BÁRSONY ANDRÁS
BÁRSONY ANDRÁS
BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő Hölgyek és Urak! Az Európai Unió kapujában valóban meg kell állni egy pillanatra belépés előtt, és végiggondolni, mi az, amit megtettünk, mi az, ami még hátravan, de mi az, amit jól tettünk, és ennek érdekében azt is végig kell gondolni, hogy mi az, amit még az utolsó pillanatban is elszúrhatunk. Vajon el lehet-e hibázni másfél évvel a belépés előtt a csatlakozást? Azt gondolom, hogy a magyar parlamentben a tekintetben konszenzus alakult ki, hogy elhibázni nem lehet, de lehet bizonytalanságot ébreszteni a lakosság széles köreiben.
(9.20)
A frakcióvezető úr felszólalása némi megnyugvást adott a kormánypártoknak, a kritika elemeit is belekalkulálva, hogy nem ebbe az irányba szeretnénk haladni. De ha nem ebbe az irányba akarunk haladni, hogy a lakosság ne valamilyen illúzió rabja legyen, hanem az Európai Unióról valóban úgy gondolkozzon és úgy érvelhessen a polgártársai irányába, hogy az mindannyiunk üdvére váljék, ehhez nem elég a kormány vagy a kormánypártok egyező akarata, ehhez kell egyfajta belátás is…; mégpedig annak a belátása, hogy le kellene zárni egy vitát a tárgyalások utolsó időszakában. Ez a rossz csatlakozás, jó csatlakozás című történet - pestiesen szólva - azért nem semmi, mert egy vonatszerelvényhez vagy hozzákapcsolnak egy kocsit, és az rajta marad, vagy leszakad róla, olyan nincs, hogy félig lifeg rajta.
Azt gondolom tehát, az a meggyőződésem, hogy az európai uniós csatlakozás küszöbén tudomásul kell vennünk, hogy a csatlakozás konkrét feltételei két kormány közös munkájának eredményeképpen alakulnak ki, ami pedig nem a konkrét feltételeket, hanem a megtett teljes utat illeti, az a rendszerváltás óta valamennyi kormány és valamennyi ellenzék közös munkája volt. Azon vitatkozni tehát, hogy jók-e a feltételek, vagy nem jók, most, amikor mindössze három tárgyalási fejezet van már csak lezárás előtt, de huszonöt lezáratott, méghozzá huszonnégy az előző kormány időszakában, akkor azt gondolom, terméketlen tovább vitatkozni arról, hogy jók-e a feltételek vagy nem. Egyszerűen arra kell gondolni, és a tekintetben kell meggyőzni Magyarország lakosságát, hogy el tudunk érni valamit, el tudtunk érni valamit, és most rajtunk múlik, hogy amit elértünk, azt hogyan tudjuk a lakosság javára felhasználni.
Ami a visegrádi országok együttműködését, vagy ha úgy tetszik: a csatlakozni kívánó országok együttműködését illeti, mélységesen egyetértünk abban, hogy bizony nem úgy viselkedtünk mindannyian az elmúlt tíz évben, mint ahogy az elvárható lett volna nemcsak Magyarországtól, más országoktól is. Emlékezzünk csak vissza arra, hogy sokszor konkurenciának tekintettük a velünk együtt aspiráló országokat, és természetesen ők is így gondoltak ránk. Hogy ma az utolsó pillanatban vagy az utolsó utáni pillanatokban ez az összefogás létrejött, ez az utolsó néhány fejezet, az utolsó néhány feltétel tekintetében lehet, hogy segít bennünket.
Itt és most azonban nem annak az ideje van, hogy ezt az időszakot történelmileg értékeljük, hanem felhívjuk az ország lakosságának a figyelmét arra, hogy az európai uniós csatlakozásnak nem általában, még pontosabban fogalmazva: nem általánosságban vannak előnyei vagy hátrányai, hanem minden egyes magyar polgár számára vagy ugyanolyan, vagy a korábbinál jobb lehetőségeket kínál. És akik a csatlakozás folyamatában a hátrányokról beszélnek, és a hátrányok általánosságban való megemlítésével riogatják a magyar lakosságot, azoknak csak azt tudjuk mondani, hogy beszéljünk konkrétan ilyen esetekről, mert ha konkrétan vitatkozunk bizonyos témákról, akkor lehet meggyőzéssel, okos érvekkel szembeszállni a helytelen információkkal.
Az általánosságok ellen nagyon nehéz küzdeni, és azt gondolom, hogy nem (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) ez volna a cél. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
