HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy látszik, ma az uniós csatlakozás és a nemzetközi ügyeink kerülnek terítékre. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán szokatlan a Ház falai között, mégis megteszem: a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja és minden tagja nevében üdvözlöm az Osztrák Néppárt sikerét és Ausztria többségének bölcsességét. (Taps az MDF soraiban.)
Minden nemzet és minden ország életében vannak időszakok, amelyek sorsválasztók, amikor a történelem esélyt ad arra, hogy a nemzet beleszóljon sorsának alakulásába. Mi, magyarok, fél évezreden keresztül jórészt a kényszerek és a kényszerítések útját jártuk. Talán az 1867-es kiegyezés, a jövőre kétszáz éves Deák Ferenc mesteri alkotása jelent ez alól, ha nem is egyértelműen, de kivételt. Aki történelmünket és közjogi vitáinkat ismeri, az tudja, hogy a nem mindig népszerű, de elkerülhetetlen kompromisszumok vállalásával egyengették bölcs nemzetépítő eleink a járható utakat. Komoly történelmi idők komoly politikusainak erőfeszítése legyen követendő példa mindnyájunk számára! Németh László "A tanú" című regényében írja: "A jelen nem kor, inkább válaszút, az a pillanat, amelyben jövőt választunk." Most ismét sorsválasztás előtt állunk. Most valóban érdekeink és értékeink mentén magunk dönthetünk. Magunk választhatunk jó és rossz megoldások között.
Tisztelt Ház! Sokszor és sokat mondjuk, hogy az Európai Unió kapujában állunk. Rövidesen választhatunk, tagjai akarunk-e lenni egy nagy gazdasági térségnek, egy nagy gazdasági közösségnek, amelyet azonos politikai hitvallás is összeköt, vagy választhatjuk a kirekesztett peremországok távlatok nélküli sorsát. A közeli jövő kérdése, teret engedünk-e a kétkedésnek, a kétségeknek, vagy a józanságnak engedelmeskedünk. Őszintébbnek és egyenesebbnek kell lennünk. Mondjuk ki, hogy távlatokban nincs más utunk, mint az Európai Unió, nincs más utunk akkor sem, ha az első évek nem lesznek számunkra rózsaszirmokkal kipárnázva.
Tíz esztendeje a Magyar Demokrata Fórum vezette kormány három ország, rajtunk kívül Csehország és Lengyelország uniós felvételéről tárgyalt. Tudjuk, hogy ez egyenként is erősebb tárgyalási pozíciót jelentett, mint ami tíz ország együttes felvétele esetén ránk juthat. Ezt jelzik egyes uniós politikusok türelmetlen üzenetei is, és nem kapjuk, illetve késedelmesen kapjuk azokat a támogatásokat, amelyekre másként számítottunk. De emlékezzünk arra is, hogy nem kaptuk meg a több mint egy évtizede sűrűn emlegetett Marshall-segélyt, és adósságelengedési vágyaink sem teljesültek. Még sincs más utunk; össze kell fognunk, alacsonyabb lángra állítanunk látszatérdekeinket, és alacsonyabb lángra kell állítanunk pártpolitikai érdekeinket. Közösen kell kialakítanunk az engedmények és elfogadható feltételek határait, sohasem mellőzve a realitásokat. A jogosan bizalmatlanokat őszinteséggel, tájékoztatással és felvilágosításokkal kell megnyugtatnunk.
A kormány és a kormánytöbbség szerepe ma ebben is meghatározó. Több kormányzati bölcsesség igényeltetik az alkotmány szükségszerű módosításához. Történelmünk során is kellett alkotmányos engedményeket tennünk, de elődeink tudták, hogy alapértékeink védelmében meddig mehetnek el. Itt valóban minden szónak, a szavaknak is jelentősége van. Az évszázadok Magyar Országgyűlései ezért kívánták maguk számára fenntartani az alapvető döntési jogokat.
A mai kormányzó pártok, amelyek a rendszerváltozás idején ellenzékből hevesen bírálták a kormány mozgásterének bővítését, ma, tíz esztendő múltán ne álljanak elő ilyen igényekkel. De biztató híreket is hallunk, kedvezőtlennek minősülő feltételek enyhítésére is esély mutatkozik. A többi országgal együtt érveljünk hatékonyan az elviselhető feltételek érdekében, hogy a nemzet többsége nyertese legyen a csatlakozásnak.
Még egy esztendőnk van, használjuk ki jól! A magyarság ezerévenként nagy esélyt kap a sorstól, a történelemtől. Ezer esztendeje Szent István államot teremtett, Európa szívében, a Kárpát-medencében. A mi nemzedékünk feladata nem kisebb, mint ezeréves államunkat, értékeit, hagyományait, kultúráját féltve egyenrangú félként az egységesülő Európa nemzetei közé vezetnünk. A sors legyen kegyes hozzánk, adjon erőt, gyakorlatias bölcsességet, hitet és tisztességet, hogy történelmi feladatunkat képesek legyünk teljesíteni!
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF soraiban.)
