését.
Rögtön hadd kezdjem azzal, a vita elején szeretném leszögezni azt, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége nem támogatja ezt a javaslatot, ami előttünk van, és szeretném elmondani az érveinket, hogy miért nem. De hogy legyen világos, azt is szeretném elmondani, hogy természetesen tiszteletben tartjuk azoknak a szándékát, akik azért terjesztették elő ezt a törvényjavaslatot, mert úgy ítélik meg, hogy valamilyen módon fel kell lépni a gyűlöletbeszéd ellen. Tehát a szándék rendben van, és én azt gondolom, hogy illik feltételeznünk egymásról, és mi feltételezzük a kormányról, és természetesen az igazságügy-miniszter úrról, aki elmondta most az expozéját, és kiállt a törvényjavaslat mellett, hogy helyes és jó szándékok vezérlik ebben az ügyben: a gyűlöletbeszéd ellen, a rasszizmus ellen, a kirekesztés ellen kíván fellépni, és ehhez kerestek egy eszközt. A mi állításunk az SZDSZ részéről az, hogy egyetértünk a szándékokkal, de helytelennek tartjuk az eszközt. Úgy gondoljuk, hogy ez az eszköz nem alkalmas, sőt továbbmennék ezen a kijelentésen, nemcsak hogy nem alkalmas, hanem kifejezetten a visszájára képes fordulni. Nekem az az állításom, és ezt szeretném majd itt a vitában bizonyítani, hogy a törvényjavaslat sajnos arra fog majd precedenst teremteni, ha elfogadja a parlament - de remélem, ilyen nem fog történni, de ha elfogadná a parlament, arra teremtene precedenst -, hogy az antiszemitizmus, a rasszizmus, a kirekesztés ellenfeleivel szemben lépjenek fel, és ezért ez nem megengedhető.
(15.10)
Tisztelt Képviselőtársaim! Mit kell tudnunk, először is, erről a javaslatról, amely előttünk fekszik? Ahogy a képviselőtársaim már utaltak rá, Kiss Attila képviselőtársam mondta ezt legutóbb, és a miniszter úr is beszélt az expozéjában erről: ennek a paragrafusnak története van. 1989-ben, jól emlékszem rá, az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásai alkalmával változtattuk meg a Btk. idevonatkozó rendelkezéseit. Azért akkor, mert, emlékszünk rá, a pártállamnak az volt a gyakorlata, hogy az izgatási paragrafus alapján fel kívánt lépni és fel is lépett rendszeresen a különböző politikai véleményt képviselőkkel szemben. Ez alapozta meg az akkori ellenzékkel, a demokratikus ellenzékkel szemben való fellépést is sok esetben, de megjegyzem, az egyszerű hétköznapi, ha úgy tetszik, a kocsmában kommunistázókkal szembeni fellépést is. Úgy gondoltuk akkor, helyesen, azt gondolom, teljesen helyesen gondoltuk, hogy ennek nincs helye, modern demokráciában meg kell változtatni ezt a kitételt, és a szólásszabadság mellett foglalt állást az Ellenzéki Kerekasztal. 1992-ben az Alkotmánybíróság megerősítette ezt az állásfoglalást, amikor már akkor felmerült a szólásszabadság korlátozásának az igénye, majd 1999-ben újra megerősítette a szólásszabadság primátusát.
Nagyon fontos érveléssel tette ezt, megjegyzem, hiszen amikor az Alkotmánybíróság erről beszélt, azt mondta - és itt szeretném idézni az alkotmánybírósági indoklást -: “Történelmi tapasztalat, hogy mindannyiszor, amikor a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozták, sérelmet szenvedett a társadalmi igazságosság, az emberi kreativitás, csökkent az emberben rejlő képesség kibontakozásának a lehetősége. A káros következmények nem csupán az individuum, hanem a társadalom életében is megmutatkoztak, és az emberiség fejlődésének sok szenvedéssel járó zsákutcájához vezettek. Az eszmék, nézetek szabad kifejtése, a mégoly népszerűtlen vagy sajátos elképzelések szabad megnyilvánulása a fejlődni képes és valóban eleven társadalom létezésének alapfeltétele.”
Ezt mondta az Alkotmánybíróság, és megjegyzem: én magam ma is minden sorával egyetértek ennek az alkotmánybírósági döntésnek. Ez a szólásszabadság alap-kiindulópontja, tisztelt képviselőtársaim, amit - még egyszer hangsúlyoznám -, tudom, nagyon nehéz elfogadni, mert bizony ez arról is szól, hogy a számunkra visszataszító, elfogadhatatlan, felháborító véleményeket is egy bizonyos korlát között el kell tudnunk fogadni.
Megjegyzem: az Alkotmánybíróság meg is határozta ezt a korlátot, ma a büntető törvénykönyv 269. §-a tartalmazza is ezt, hiszen önbecsapás lenne azt állítani és azt gondolni, hogy ma nem lehet fellépni a kirekesztő, gyűlöletkeltő, rasszista beszéd ellen és megnyilvánulás ellen. De fel lehet lépni, mert a mai Btk. is alkalmas erre, megvan minden jogi eszköz hozzá.
Igazából azt gondolom, hogy a kormány akkor járt volna el helyesen, ha azokat az okokat kutatja, hogy vajon miért nem történik intenzívebb vagy határozottabb fellépés, ha ilyen fellépést kívánna. Megjegyzem, én kívánnék, tehát én a határozottabb fellépés híve lennék az alkotmányos jogi keretek között, és azt gondolom, hogy ez a kérdés egy komoly vizsgálatot igényel, hogy a különböző jogalkalmazó szervek, akár a rendőrség, akár az ügyészség minden szempontból megfelel-e ugyancsak az alkotmánybírósági elvárásnak, valóban fellép-e azokban az esetekben, ahol fel kell lépni, valóban a bíróságra bízza-e a döntést ezekben a vitás kérdésekben, hiszen itt mérlegelési kérdésekről van szó minden esetben. Vagy például a futball-huliganizmus ügye, amely egyébként most egyfajta kiváltó oka volt ennek a mostani beterjesztésnek; amikor erről beszélünk, talán bizony nem az lenne-e a helyes megoldás, ha azt vizsgálnánk, hogy például a futball-liga fellép-e olyankor, amikor fel kellene lépnie? A futballmérkőzések rendezői vajon fellépnek-e akkor, amikor a közönség soraiban olyan jelszavakat skandálnak, amelyek mindannyiunkban nyilván visszatetszést keltenek?
Nem, tisztelt képviselőtársaim; azt tapasztaljuk, hogy pótcselekvés van ebben az országban, nem lépnek fel, akiknek fel kellene lépni, nem cselekednek, akiknek cselekedni kellene, az egyszerűbb megoldást választják: mutogatnak felfelé, és azt mondják, hogy változtassunk a törvényeken, szigorítsunk a törvényeken, mert ez olyan egyszerű dolog. Legyen majd szigorúbb a Btk., akkor majd talán fellépünk. Így könnyen át lehet hárítani a felelősséget, holott a felelősség mindannyiunké, és többek között azoké a szervezeteké, akik nem teszik meg, hogy a jelenlegi jogi keretek között is határozottan fellépjenek az antiszemita, rasszista, idegengyűlölő és összefoglaló néven: gyűlöletkeltő megnyilvánulások ellen. Pedig még egyszer hangsúlyoznám: a Szabad Demokraták Szövetségének és nekem is az a személyes véleményem, hogy a leghatározottabban kell cselekednünk és fellépnünk ezekben az ügyekben.
Kedves Képviselőtársaim! De egyéb más probléma is van ezzel a javaslattal. Ne feledjük el azt, hogy itt igazságügy-miniszter úr hivatkozott - ez csak egy zárójeles megjegyzés - a nemzetközi elvárásokra. Ezt tegyük világossá, hogy nincs semmiféle nemzetközi kötelezettség az ország számára, amely ilyen típusú szabályozást igényelne. Minden nemzetközi szerződés egyébként azt mondja ki, hogy az alkotmányosság keretein belül minden országnak joga van a szükséges és megfelelő szabályozást meghozni.
Szeretném idézni az Európai Unió Bizottságának a megfelelő mondatát erre vonatkozóan. Az Európai Unió azt mondja, hogy a tagállamok alkotmányos elveit és értékeit a kerethatározat nem kívánja csorbítani, amely egyébként pontosan a gyűlöletbeszéd szabályozására hivatkozik. Tehát az alkotmányos kereteken belül kell nekünk megtalálni a szabályozás lehetőségét.
Azt gondolom, hogy az Alkotmánybíróságról már beszéltem, amely elég világosan kijelöli ezt az utat, hogy hol van a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos alkotmányos szabályozás korlátja, és szeretnék még néhány példát mondani képviselőtársaimnak, hogy miért gondolom azt, hogy elhibázott, amennyiben az Alkotmánybíróság által elég világosan leírt gyűlöletre való uszítást a gyűlöletre való izgatással próbálnánk felcserélni. Ugyanis a két dolog nem kicserélhető egymással. Az izgatás kitágítja a büntethetőség körét, megengedhetetlen módon, és ez nem helyes, képviselőtársaim.
(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Miért nem helyes? Először is - mint említettem - ne feledjük el, hogy a rasszizmus ellenfeleivel szemben teremt majd jogi fellépési lehetőséget egy ilyen módosítás. Gondoljunk csak bele: ha például valaki - tételezzük fel - indulatos szavakkal ostorozza a magyar népet azért, mert annak idején, 1944-ben nem viselkedett kellő elszántsággal, bátorsággal a holokauszt idején abban a körben, hogy, mondjuk, felálljon és megvédje a magyarországi zsidókat attól a szégyentől, ami történt velük, hogy elhurcolták őket Auschwitzba, és valaki ezt indulatosan, felháborodottan mondja el, akkor ha életbe lép ez a Btk.-szabályozás, büntetni fogják érte. Én ezt elképesztőnek tartom, és azt gondolom, hogy nem lenne helyes. Azért nem lenne helyes, mert itt vitáról van szó köztünk, és a vitában a véleményeket néha bizony szenvedélyesen kell kifejteni.
Azt is tudnunk kell, hogy ha egy köztársaság polgárai vagyunk, a köztársaság fogalom azt jelenti, hogy mindannyian morálisan egyenlőnek tartjuk a másikat, morálisan egyenlőek is vagyunk, de nem azért tartozunk egy köztársaság polgáraihoz, mert mindannyian toleránsak vagyunk például, vagy mindannyian azt a típusú jó és szép fogalmat tartjuk helyesnek, amit például én is helyesnek tartok. Nem, tudomásul kell venni, hogy vannak sokan, akik erről másként gondolkodnak. Vannak, akik számomra ellenszenves nézetet fejtenek ki, de ugyanúgy ennek a köztársaságnak a polgárai. Őket is megilleti a védelem. A védelem akkor is megilleti őket, ha ez a nézet számomra elfogadhatatlan. Viszont addig illeti meg, amíg - és még egyszer hangsúlyoznám az Alkotmánybíróság véleményét - közvetlenül nem uszítanak gyűlöletre, közvetlen erőszakos cselekmény nem következik az álláspontjuk kifejtéséből.
Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnos, az órára nézve azt kell látnom, hogy az idő letelt, pedig azt kell mondanom, hogy szívesen beszélnék még erről akár kétszer, háromszor tíz percet is. Valószínűleg lesz még mód erre a vitában, mindenesetre összefoglalóan annyit hadd mondjak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy az itt elmondott érvek alapján nekünk az a meggyőződésünk, hogy a gyűlöletbeszéd ellen határozottan fel kell lépni. A Szabad Demokraták Szövetsége ezt mindig megtette, ezután is meg fogja tenni. Minden értelmes és alkotmányos vállalkozást (Az elnök ismét a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ez ügyben támogatunk, de nem leszünk partnerek egy olyan változtatásban, amely a szólásszabadság értelmetlen korlátozását jelenti, és megteremti a lehetőséget a gyűlöletbeszéd ellenfeleivel szembeni fellépésre.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
