DR. CSÁKABONYI BALÁZS
DR. CSÁKABONYI BALÁZS
DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Figyelmesen hallgatva ezt a most már több órája tartó vitát, az egyik pillanatban igen-igen jól éreztem magam, utána egy kissé elszomorodtam. Elszomorodtam akkor, amikor nem teljesen a tárgyról szólt a vita, vagy pedig oldalvágányokra csúszott el, és az sem töltött el nagy örömmel, amikor néhány felszólalásnak aktuálpolitikai felhangjai voltak.
Tudom azt, hogy egy ilyen törvényjavaslatot nem lehet politikamentesen vitatni. Tudom azt, hogy szükségszerűen kialakulnak ellentmondások, ellentétek, azonban nem biztos, hogy egy ilyen szakmai vita során ezeknek kellene itt kifejezésre jutni.
Ugyanakkor az rendkívül nagy örömmel tölt el, hogy az alapkérdés tekintetében nincsen ellentmondás. Nem tudom ugyanakkor elfogadni azt, hogy ilyen megkülönböztetést tegyünk ennek a vitának a kapcsán, hogy rendszerváltó pártok és MSZP, és ugyancsak nem tudom elfogadni azt sem, hogy ebből kívánja az egyik felszólaló az MSZP demokráciafelfogását minősíteni. Azt hiszem, hogy ezek tévútra vezetnének.
Azonban az, tisztelt képviselőtársaim, hogy itt valósnak tűnő érvek csapnak össze, az jelenti azt, hogy itt - irodalmi példával élve - egy jó drámáról van szó. Mikor szikrázik a színpad? Akkor, ha valós ellentétek csapnak össze egymással, még akkor is, ha azok nem harsányan jelennek meg, hanem valahol fojtva, vagy pedig a normális emberi beszéd szintjén. Úgy gondolom, hogy itt erről kell nekünk szót váltani.
Bárándy Péter egyik nyilatkozatában elmondta, hogy tisztában van azzal, hogy ennek a törvényjavaslatnak a benyújtása igenis komoly ellenállásba fog ütközni, komoly szakmai és politikai vitákat fog keletkeztetni, és azt mondom, hogy ez így is van rendjén. Itt a különbség a szocialista képviselőcsoport és a kormány álláspontja és a pillanatnyilag úgy tűnik, többségben lévő egyéb álláspontok kapcsán - vagy talán nem is jó ez a kifejezés, hogy kapcsán, hanem a különbség - gyakorlatilag abban látszik meg, hogy azt a bizonyos közösen elérendő célt más és más úton próbálják megközelíteni a tárgyalófelek.
(16.50)
Én most elkezdek gondolkodni a kormány fejével. Van egy fokozódóan elutasítandó, a közvéleményt napról napra irritáló jelenség, ez a bizonyos gyűlöletbeszéd. Itt egy kis kitérő: nem tévesztendő össze a gyűlöletbeszéd azzal, amikor valaki például a kormányt szidja, mert a Btk. értelmében ez nem gyűlöletbeszédnek minősül. (Dr. Eörsi Mátyás közbeszól.) Hát tessék nézni: felsorolja a törvény egészen pontosan azt, hogy kik ennek a sértettjei, és a gyűlöletbeszéd itt más dolog. A gyűlöletbeszéd nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport vagy a lakosság egyes csoportjai ellen irányul. De én nem nevezem a kormányt ebben a büntetőjogi értelemben a lakosság egyes csoportjainak; nem is az egyébként. Biztos vagyok benne, hogy a bírói gyakorlat ezt soha nem tenné magáévá. (Dr. Eörsi Mátyáshoz:) Tovább akarok menni, ha megengeded, kedves képviselőtársam. Tehát reális a konfliktus, mert igazak az érvek.
A megközelítési mód. Amikor a kormány tapasztalja ezeket a jelenségeket, mint az előbb utaltam rá, akkor mit csináljon? Üljön karba tett kézzel, és kezdje el mondani azt, ami egyébként nagyon helyes, hogy a neveléssel, a jogkövető magatartással, egymás jobb megértésével kellene eljutni a magyar társadalomnak is arra a fejlettségi fokra, hogy ez a gyűlöletbeszéd megvetendő legyen, hogy magára maradjon az, aki ilyen dolgokat művel, ilyen kifejezéseket használ, ilyen különböző cselekvőségeket visz végbe. Na de hát a társadalom, a közvélemény nem ezt várja a kormánytól! Félreértés ne essék, nem vagyok a rendpártiság híve, ugyanakkor a rendet pártolom. József Attiláról szólt Gusztos Péter; azt mondom, hogy én nem így képzeltem el a rendet. Egyáltalán nem így. És azt is nyugodt lelkiismerettel megkockáztatom, hogy igenis a társadalom védelme érdekében, azért, hogy senki ne féljen senkitől Magyarországon, ha másként nem megy, akkor mint a legutolsó eszközt, a büntetőjogot is segítségül kell hívni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvénytervezet, ami előttünk van, nem szentírás. Ez a 269. § egy törvényjavaslat. Az ebben foglaltak módosíthatók, az ebben foglaltakat elemezhetjük, értékelhetjük, és lehet, hogy ez a gondolat, amely megfogalmazódik benne, és az a cél, amelyet mindannyian el akarunk érni, egy módosított változatban itt, a parlamentben a vita során elfogadhatóvá teszi mindannyiunk számára. Nyitott a lehetőség, a módosító javaslatokat be kell nyújtani.
Azt azonban nem is mondta senki itt a vitában, hogy a jelenlegi törvényi szabályozás hibátlan. Mert nem hibátlan. Azért, mert igenis kibújási lehetőségeket ad már olyan deliktumok esetében is, amelyek igenis elérik azt a szintet, hogy a büntetőjog eszközével is üldözni lehessen, sőt üldözni kelljen őket.
Nézzük a törvényjavaslatban lévő elkövetési magatartásokat! Itt az Alkotmánybíróság határozatából citál az, hogy ez az elkövetési magatartás, ami gyakorlatilag a gyűlöletre való felhívást tartalmazza, vagy gyűlöletre való izgatást az új megfogalmazás szerint, ez jogbizonytalanságot kelthet. Azt hiszem, hogy legalább ilyen bizonytalan még ma is a bírói gyakorlatban a gyűlöletre uszítás is, ennek az egyértelmű megítélése és tartalma. Az pedig tényleg nem vitás, hogy ez a törvényjavaslat a büntethetőség küszöbét lejjebb kívánja valamivel szállítani, mint amit a gyűlöletre uszítás kifejez mint elkövetési magatartás.
Az is elképzelhető többek között, mert ilyenfajta megjegyzések is elhangzottak a vitában, hogy nem jó a tervezetben a gyűlöletre izgatás elkövetési magatartás, ugyanakkor nem vitatta senki azt, hogy az erőszakos cselekmény elkövetésére történő felhívás rossz lenne. Azt hiszem, ez egy olyan elkövetési magatartás, amely nyugodtan bennmaradhat a törvényben, többek között. És akkor gondolkodni kell azon képviselőtársaimnak, hogy mivel kívánják kiváltani az úgynevezett “gyűlöletre izgat” elkövetési magatartást.
Nem kívánom szaporítani a szót, mert azt hiszem, hogy a részletes vitában tudunk majd ezekre a megfogalmazásbeli finomságokra - amelyek nem nüánszbeliek, hanem igenis tartalmi jellegűek, nem kívánom ezt vitatni - kitérni. Azonban azt szeretném elmondani, hogy ma Magyarországon igenis szükség van arra, hogy a gyűlöletbeszéddel a Magyar Országgyűlés valamit kezdjen.
Nem elég azt mondani, hogy a meglévő jogi szabályozás minden tekintetben megfelelő, mert nem megfelelő. Az a jogi szabályozás, ami nem járul ahhoz hozzá, hogy eleve jogkövető magatartásra szorítson rá, egészen addig, amíg mindenki azt önmagától nem kívánja megtenni, addig sajnos igenis szükség van arra, hogy éppen a társadalmi igényeknek megfelelően, a társadalom védelme érdekében mint utolsó eszközt a büntetőjogot is igénybe vegyük. Természetesen nem mindjárt a megtorló célzattal, hanem elsődlegesen a visszatartás erejére gondolok itt, másodsorban pedig arra a nevelésre, ami igenis egyik funkciója a büntetőjognak. Mert megítélésem szerint az nemcsak megtorlást, hanem megelőzést is jelent.
Köszönöm szíves figyelmüket.
