DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Az új kormány felállása szükségessé teszi a kormányzati szerkezetnek a kormányzati célokhoz igazítását, az optimális megoldások kialakítását, a választók akaratát szolgáló kormányzás szervezeti feltételeinek megteremtése érdekében. Ennek részben szervezetalakítási, szervezési jellegű következményei vannak, részben azonban szükséges egyes kormányzati tisztségekhez tapadó jogállási kérdések újraszabályozása is. Az Országgyűléshez beterjesztett törvényjavaslat ez utóbbi körbe tartozik.
A kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló 1997. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló T/65. számú törvényjavaslat három lényeges kérdésben hoz változást. Egyrészt egy 1998-as törvénymódosítás folytán a törvény hatályos szövege - az előző kormány sajátos működéséből fakadó problémák kezelése érdekében - lehetővé tette, hogy a minisztert a kormány ülésén ne csak a politikai államtitkár helyettesíthesse, hanem ez utóbbi akadályoztatása esetén a közigazgatási államtitkár is részt vehessen a kormány ülésén, tanácskozási joggal. Ugyanezt a jogot biztosította a törvény a tárca nélküli miniszter hivatala vezetőjének is.
Ez a megoldás, bár gyakorlati szempontok szerint ésszerűnek tűnik, mégis egy sajnálatos lépést tett a politikai és a szakmai tisztségek összemosása felé. A kormány ugyanis mint politikai döntéshozó testület, a közigazgatás által előkészített szakmai javaslatokat mérlegelve politikai döntéseket hoz. A közigazgatási államtitkár ezzel szemben a kormány ülését megelőző utolsó, legmagasabb szintű szakmai előkészítő fórum, a közigazgatási államtitkári értekezlet résztvevője, ahol bármely szakmai szempont felvethető.
A kormány ülésén viszont - a dolog természeténél fogva - már a politikai szempontok dominálnak, így a közigazgatási államtitkár részvétele a kormány ülésén a kompetenciák nemkívánatos összekeveredését eredményezheti. A szóban forgó megoldás politikai felelősséget ró a közigazgatási államtitkárra, amely nem fér össze a közigazgatási államtitkári funkció szakmai jellegével. A módosítás ezért megszünteti ezt a lehetőséget, és azt rögzíti, hogy a minisztert a kormány ülésén a politikai államtitkár helyettesíti.
A másik lényeges módosítás a címzetes államtitkári tisztség ismételt bevezetése. Ez az intézmény 1990 és '97 között már létezett, akkor egyes kiemelt, eseti kormányzati feladatok operatív ellátására szolgált - szólt erről annak idején a törvényjavaslathoz fűzött általános indokolás is.
A címzetes államtitkárt a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezte ki. A címzetes államtitkár ebben az időszakban egyértelműen politikai tisztség volt, hiszen a megbízatása a kormány megbízatásának idejére szólt.
Az államtitkárok jogállásának átmeneti szabályozását felváltó 1997. évi LXXIX. törvény megszüntette a címzetes államtitkári tisztséget, és a politikai államtitkári tisztség funkcióinak kiterjesztésével oldotta meg a speciális feladatok ellátását.
Az 1990 óta eltelt időszak tapasztalatait elemezve levonható az a következtetés, hogy szükséges egy olyan tisztség, amely a korábbi címzetes államtitkári megbízatás előnyeit ötvözi a szakmai, közigazgatási minőséggel. Ma is lehetnek tudniillik olyan központi közigazgatási feladatok, amelyek nem illeszthetők be aggálytalanul a minisztériumi feladatrendszerbe, akár azok sajátos operatív jellege, akár összkormányzati céljai folytán, ugyanakkor nem teszik szükségessé egy országos hatáskörű szerv létrehozását sem.
Ezen követelményeknek megfelelően a javaslat szerint a címzetes államtitkár a miniszterelnök által meghatározott közigazgatási feladatokat látja el, a kormány erre kijelölt tagjának irányításával.
A címzetes államtitkárt a miniszterelnök előterjesztésére a köztársasági elnök nevezi ki határozatlan időre. A miniszterelnök a köztársasági elnökhöz az előterjesztését a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszternek a javaslatára teszi meg, akinek előtte ki kell kérnie a címzetes államtitkár irányítását majdan ellátó miniszter véleményét is. A kinevezés és a felmentés kivételével a munkáltatói jogokat a címzetes államtitkárt irányító miniszter látja el. A címzetes államtitkár jogállására és felelősségére egyebekben a közigazgatási államtitkárokra vonatkozó szabályok irányadók.
Fontos összetevője a javaslat alapján a címzetes államtitkári posztnak, hogy a feladatait nagy önállósággal látja el.
(18.00)
Egyrészt a címzetes államtitkár gyakorolja a munkáltatói jogokat az irányítása alatt álló szervezeti egységek felett, másrészt a címzetes államtitkárt irányító miniszter által vezetett minisztérium közigazgatási államtitkárának utasítási joga nem terjed ki a címzetes államtitkár által irányított szervezeti egységekre.
A javaslat a Miniszterelnöki Hivatal részeként működő miniszterelnöki kabinetiroda vezetésével összefüggésben is tartalmaz egy újszerű rendelkezést. A kabinetiroda a politika és a közigazgatás érintkezési pontjainak egy sajátos, integratív része, továbbá intézményes kapcsolattartási csatornája a különböző államhatalmi ágak, elsősorban a végrehajtó és a törvényhozó hatalom csúcsszerveinek. Az itt ellátott feladatok részint igazgatási típusúak, részint politikai egyeztető jelleget hordoznak. Erre figyelemmel indokolt, hogy a miniszterelnök dönthessen arról, a különféle szerepek közül melyiket tekinti meghatározónak, és ehhez igazodóan politikai vagy szakmai jellegű tisztséget betöltő vezetőt állíthasson a kabinetiroda élére. A javaslat ezért úgy rendelkezik, hogy a miniszterelnök döntése szerint a kabinetirodát e feladattal megbízott politikai államtitkár vagy címzetes államtitkár vezeti.
A javaslat ezen lényegesebb változtatások mellett egyes kisebb jelentőségű, technikai jellegű kérdésekről is rendelkezik. Kiemelendő, hogy a javaslat felhatalmazást ad a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszternek arra, hogy az állami vezetői igazolvány kiadásával kapcsolatos szabályokat rendeletben állapítsa meg. A törvény ezt az igazolványfajtát 1997 óta ismeri, azonban a részletszabályok kiadására nem tartalmaz felhatalmazást, így a kérdéskör nincs jogszabályban rendezve, ami számos bizonytalanság forrása lehet. A javaslat által adandó felhatalmazás alapján a tárgykör megnyugtatóan, a jogbiztonság követelményei szerint rendezhető.
Az előbbiekben ismertetett javaslat a kormányzati munka céljaihoz igazodó szervezeti és személyi feltételrendszer rugalmas alakítását teszi lehetővé, és épít az elmúlt tizenkét év kormányzati tapasztalataira, azok legjobb hagyományait hasznosítva fejleszti tovább a kormány tagjai és az államtitkárok jogállására és felelősségére vonatkozó szabályozást. Tisztelettel kérem az Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot támogassa, majd fogadja el.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
