DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Engedjék meg, hogy folytassam. Az előző felszólalásomban lényegében lezártam az egészségügyi törvény módosításával kapcsolatos aggályaink ismertetését.
A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló ’97. évi LXXXIII. törvény módosítása kapcsán is azonban számos kérdés merül fel. Mi indokolja a 16. § (1) bekezdés d) pontjának módosítását? A jelenlegi szabályozás szerint "a biztosított jogosult szenvedélybetegekkel foglalkozó, az illetékes orvosszakmai kollégiumok által elismert rehabilitációs ellátásra". Tehát a miniszter asszony expozéjával szemben ez most is biztosítva van. Ha a jelen törvényben lefektetett javaslat elfogadásra kerül, akkor jogosult lesz szenvedélybetegsége esetén a külön jogszabályban meghatározott ellátásra. Az indoklás szerint a módosításra azért van szükség, mert az ellátásra való jogosultságot nem határozhatja meg szakmai grémium. Az én értelmezésemben - és ezt mások is osztják - a jelenlegi szabályozásban az orvosszakmai kollégium nem a személy jogosultságáról, hanem a szolgáltató szakmai megfelelőségéről dönt, tehát nem állja meg a helyét az indoklás. Valami másról lehet szó.
Nem világos, hogy a 18. § (2) bekezdésében biztosított lehetőség, mely szerint a biztosított jogosult fogpótlás és fogszabályozó készülék, illetve hallókészülék és tartozékai árához nyújtott támogatásra, amennyiben ezek kiszolgálására rendelésen, illetve audiológiai szakrendelésen kerül sor, pontosan mely szolgáltatókra terjed ki. A biztosítóval szerződésben állókra vagy minden szolgáltatóra? Továbbá ezekben az esetekben is gyógyászati segédeszköz forgalmazására szerződést köthet az OEP a szolgáltatókkal, vagy sem?
Mit jelent pontosan az, hogy "a biztosított részleges térítés mellett jogosult az egészségügyi ellátás keretében igénybe vett egyéb kényelmi szolgáltatásokra"? A szó szerinti értelmezés alapján az összes egészségügyi ellátásra - tehát alap-, szak- és fekvőbeteg-ellátásra - vonatkozik a javaslat. De nagyon nehezen értelmezhető az "egyéb kényelmi" kifejezés. Az indoklás azt írja: "a betegellátás szakmai szükségletét meghaladó kényelmi szolgáltatás." Tehát ha a rendelő várótermébe egyszerű szék vagy pad helyett például bőrfotelt helyezek el, már szedhetek térítési díjat. Ez különösen akkor érdekes, ha a közelben híre-hamva nincs másik szolgáltatónak, tehát a beteg nem tud választani, hogy igénybe kívánja-e venni a kényelmi szolgáltatásomat, vagy sem. Egyértelmű, a teljes körű co-payment irányába történő szabályozásról van szó.
Megfontolandó, hogy akkor, amikor a gyógyszerkassza féken tartása folyamatosan jóformán megoldhatatlan feladat elé állítja a mindenkori kormányzatot, szabad-e allopátiás gyógyszerekhez támogatást nyújtani. Ki fogja meghatározni, hogy mely szerek kerülnek be a támogatandó körbe? Nem lenne gazdaságosabb és igazságosabb, ha a beteg kapna támogatást szigorúan szabályozott keretek között? Jelen formájában ez a szabályozás a protekcionizmus és a korrupció melegágya.
(11.00)
Mint elképzeléssel egyet lehet érteni, de jelen szabályozási formában aggályosnak tűnik és sok problémát fog okozni a 22. §, mely szerint a MEP ellenőrző hálózatának szakemberei útján ellenőrzik a folyósított pénzeszközök felhasználását. Egyrészt az OEP nem felügyeleti szerv, nem ellenőrző hatóság, erre már bírósági döntések is rámutattak. Másrészt a pénzügyi ellenőrzésnek és általában az ellenőrzésnek akkor van értelme, ha számon kérhető, tehát ennek megfelelő szabályozás szükséges, azaz elfogadott gazdálkodási szabályzat vagy protokoll, amelyet a szolgáltatóval kötendő szerződésben rögzítenek. Tudomásom szerint nem állnak rendelkezésre ezek a szabályozások.
Elfogadhatatlan és diszkriminatív a táppénz 28. §-ban történő szűkítésére tett javaslat. Az előterjesztő biztosított és biztosított között tesz különbséget, szerzett jogot sért, és a biztosítottak jelentős körét eleve csalónak tekinti. Az ellenőrzések hatékonyságának növelésével kellene megoldani a problémát.
A 36. § a jogalkotási rekordok könyvébe kívánkozik. Nem hiszem, hogy újkori demokráciánkban előfordult volna, hogy egy paragrafuson belül a kormány 20, az ágazati miniszter 21 rendelet alkotására kérne felhatalmazást, legalábbis az előző kormányzati ciklusban nem volt ilyen. Arról nem is beszélve, hogy számos esetben jelenleg törvényi szinten szabályozott kérdést alacsonyabb rendű szabályozás keretében kíván rendezni. Ez alkotmányossági kérdéseket is felvet.
Az 1998. évi XXXIX. törvény, amely a tb pénzügyi alapjairól és a tb szerveinek állami felügyeletéről szól, tehát e törvény módosítása a nyugdíj- és társadalombiztosítás keretében működő igazgatási szervek jogi személyiségét állítja vissza. Bár a bizottság előtt az előterjesztő képviselője kérdésre válaszolva azt mondta, hogy ez a lépés egyáltalán nem fog a működési költségek növekedésével járni, nem lehetnek kétségeink azzal kapcsolatban, hogy ennek az ellenkezője igaz, és csak bízhatunk abban, hogy ez a növekedés nem lesz drasztikus.
A hatályos egészségügyi törvénynek mond ellent a jelen javaslat 42. §-a, mely szerint a feltehetően bűncselekmény következtében elszenvedett, 8 napon túl gyógyuló sérülés esetén az érintett személyazonosító adatait köteles az orvos a rendőrségen kívül az egészségügyi szolgáltató betegjogi képviselőjének is jelenteni, és ez utóbbihoz sem kell a beteg beleegyezése. Ezzel szemben az egészségügyi törvény 30. §-ának (3) bekezdése egyértelműen kimondja: "a betegjogi képviselő egyedi ügyekben kizárólag a betegtől kapott meghatalmazás keretei között járhat el" - nagy a diszharmónia.
Vitatott a gyógyszertár repatriálásával kapcsolatos módosítás. Az előterjesztő a közforgalmú gyógyszertárat működtető betéti társaság személyi joggal bíró beltagjának elővásárlási jogát a gazdasági törvénnyel ellentétesnek tartja, ezért az ezzel kapcsolatos jogszabályi részt hatályon kívül kívánja helyezni. Megvallom őszintén, többször áttanulmányozva a gazdasági törvény idézett szakaszait, nem találtam a megjelölt szakaszok között olyat, amely a társasági részesedés átruházásának tilalmát mondaná ki, és jogász ismerőseim is osztották véleményemet.
Összességében elmondható, hogy a törvényjavaslat ezer sebtől vérzik. De ez a kisebbik gond, mert esetleg módosító javaslatokkal ezen lehetne segíteni. Az alapvető gond az, hogy a számtalan más jogszabályra történő szabályozási utalás, a számtalan rendeletalkotási felhatalmazás a kézi vezérlés tipikus jellemzője. A kormány az egészségügyi átalakítás lényeges mozzanatait a parlament háta mögött kívánja megvalósítani. A törvényjavaslat megítélésem szerint számos helyen ütközik a jogalkotási törvénnyel is, és néhol azt az érzetet kelti az emberben, hogy az állam fokozatosan ki kíván vonulni az egészségügy területéről.
A Magyar Demokrata Fórum jelen formájában nem tudja az előterjesztést támogatni, és azt javasolja a kormánynak, hogy a vitában elhangzottak figyelembevételével átdolgozásra vonja vissza.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
