DR. PAP JÁNOS
DR. PAP JÁNOS
DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő országgyűlési határozati javaslat a címében az országos hulladékgazdálkodási tervet jelöli meg. Csak megjelöli, mert nem arról szól, sőt ez nem is terv, de erről majd később szeretnék szólni.
Ami a három pontból álló határozatot illeti, a következő megállapításokat tehetjük.
(20.20)
Elöljáróban szeretném megemlíteni, hogy azért van szükség hulladékgazdálkodási tervre, mert minden hulladék, mivel ott van, ahol éppen nem kellene, és ezért káros, hat a környezetre, mégpedig negatívan. Ezért van szükség egy átfogó tervre, és csak másodsorban azért, hogy milyen a mai hulladékgazdálkodás helyzete, ami - mint tudjuk - olyan, amilyen, de reméljük, hogy többek között az ilyen irányelvek és az erre épülő tervek hatására javul, míg a hulladék negatív hatása mindig megmarad. Tehát azt gondolom, hogy ez szerepeljen az első és kiemelt helyen.
Meggyőződésem az is, hogy a hulladék hat a környezetre, és ezáltal romlik a környezet állapota. Tehát nem a környezet állapotára hat a hulladék, hanem azért romlik az állapota, mert magára a környezetre hat.
Szigorúan a határozatnál maradva: nem is értem a 3. pontban a lágy, semmitmondó megfogalmazást, miszerint a kormány a nagy terveknél, koncepcióknál vegye figyelembe a tervet. A figyelembevétel nem egyenlő az alkalmazással, a kötelező formulával; figyelembe veszi, majd dönt, ahogy éppen dönt, és mint tudjuk, a környezetvédelmi érdekek mindig sérülnek, a hulladék marad, a környezet állapota pedig tovább romlik.
Egyébként a javaslat készítői is a szigorú, kötelező formát szerették volna, erre utal az indoklás, illetve a 23. oldalon szereplő "be kell építeni" kötelező megfogalmazás. Ezért a figyelembevétel helyett az "alkalmazza" szigorítást szeretném majd szerepeltetni a határozati javaslatban.
Tisztelt Képviselőtársaim! Rövid határozattervezet, hosszú indoklás. Talán megtaláljuk a lényeget az indoklásban? Nézzük, így van-e! Ezen leírás szerint komplex cselekvési terv áll előttünk, ami viszont - mint tudjuk - nincs így. Azt mondja, hogy "Ez a korábban elkészült terv átdolgozott, a változásokat figyelembe vevő, aktualizált változata." Hogy mennyire nem így van, azt már a kétperces felszólalásban elmondtam: a miniszter asszony más tárcához sorolja a vízügyet, amely ma már a miniszter asszony irányítása alá tartozik - a 18. oldalon megtalálható. Így lehet megbízni a többi aktualizálásban is, ennyire ismeri az előterjesztő az előterjesztést mint tárcavezető.
Később - akár önkritikusnak is vehetően - elismeri az előterjesztés, hogy a mai adat- és információgyűjtési adottságoknak megfelelően mutatja be a hazai hulladékgazdálkodás helyzetét. Ezután viszont - minő meglepetés, talán elfelejtve korábbi állítását -, azt mondja: "bemutatja a képződő hulladék mennyiségét, fajtáit és kezelési gyakorlatát." Ebből aztán nem valósul meg semmi.
Az anyag tanulmányozása után senki sem tudja, hogy mennyi a hulladék a Magyarországon, annak fajtáit és a kezelését sem. Erre utalnak - a tényeken túl természetesen - az alábbi megnevezések, pontos, számszerű adatok helyett: mintegy, közel, tehető, tetemes, döntő hányada, mértékéről nincs rendszeres, szabályozott adatgyűjtés, becsléssel lehet bemutatni, szakértői becslések szerint, várhatóan, várható összmennyiség, jelenlegi információk szerint, előzetes becslések szerint. Ennyit, tisztelt képviselőtársaim, a pontos ismeretről.
A problémák megoldására felsorolt feladatokkal egyébként egyet lehet érteni és egyet is értek; de vajon miért nem szerepelnek a tervnek nevezett anyagban, és miért változtatják meg preferenciasorrendet például az égetés szorgalmazása terén?
Annak pedig kimondottan örülök, hogy az oktatás és a nevelés, valamint a szemléletformálás is helyet kapott, igaz, a törvény vitája során ezt Göndör úr kifogásolta, mondván: "De már ne mondjuk ki, hogy a hulladékgazdálkodásnak része az oktatás meg a szaktanácsadás!" De még mennyire hogy az! Ebből és még sok másból is kiderül, hogy mennyire volt igazuk az MSZP és SZDSZ képviselőinek a hulladéktörvény vitája során.
A kitűzött célokkal - legalábbis a zömével - egyetértek, igaz, hogy az erőforrásokat nem fogyasztjuk, hanem használjuk, és nem a környezet eltartóképessége a fontos, hanem a terhelhetősége, de azt gondolom, ez javítás kérdése az egész előterjesztésben.
Kár hogy csak az indoklásban szerepel jól a megelőzés az első helyen, és ami a legfontosabb, a kiemelt helyen, mert a részletes anyagban ez már bizony nagyon háttérbe szorult. Az ártalmatlanítás és lerakás a végén van, sajnos az irányelvekben nem, ott már a szemétlobbik akarata érvényesül.
Maga a terv, amely a melléklet szintjén jelenik meg, ami azért gond, mert nehezen nyúlhatunk hozzá, javíthatunk benne, nem az - mint már említettem -, hanem irányelv. Miért mondom ezt? "Helyi szinttől egészen országos szintig hulladékgazdálkodási tervet kell készíteni, amikor nem lehet tudni, hogy ez a hulladékgazdálkodási terv mivel is gazdálkodik, mit is tesz a hulladékkal, hogyan ellenőrzik ezeket a rendszereket és hogyan hasznosítja, hova kerülnek azok a pénzek, amiket ennek a rendszernek a kialakítására kell fordítani, ezek jól épülnek-e be vagy pedig rosszul." Mit gondolnak, tisztelt képviselőtársaim, ki mondta ezt? Nem mondta más 2000-ben, mint a mai környezetvédelmi miniszter asszony, Kóródi Mária, és most pedig ezek visszaköszönnek előttünk. Tisztelt Miniszter Asszony! Ez a hiányosság sajnálatosan ebben az anyagban is benne van.
"Gyakorlatilag fogalma sincs senkinek, hogy például hány lerakóhely van az országban. Nyilvánvaló, ha előre akarunk lépni, akkor nemcsak törvényt kell hozni, hanem fel is kell mérni a jelenlegi helyzetet." Minő csoda, mintha én is ezt mondtam volna! Ki mondta ezt 2000-ben? Nem más, mint Kóródi Mária és társa, aki most elment, Hegyi Gyula - nagyon sajnálom, hogy Hegyi úr nem hallja. Bizony, ők ezt elmondták a hulladéktörvény vitájánál. Miért baj, ha én most ugyanezt elmondom? Én akkor is elmondtam a törvényhez. Tisztelt Képviselőtársaim! Szembesülni kell azzal, amit akkor mondtunk, nem olyan nagy baj ez.
Képviselőtársaim! Az a legnagyobb baj, hogy nem ismerjük a helyzetet, mennyi a hulladék az országban. Hogy lehet úgy tervet készíteni, hogy nem tudjuk, mi a helyzet, miről is indulunk? Hogy lehet úgy tervet készíteni, célt kitűzni és hozzá feladatokat rendelni felelősökkel, ellenőrökkel, ha nem tudjuk, mink van? Ezért aztán ez az anyag nem más, mint irányelv, de az is módosításokra szorul.
A mai kormány egyáltalán képes-e hulladékgazdálkodási tervet készíteni? Meggyőződésem, hogy nem. Miért mondom ezt? Mert olyan érveik voltak a hulladéktörvény kapcsán, amelyek azt mutatják, hogy azzal alapvetően nem értenek, az nem jó. Ha így van, miért nem módosítják előbb az alaptörvényt és az alapján alkotják meg a hulladékgazdálkodási tervet? Vagy nem értenek hozzá? Jó a hulladéktörvény? A mai álláspont és a miénk szerint igen, amihez viszont önök nem tudnak tervet készíteni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Érdemes néhány megjegyzést felsorolni a törvény vitájából, amely megmutatja a hozzáértést és hogy miért nem tudtak most tervet elénk hozni. Teljesen igazak és a mai anyag vitájában is használhatóak Szili Katalin szavai, kérdés, vajon elmondja-e: "A preferenciára sokkal nagyobb hangsúlyt kellett volna fektetni. Az újrahasznosításról csak úgy szól, mint amire az anyag- és energiahasznosítás érdekében törekedni kell. Önkormányzatok? Számukra jelenti a legnagyobb kihívást ezt a törvény, feladatokat ír elő számukra, erre nincsenek erőforrások. Ez a törvény üres törvény, csak az nincs benne, amit végre kell hajtani. Virtuális világunk egy törvény imitációja, ezzel együtt a hulladékgazdálkodás valamennyi kérdése továbbra is nyitott marad." Vagyis, tisztelt képviselőtársaim, ez a törvény, a hulladéktörvény akkor talán a nullával volt egyenlő; akkor ez az előterjesztés, tisztelt képviselőtársaim, két nullával egyenlő a maga fizikai valóságában.
Mit lehet erre mondani? A mai állapotokat hűen tükrözi és igaz a hulladékgazdálkodási tervre. Az azonban nagy kérdés és igazi bűvészmutatványra emlékeztet, hogy egy virtuális törvényimitációra hogyan tudtak önök tervet, terveszerű dolgot készíteni.
Pusztai Csaba szavai is ide illenek: "Hiányoznak az alapvető hatástanulmányok," - milyen igaz! - "hogy milyen hatásai lesznek a lakosságra, önkormányzatokra." Később problémaként említi, hogy az önkormányzatok szükséges forrásairól elsősorban a költségvetési törvényben kell gondolkodni. Mintha nem ezt mondta volna a miniszter asszony az előbb. Milyen furcsa, akkor ez kritika volt, most erény. Én ezt igazából nem is értem.
"Kevés súlyt fektet a hulladék keletkezésének megelőzésére," - most se - "a takarékosságra,"- most se - "illetve a keletkezett hulladék újrahasznosítására. Ahhoz, hogy ez a rendszer működjön megfelelő adó- és termékdíjrendszer kialakítása szükséges." De miért nem valósították meg, ha tudják?
Ennél is érdekesebbek Kóródi Mária szavai ismét, aki azt preferálja a mai előterjesztésben, amit akkor kifogásolt: "A végére egyáltalán nem derül ki, hogy amennyiben a hulladék megfelelő kezelése nem történik meg, akkor ezért a felelősség kit is fog terhelni. A gazdálkodó szervezetek részére lehetővé teszi, hogy ne vegyék igénybe a kötelező közszolgáltatást, akkor tulajdonképpen mindenki számára lehetőséget biztosít arra, hogy a közszolgáltatás alól kibújjon." Ezt most támogatja. Ki érti ezt? "Az önkormányzatok a jövőben" - mondja ismét - "kötelesek lesznek úgynevezett hulladékgazdálkodási tervet készíteni, de a törvényből az nem derül ki, hogy a tervekből fakadó kötelesség és felelősség hogyan fog megoszlani." Miért nem derül ki most sem, miniszter asszony?
A miniszter asszony megelőzte korát, amikor azt mondta, hogy "Valójában nem derül ki, hogy tényleg fizet-e a szennyező, nem lehet megállapítani, hol van az igazi felelőség," (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) - rögtön befejezem, elnök úr - "nem látom, azok, akik a termelők és egyebek, hogyan kapcsolódnak rá az igazi nagy hulladékgazdálkodásra. Valójában tehát ez a törvény nem teremti meg a hulladékgazdálkodás áttekinthető, ellenőrizhető nyilvántartó rendszerét, csak mond néhány dolgot erről is meg arról is, és ez a nagy baj vele." Tett ön valamit azért, hogy ezek a dolgok világosak legyenek?
Tisztelt Elnök Úr! Elnézést, hogy túlléptem az időkeretet, még egyszer kérni fogok lehetőséget, mert hozzászólásomnak a feléig jutottam el.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiból.)
(20.30)
