DR. EÖRSI MÁTYÁS
DR. EÖRSI MÁTYÁS
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ha a büntető törvénykönyvről tárgyalunk, amely érinti a véleménynyilvánítás szabadságának kérdését, akkor egy rendszerváltó ügyről van szó, rendszerváltó törvényt érintünk, ezért úgy érzem, hogy indokolt a különös óvatosság, hogy hogyan dönt az Országgyűlés.
Én ezzel együtt nem tartom indokoltnak a vitának egy olyan beállítását, hogy itt egyik oldalon vannak a rendszerváltó pártok, és a másik oldalon van az MSZP. Más dologról van itt kérem szó. Itt arról van szó, hogy van egy nagyon is létező társadalmi probléma, és van az egyik oldal, amelyik azt mondja, hogy a büntetőjog eszközeivel kell ezzel szemben fellépni, és a másik oldal - ide soroljuk mi is magunkat - azt mondja, hogy más megoldást kellene keresni, pontosan annak érdekében, hogy hatékonyan tudjuk ezeket az ordas eszméket visszaszorítani.
(16.30)
Megjegyzem, az SZDSZ miniszterei a kormányülésen nem támogatták ezt a javaslatot, ezért az SZDSZ joggal érzi úgy, hogy a magyar parlamentben és azon kívül nem a koalíciós lojalitás okán, hanem azt mondja el, amit erről a dologról valójában gondol.
Bárándy Péter miniszter úr korábbi interjújában úgy fogalmazott, hogy a rendszerváltáskor indokolt volt a vélemény- és szólásszabadságnak egy nagyon is sarkos, világos megfogalmazása, most pedig, mondta a miniszter úr, oda jutottunk, részben az ordas eszmék eltérése miatt, hogy akár korlátozhatjuk is bizonyos mértékig a szólásszabadságot. A mai expozéjában a miniszter úr azt mondta, hogy meg kell az embereket védeni azért, hogy ebben az országban ne kelljen félni. Amikor ezt mondta a miniszter úr, eszembe jutott egy nagy magyar filozófus és politológus, Bibó István, mindannyian ismerik a tőle származó idézetet, hogy demokrata az, aki nem fél. De ennek az idézetnek van egy folytatása, és szeretném önökkel ezt megosztani:
“Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni. Nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen, gonosz szándékaitól, a lekicsinyléstől, és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, amelyek - még egyszer, Bibó István szavai - azáltal válnak valódi veszedelemmé, hogy félünk tőlük. A félelem, a veszély állandó érzésében szabállyá vált mindaz, amit az igazi demokráciák csak az igazi veszély óráiban ismernek: a közszabadságok megkurtítása, a cenzúra, az ellenség bérenceinek, árulónak a keresése, a mindenáron való rendnek vagy a rend látszatának és a nemzeti egységnek a szabadság rovására való erőltetése.”
Mit mond nekünk tehát Bibó István? Azt mondja, hogy miközben Bárándy miniszter úrnak igaza van abban, hogy az embereket meg kell védeni, hogy ne kelljen félni ebben az országban, ezért a legfontosabb értékeinket, a legfontosabb eredményeinket, a demokrácia legfontosabb eszméjét, így a szólásszabadságot nem szabad korlátozni.
Ezzel együtt, tisztelt Országgyűlés, én értem ezt a gondolatot, és azonosulok vele. Ha ebben az országban emberek félnek, akkor meg kell őket védeni. De nem igaz ez más területeken is? Nem értünk egyet abban, hogy mindenkit, aki ebben az országban elesett, nincs munkája, meg kellene védeni, munkát kellene adni mindenkinek? De ez azt jelenti-e vajon, hogy ha egy gyárat bezárnak, akkor államosítjuk azért, hogy az embereket ott tudjuk tartani, ahogy ez nagyon régen, a rendszerváltás előtt történt? Nem ezt csináljuk, tisztelt képviselőtársaim, hanem mindent megteszünk annak érdekében, hogy a gazdaság egyre jobb legyen, és a gazdaság önmagában segítsen az embereken, hogy mindenkinek legyen munkája ebben az országban - ugyanez vonatkozik a gyűlöletbeszédre is, vagy nagyon hasonló.
Az embereket meg kell védeni, de nem úgy, hogy törvénnyel azt mondjuk, hogy akkor mától kezdve nem kell félnetek, aki benneteket fenyeget, azokat lecsukjuk, hanem nagyon hosszú, nagyon nehéz munkával oda kell jutni, hogy Magyarországon, bár nyilván mindig lesz gyűlöletbeszéd, de attól soha többet ne kelljen félni.
Tisztelt Országgyűlés! Valós problémával kíván-e a parlament vagy a kormány foglalkozni, amikor a Btk.-t javasolja módosítani? Szerintünk nem. Nagyon sok hozzászólásban, nagyon sok kétperces hozzászólásban elhangoztak ezzel kapcsolatos érvek; részben, hogy a hatályos törvényeket is lehetne alkalmazni, de elismerem, igaza van Szabó Zoltán képviselő úrnak, amikor azt mondta, hogy nagyon gyakran előfordul, hogy a hatályos törvényeket sem alkalmazzák bíróságaink.
Elhangzott ezzel szemben, hogy pont egy volt képviselőtársunkkal, a nevét nem szívesen ejtem ki, de megteszem, Hegedűs Loránt képviselő úrral szemben egy gyűlöletbeszéd miatt a bíróság eljárt, és vele szemben elmarasztaló ítéletet hozott. Tehát az sem igaz, hogy a hatályos jogszabályok alapján képtelenség fellépni a gyűlöletbeszéddel szemben, és egyetértek azzal, hogy többre lenne szükség. De, képviselőtársaim, ha az a probléma, hogy a mai törvények nem hatályosulnak kellőképpen, akkor hozzunk egy másik törvényt, amiről tudjuk, hogy szintén nem fog kellőképpen hatályosulni?
Amikor meghoztuk a diktatórikus rendszer szimbólumainak a betiltásáról szóló törvényt, akkor az ország persze nevetett azon, hogy egy sörösdobozon ott van a vörös csillag, de senki nem nevetett azon, hogy az újnácik a horogkereszt helyett fogaskereket tettek fel a zászlajukra, de ugyanúgy fekete csizmában masíroztak, mint annak idején a nácik, és lehetetlenné tették, hogy velük szemben a hatályos törvények alapján fellépjünk. Mert akik cinikusak, azok a törvények keretei között pontosan ugyanolyan fenyegetően tudnak fellépni, mintha ezek a törvények nem lennének.
Szeretném a képviselőtársaim figyelmét felhívni további veszélyekre. Én úgy gondolom, hogy ha már ebben az országban van gyűlölet és van gyűlöletbeszéd, akkor még mindig jobb, ha ez világos, ha ők megmondják, hogy igen, ők fasiszták, ők nácik, ők emberek kiirtására is készek, mintsem hogy kódolt beszédre kényszerítsük őket, és ezáltal ne legyen az ország számára világos, hogy ezek az emberek a magyar történelem nagyon is valóságos közelmúltjának az itt maradottai. Ne engedjük nekik, hogy elhitessék, hogy ők a mai kor gyermekei, és nem egy régi világ itt maradt figurái.
Szeretném egy további veszélyre felhívni a képviselőtársaim figyelmét. Ha figyelték Salamon László képviselő úr szavait, ő azt mondta, hogy a hazugságok - igyekeztem felírni a szavait -, a megalapozatlan büntetőeljárást követelők mind az ő szemében alkalmasak gyűlölet keltésére. Salamon László képviselő úr úgy fogalmazott, hogy ölni is tudnak ezek a szavak. Kérem, figyeljenek oda Salamon László úr szavaira; ha ezt a büntető törvénykönyvi módosítást önök elfogadják, akkor vajon nem kerülünk-e olyan helyzetbe, hogy amikor önök felállnak, és azt mondják a legfőbb ügyésznek, hogy kérem szépen, önök nem üldözik a vádat, és tessék üldözni, akkor ezt, hallották Salamon László képviselő úr szavait, gyűlöletbeszédnek fogják tekinteni? És hány és hány per indulhat meg ebben az országban, ami egyébként nem más, mint a kormánynak vagy bármely más hatalmi ágazatnak egyszerűen a demokratikus kritikája! Kérem, legyenek nagyon óvatosak!
De a fő kérdés, hogy van-e más lehetőség a gyűlöletbeszéddel szemben. Úgy gondolom, hogy a büntetőjog nem alkalmas, viszont súlyos veszélyeket hordoz magában. A másik lehetőség, amelyet javaslok, nehezebb, tovább tart, talán fájdalmasabb is, de tudjuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy először is, igazunk van, tudjuk azt, hogy akik a gyűlöletbeszédet folytatják, és akik ezt támogatják, azoknak nincs igazuk, ők a vesztesek. Gulyás László képviselő úr már elment, ő beszélt a demokratikus erők felelősségéről.
Engedjék meg, hogy itt felhozzam azt, és arra kérem az ellenzéki képviselőtársaimat, akik egyetértettek a vitában lényegében elhangzottakkal, hogy milyen fontos a politikának az együttlélegzése a gyűlöletbeszéddel szemben, hogy intsék meg a saját képviselőtársaikat.
Csak egy tegnapi példa a parlamenti vitából, amikor Deák Ferenc megünnepléséről volt szó, nem más, mint Révész Máriusz, Orbán Viktor szóvivője azt kiabálta be, hogy “Pufajkásokkal nem kívánunk együtt ünnepelni!”. Egy másik kiabálás úgy hangzott Kovács László külügyminiszter úrnak, hogy “Vonuljatok vissza, és akkor rend lesz!”. Mit tartalmaznak ezek a kijelentések? Ezek azt jelentik, hogy “tűnjetek a francba, akkor béke lesz ebben az országban, de amíg itt vagytok, addig nem”. Kérem szépen, ez nem gyűlöletbeszéd? Én úgy gondolom, hogy ez legalábbis egy nagyon komoly támogatása a gyűlöletbeszédnek, és akkor még nem beszélek Répássy képviselő úr nekem szóló bekiabálásáról, amikor a börtönviszonyokról beszéltem, és azt kiabálta be, hogy próbáljam ki talán én is belülről.
Tehát úgy gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy kevés beszélni arról, hogy hogyan lépjünk fel a gyűlöletbeszéddel szemben. Rendkívül fontos lenne, és úgy gondolom, az ország eljutott oda, hogy függetlenül attól, hogy melyik pártnak milyen a múltja, azt mondjuk, hogy vannak centrumerők, van középbal és van középjobb, és ami közös bennünk, az a demokrácia tisztelete és szeretete, és ami szintén közös bennünk, az a gyűlölködésnek akár a szélsőbalról, akár a szélsőjobbról a teljes és következetes elutasítása annak érdekében (Az elnök jelzi az idő leteltét.), tisztelt elnök úr, hogy azok, akik a gyűlöletbeszédet alkalmazzák, tudják, hogy mögöttük semmilyen politikai támogatottság nincs. Mert ha van (Az elnök jelzi az idő leteltét.) ilyen politikai támogatottság, akkor a büntetőjog nem fog segíteni, de ha ilyen nincs, akkor ezek jelentéktelen, aprócska erők maradnak, akiktől Magyarországon senkinek nem lesz oka félni.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP, az SZDSZ és az MDF soraiban.)
