DR. BÁRÁNDY PÉTER
DR. BÁRÁNDY PÉTER
DR. BÁRÁNDY PÉTER igazságügy-miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Ház! Az 1989-90-ben bekövetkezett rendszerváltozás után megindult a demokratikus intézményrendszer kiépítése. Az intézményrendszer kiépítésének természetszerűleg része - és része volt - a független bírói szervezet létrehozatala, ami az 1990-es évek elején megindult. Ez az átalakulás elvezetett az 1997-es változásokig, amikor egy alkotmánymódosítással párhuzamosan a bírák javadalmazásának rendszere, annak az alapvetése megfogalmazódott törvényi szinten, létrejött a bíróságok szervezetének a leglényegesebb átalakítása is. Az ítélőtáblák létrehozatala áttörésnek látszott a bírósági reform folyamatában. A bírói kar teljes egyetértése mellett történt ez a változtatás, és az 1997. évi LXIX. törvényben öltött testet.
1999. január 1-jétől a törvény szerint három tábla kezdte volna meg a működését, és a jövő év január 1-jétől, tehát 2003. január 1-jétől a teljes táblarendszer kialakult volna. A kinevezések is megtörténtek, létrejött az ítélőtáblák személyi állománya, azonban '98 végén, két hónappal az életbelépés előtt, az előző kormány indikálására ez a folyamat félbeszakadt.
A parlament határozatlan időre elhalasztotta a rendszer kialakítását. A '99. évi CX. törvény egy tábla létrejöttét rendelte, ez az egy tábla azonban létében nyilvánvalóan alkotmányellenes volt, ez, úgy vélem, a törvény születésekor is egyértelműen kirajzolódott.
Az Alkotmánybíróság a határozatában ezt egy indítvány alapján ki is mondotta. Ekkor úgy tűnt, egy nyelvtani bravúrral az alkotmányellenesség látszatát sikerül kiküszöbölni; ismétlem, csak a látszatát, hiszen a nyelvtanilag másként értelmezés természetszerűleg nem eredményezte volna a bírósági rendszer ítélőtáblai rendszerrel kialakítható átalakulását, nem tett volna eleget a regionalitás elvének, természetszerűleg nem tette volna lehetővé a jogalkalmazás egységesítésének felgyorsítását, és nem tette volna lehetővé az időszerűség jobbá tételét sem. Emellett természetszerűleg az eljárási törvények hatálybalépése, hatályba nem lépése körüli bizonytalanság teljesen elbizonytalanította a jogalkalmazókat is.
Eljutottunk oda, és ezt csak példaként mondom, hogy a '98. évi büntetőeljárás-jogi törvény nem lépett hatályba, csak érvényesen jött létre, majd ennek a módosítgatásai végül a folyamatot oda vezették, hogy jelenleg hangulatában a '73. évi büntetőeljárás-jogi törvény dominál, ami valószínűleg nem válik igazán a dicsőségünkre.
(15.50)
2002-re ide jutottunk el. A legnagyobb megrázkódtatás a magyar igazságszolgáltatást minden bizonnyal ezután kell hogy érje, ez a megrázkódtatás nem negatívan értelmezendő, hiszen ez az uniós csatlakozással együtt járó szemlélet- és joganyagváltozással jár együtt. Ez nyilvánvalóan egy óriási terhet jelent majd a bírákra és más jogalkalmazókra nézve. Ha ehhez még hozzászámítom azt, hogy 1 millió 100 ezer ügy érkezik az első-, másodfokú, tehát a helyi és a megyei bíróságokra, ha hozzászámítom azt, hogy a Legfelsőbb Bíróságon két évig, vagy még tovább is tartanak a polgári felülvizsgálati kérelmek elbírálásai, akkor, azt gondolom, nyilvánvaló, hogy nagyon nagy jelentősége van annak, nem jelentőség nélkül való, hogy ez a terhelés, amit az uniós csatlakozás jelent az igazságszolgáltatás számára, milyen állapotban éri az igazságszolgáltatás szervezetét.
Úgy vélem, hogy ezt a változást a teljes megújult szervezet nélkül nem lenne képes az igazságszolgáltatás teherként elviselni. Meg kell jegyeznem azt is, hogy az elmaradt igazságszolgáltatási, igazságügyi reform oda vezetett, hogy Strasbourgban már több alkalommal elmarasztalták az országot az időszerűség be nem tartása miatt, és több olyan ügy van folyamatban, amely esetében - fájdalommal kell megállapítani - az indítványozó számíthat arra, hogy indítványa nem lesz sikertelen.
A kormányprogram, a jelenlegi kormány programja egyértelműen kinyilvánította, hogy a '97. évi igazságszolgáltatási reform folytatását kívánja. Ez a reform valósulhat meg azzal a javaslattal, amit most terjesztünk be a tisztelt Ház elé. Ennek a javaslatnak a lényege szerint 2003. január 1-jétől három ítélőtábla állna föl: Budapesten, Pécsett és Szegeden. A három tábla működése 2003. július 1-jével indulna meg. A három tábla rendszerének kialakulásával ténylegesen megszűnne az alkotmányellenes helyzet, megszűnne az a mulasztásból fakadó alkotmányellenesség, amivel jelenleg de facto szemben állunk, kialakulhatna legalább az igazságszolgáltatás rendszerén belül a regionalitás, javulhatna az ítélkezés egységessége, a Legfelsőbb Bíróság tehermentesülne az őt elárasztó ügyek terhe alól. Az időszerűség, az ítélkezés gyorsasága pedig javulhatna, és remélem, hogy javulni fog, hiszen az ügyek a négy szint között racionálisabban oszthatóak el.
Mindez a változás - és ez nem minden jelentőség nélkül való - az Országos Igazságszolgáltatási Tanács teljes egyetértésével történhet meg. A két időpont, tehát hogy január 1-jén létrejönnének a táblák, és csak július 1-jén kezdenék meg működésüket, lehetőséget biztosít arra, hogy a tárgyi, a személyi körülmények létrejöhessenek a működés megkezdéséig, és nem utolsósorban a jogalkalmazók ezalatt a fél év alatt fölkészülhessenek abból a joganyagból, ami az eltérő eljárásból és az eltérő rendszerből fakad.
A büntetőeljárás-jogi törvény és a polgári eljárásjogi törvény kisebb módosítását tartalmazza még a javaslat. Ezek a kisebb módosítások egyelőre nem koncepciót érintő módosítások, nem csupán ezt a halasztást teszik lehetővé, ennek az eljárásjogi lehetővé tétele a célja ennek a módosításnak. Ugyancsak módosul kis részben az ügyészségről szóló törvény is, hiszen ennek a szervezetnek felépítésében alkalmazkodnia kell az ítélőtáblák szervezeti felépítéséhez.
Figyelmüket köszönöm, termékeny parlamenti vitában bízom és abban, hogy lehetővé teszik a korszerűbb bírósági szervezet kialakítását.
Köszönöm szépen. (Taps.)
