DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Talán nem is élek egészen a két perccel. Az a dilemma állt előttünk, és jószerével előttem is, hogy tegyük azt, amit megtehetünk, hogy azt mondjuk, hogy rábólintunk, és azt mondjuk, hogy rendben van. Nem a mi felelősségünk végül is, ha ezek a határidők, amelyekről beszéltem, olyan módon csúsznak össze, hogy teljesíthetetlenné válnak, ezért a kormány, a most kormányzó oldal a felelős. Nem a mi felelősségünk, ha bekövetkezik az a helyzet, hogy az önkormányzatok kényszerlépések elé kerülnek, végül is ez a kormány és a kormányzó oldal felelőssége. Megtehettük volna, hogy azt mondjuk, kérem szépen, talán még jó is nekünk, hogy egy ilyen csapdahelyzet alakult ki, ahol a törvény és a beterjesztett terv között olyan ellentmondás feszül a már beépített határidőkre is tekintettel, ami nem oldható fel másként, csak úgy, hogyha tisztességgel a törvény módosítására is sor kerül.
Mondjuk ki: egyszerűbb lett volna, talán még szimpatikusabb is sokak előtt egészen addig, amíg be nem következik az a helyzet, ami nyilvánvalóan be kell hogy következzen, ha ilyen ellentmondás feszül a már élő törvény és a most benyújtott javaslat között. Úgy érzem, kötelességünk volt, hogy szóljunk. De természetes, hogy a többség ezt meg fogja szavazni. Meg kell szavazni, nincs ezzel semmi baj. Azért meg nem lehet ránk haragudni, ha elmondtuk az álláspontunkat, és ezt következetesen igyekszünk képviselni.